Karácsony 2022: idén jobb lesz feltöltődni, mint költekezni?

Karácsony 2022: idén jobb lesz feltöltődni, mint költekezni?

Az ünnepi időszak korunk fogyasztásra sarkalló, reklámokkal telített mindennapjaiban már inkább szól a túlzó dekorációról és a gigászi ajándékokról, mintsem az együtt töltött időről, vagy az évvégi megnyugvásról. Ez a karácsony viszont más, mint a többi – az árak az egekben, a rezsi lassan szitokszóvá válik, emellett pedig háború dúl a közvetlen szomszédságunkban, a kérdés pedig akaratlanul is felmerül: lehet ezt a karácsonyt ugyanúgy ünnepelni, mint bármely másikat?


A válasz természetesen sok tényező összességéből adódik össze, és nagyban függ attól, hogy kinek milyen lehetőségei és igényei vannak. Az ugyanakkor kétségtelen, hogy az idei év eseményeire többek között akár tanulságként is lehet tekinteni: a biztonság, az anyagi kényelem, vagy a megszokott világrend korántsem megdönthetetlen, stabilan álló oszlopok az életünkben, és háborúk sem csak messzi tájakon törnek ki. De milyen következtetéseket vonhat le mindebből egy átlag halandó?

Például azt, hogy idén tényleg nem az ajándékok körül fog forogni minden gondolata.

Ugyan ez a tanács meglehetősen elcsépeltnek hathat, 2022-ben alighanem új értelmet nyer. Egyfelől azokban az időkben, amikor az alapvető szükségletek kielégítése is nehézséget okoz a társadalom egy jelentős részének, és ahol a társadalmi szolidaritás bizonyos értelemben hiánycikknek számít, ott nem biztos, hogy a sokadik „kihagyhatatlan akción” megvásárolt ajándék valóban szükséges. A reklámok és a fogyasztói társadalom évtizedes munkálkodása már gyakorlatilag visszafordíthatatlanul beágyazódtak az életünkbe, ennek zaját pedig nem könnyű kizárni, azonban talán érdemes vele próbálkozni. Persze ez nem azt jelenti, hogy végérvényesen fel kellene hagyni az ajándékozás tradíciójával, csupán azt, hogy érdemes megfontoltabban, kisebb ajándékokat vásárolni, vagy akár a tárgyi javakat valami másra cserélni: például minőségi időre.

Ugyan karácsonykor legtöbben több időt töltenek a családtagjaikkal, feltehetően sokaknak ismerős az ünnep feszített, mások lenyűgözéséről szóló, rohanós hangulata, ami után sokszor kimerültebben és feszültebben távozik az ember, mint ahogy érkezett. Nem véletlen múlik el sokak számára a karácsony varázsa évről évre fokozatosan – a gyerekkori ajándékáradatot és téli szünetet felváltja a rohangálás, a zsúfolásig tömött üzletek, vagy a rég nem látott rokonoktól érkező, kínosan személyes kérdések. Ugyan nem feltétlen érdemes a szüleinket és nagyszüleinket okolni évtizedes beidegződések miatt, amelyek okán számukra a karácsony inkább külcsín, mintsem ténylegesen a szeretetről szóló ünnep, a „jobb később, mint soha” elven megkísérelhető a séma megváltoztatása, például azzal, hogy hétfogásos menü és drága ajándékok helyett beszélgetésre és közös programokra sarkalljuk az idősebb generációt.

Vagy a fiatalabbat. Olyan hagyományokat bevezetni, amelyek nemcsak gazdaságosabbak, de feltehetően a családi kapcsolatoknak is előnyösebbek, és minden bizonnyal jobban idomulnak a XXI. század világához a gyerekek bevonásával lehet igazán. Megtanítani a család kiskorú tagjainak, hogy a karácsony nem is igazán a fa alatti ajándékokról, hanem közös játékról, beszélgetésről és pihenésről szól minden bizonnyal sokkal élvezetesebbé teszi majd az ünnepet nemcsak a gyerekek, hanem a szülők számára is. Egy ilyen tradíció mellesleg nagy valószínűséggel sokkal kevésbé anyagias felnőtté neveli őket, amire a világnak egyre nagyobb mértékben lesz szüksége.

Ami a felnőtt kapcsolatokat illeti, ha feltétlenül keretek közé szeretnénk szorítani a karácsonyi ajándékot, de azt mégsem valamilyen vásárolt tárgy formájában adnánk, akkor meg lehet azt tenni például egy vacsora készítésével, valamilyen DIY tárggyal, vagy egy olyan közös programmal, ami igazán személyre szóló, és bizonyára többet ér a szülők (vagy akárki más) számára, mint a legújabb okosporszívó. Az sincs kőbe vésve, hogy a karácsonyi ajándék meglepetés kell, hogy legyen . Felnőttként, különösen 2022. viszontagságokkal tarkított hónapjai után megkérdezni, hogy mégis mire van úgy igazán szüksége a másiknak nem hangulatromboló, hanem inkább megalapozott.

Nemcsak ajándékok, hanem például ünnepi fogások, vagy dekoráció tekintetében is érdemes meghúzni a határvonalat – egyfelől a túlzó ünnepi menü egy olyan nagyzoló kultúra megnyilvánulása, amelynek nincs igazán helye a mai világban. Gondoljunk csak azokra a jelenetekre, ahol a teletömött asztal csupán egy státuszszimbólum, amely az anyagi jólétet jelképezi, de valójában szükségtelen pazarlásba torkollik. Ugyanez a példa nem jellemző az átlag magyar háztartásra, sok családnál része az ünnepi menetrendnek a többórás sütés-főzés, amelynek végén a házigazda (kimerülve ugyan, de) fogások tömkelegével nyűgözheti le a vendégeket. A realitás talaján maradva az ételek egy része általában a szemetesben végzi, esetleg egy szerencsés háziállat tányérjában, ritkábban pedig napokig ezeken az ételeken nyámmog az egész család, hogy „ugyan, fogyjon már el”. A mai élelmiszerárak, nem mellesleg pedig társadalmi helyzet mellett a pazarlás nem olyasmi, amit megengedhetünk magunknak, ez alól pedig a karácsony sem kivétel. Érdemes tehát mind a család szakácsát, mind a pénztárcát megkímélni azzal, hogy nem hét különböző desszerttel próbáljuk élvezetessé tenni a karácsonyt.

„Lám, jó: jónak lenni” – írta Fekete István, és alighanem igaza volt. Jót tenni jó, és bár a jótettekhez nem kell, hogy karácsony legyen, mégis apropóként szolgálhat ahhoz, hogy olyanoknak segítsünk, akiknek valóban szükségük van rá. A jótékonykodásról sokaknak él az az eszme a fejében, mely szerint az inkább a módosabb emberek privilégiuma, azonban ez könnyen megcáfolható: átlagos fizetéssel és lehetőségekkel bíró emberek is tudnak segíteni, például önkénteskedéssel, saját, már megunt tárgyaikkal, étellel, sőt, még akár egy beszélgetéssel is. A rosszhír-áradatban, amely mindenkit kikerülhetetlenül körülvesz, valószínűleg ad egyfajta megnyugvást az, ha valakivel jót tesz az ember. Az internetnek hála pofonegyszerű felkutatni olyan ügyeket, amellyel azonosulni tudunk, és legyenek azok az ukrajnai menekültek, rászoruló családok, hajléktalanok, vagy akár gazdátlan állatok, a segítés alighanem olyan feltöltődést tud nyújtani az embernek, amelyre egy a Black Friday-en megvásárolt okostévé sem képes.

Grafika: Pisla Réka

továbbiak
Ukrajnának óvatosnak kell lennie - interjú Olga Pindukkal
business

Ukrajnának óvatosnak kell lennie - interjú Olga Pindukkal

Az oligarchák jelentős problémát okoznak, Ukrajna hírhedten korrupt, az igazságszolgáltatási rendszere pedig átláthatatlan. Olga Pindukkal, a Bécsi Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Intézetének ukrán közgazdászával beszélgettünk. Magyarországon most szinte mindenki az uniós szankciókról beszél, és sokan úgy vélik, hogy nem hatásosak Oroszország ellen. Mi a véleménye a magyarok álláspontjáról? Először is, meg
Z-generáció: hópihék, vagy a jövő forradalmárai?
business

Z-generáció: hópihék, vagy a jövő forradalmárai?

A „mai fiatalság”, vagyis az aktuális fiatal generáció örökérvényűen kritikák célpontja: lusták, elkényeztetettek, vagy most éppen hiperérzékenyek és állandóan a telefonjukon lógnak. Az úgynevezett Z-generáció, azaz a jelenlegi tinédzserek és korai húszas éveiket taposók azonban némileg egyedülállóak az őket megelőzőekhez képest: nemcsak az internet korában nőttek fel a történelem során
Mekkorára fog nőni a Föld népessége?
strategy

Mekkorára fog nőni a Föld népessége?

Az emberiség újabb mérföldkőhöz érkezett 2022. november 15-én: a népesség elérte a nyolcmilliárdos, mondhatni lélektani határt. A bolygó népessége egyelőre vészjóslóan növekszik, ami a Föld és az emberek számára is legfeljebb ambivalens, de semmiképp nem pozitív. A valódi kérdés azonban az, hogy mit hoz a jövő: mikor ütjük meg a