2021. szeptember 21-től fogadja látogatóit a budapesti Q Contemporary magánmúzeum bemutatkozó kiállítása. De mi is az a Q Contemporary? Mi a célja és hogyan kapcsolódik a Távol-Kelethez Közép-Kelet-Európa művészete? Ezeknek jártunk most utána.
Hamvai Kinga írása
„Felejtsd el, nem engedhetjük meg magunknak.” (’Forget it, we can’t afford it.’) A kiállítás nyitódarabja, a neon felirat Kamen Stoyanov bolgár művész munkája, aki azt az oly ismerősen csengő frázist jeleníti meg, melyet Közép-Kelet-Európában sokszor hallottunk és hallunk. Stoyanov egy nemzetközi művészeti vásáron véletlenül volt fültanúja az idézett mondatnak, amit egy gyűjtő súgott feleségének az egyik műalkotásra vonatkozóan. A lemondó tartalom és a reklámízű forma kontrasztja a vasfüggöny mögött szocializálódott gyűjtői réteg vágyai és lehetőségei közötti feszültségben ragadja meg a kelet-európai életérzést.
Két héttel később, 2021. október 5-én megjelent az Artprice piackutató cég legfrissebb, aukciós adatokon alapuló kortárs műtárgypiaci jelentése. Ebből többek között az is kiderül, hogy Hongkongban a piaci forgalom (turnover) közel háromszorosára nőtt (+277%) az előző évihez képest. Továbbá Kína (Greater China – a szárazföldi Kína mellett Hongkongot és Tajvant is ide számítva) a globális műpiac forgalmának 40%-át könyvelhette el, így az ázsiai térség az USA-t maga mögé utasítva vált vezetővé a kortárs szektorban.
E két egymástól távoli helyszínre vonatkozó és tartalmában ellentétes realitást tükröző hír egymás mellé állítását indokolja, hogy a Q Art Group, valamint az ernyője alá tartozó Q Contemporary múzeum alapító-tulajdonosa a hongkongi születésű, és ott is élő Queenie Rosita Law. De ne szaladjunk rögtön Hongkongba, időzzünk még Budapesten, és vegyük szemügyre az új intézményt.
Gyűjteményezés
Queenie Rosita Law még londoni tanulámányai alatt Közép-Kelet-Európába is ellátogatott, és ekkor figyelt fel a Balkántól a Baltikumig terjedő régió inspiráló sokszínűségére. Később elkezdett befektetni Magyarországon, és többek között megvásárolta az Andrássy úti Rausch-villát, az egykori Aranymúzeum épületét is. A felújított és white cube térré átalakított épület ad ma otthont a Q Contemporarynak.
A kollekció Law magángyűjteményéből alakult ki, melyet még 2018-ben kezdett el építeni. Utazásai során tíz országot látogatott meg, ahová Csillag Eszter, a múzeum művészeti vezetője, valamint Szalay Blanka a kulturális programok és kiállítások menedzsere is elkísérték. A helyi kurátorok és szakértők ajánlására számos művészt látogattak meg műtermükben, illetve összegyűjtötték a hozzáférhető katalógusokat és szakirodalmat. E kutatások jelentették a gyűjteményezés szakmai hátterét.
„Különböző országokba mentem azzal a céllal, hogy találkozhassak a művészekkel és meglátogassam a műtermüket. Tehetségük és küzdelmük inspirálóan hatott rám, majd felismertem, hogy nincs egyetlen hely sem, ahol a régió művészete együtt lenne kiállítva. Ez ösztönzött arra, hogy 2017-ben megalapítsam a Q Contemporary-t. A közép-kelet európai művészet teljes mértékben a szenvedélyemmé vált” – fogalmaz Law.
Hongkongból nézve egy ország túl kicsi lenne, a tizenhét országból álló régió viszont elég nagy ahhoz, hogy a különbségek és a sokszínűség ellenére is kultúrtörténeti, politikai és földrajzi egységként váljon értelmezhetővé. Ezáltal egy narratíva – a posztkommunista múlt – mentén kommunikálható a régió kollektív története. A létrejött kollekció mára nyolcvan-száz darabból áll, és több generációt reprezentál a hatvanas évektől napjainkig. Jelenleg olyan nevek is fémjelzik, mint Wanda Czełkowska, Keserü Ilona, Đorđe Ivačković vagy Mira Brtka, de a mára már sztárművésszé vált alkotók mellett kevéssé ismert neveket is találunk. A múzeum egyik fő törekvése, hogy a régión kívül is láthatóságot biztosítson e művészek számára. E célokkal összhangban a Q Contemporary gondozásában még a múzeum 2021-es megnyitása előtt két régión kívüli kiállítás is megvalósult.
London és Hongkong
A Q Contemporary első kiállítását Londonban rendezte meg 2019 októberében a Frieze vásár kísérőeseményeként, „Under the Radar: Contemporary Masters from Central & Eastern Europe” címmel. A bemutatott alkotók között szerepelt Mauer Dóra, Keserü Ilona, Stanislav Kolíbal, Wanda Czełkowska is.
A másik tárlatot a hongkongi K11 művészeti alapítvánnyal együttműködésben rendezték meg, 2020 január-februárjában „Tracing the Fragments” címmel, támogatva a régió – történelmi és társadalmi okok miatt kevéssé ismert – művészetének hongkongi és globális megismertetését, valamint a kulturális párbeszéd létrejöttét a kelet-ázsiai és kelet-európai régió alkotói között. A tárlaton neves ázsiai művészek is szerepeltek, mint Wang Gongxin, Chen Han vagy Rirkrit Tiravanija.
A közönség reakciója mindkét alaklommal – Londonban és Hongkongban is – hasonló volt: habár korábban alig ismerték a régió művészetét, itt azzal szembesültek, hogy ismeretlen művészek kiváló alkotásai kerültek a falakra.
Budapest
A fent említett 2020-as kiállítás várakozásokat felülmúló sikere miatt a gyűjtemény kiemelkedő alkotásai – a hatvanas és hetvenes évek művészgenerációjának munkái – Hongkongban maradtak. A Q Contemporary nyitó kiállításának kurátori rendezőelve ezért – a geopolitikai sajátosságokon túl – a generációs megfontolás volt. Zsikla Mónika, az intézmény vezető kurátora (aki emellett a 2022-es Velencei Képzőművészeti Biennálé magyar pavilonjának kurátora is lesz) a fiatalabbak, azaz az X (1961-1980) és Y (1981-2000) generáció tagjainak a régió történeti, építészettörténeti kulturális helyzeteire, fogalmaira reflektáló tapasztalatait állította a középpontba. A tizenhét művész csoportos kiállítása – a figurális festészet kortárs tendenciái mellett az absztrakció jelenlegi törekvéseit is bemutatva – képet ad a „kommunizmus romjain újjáépített volt szocialista társadalmakról”. A kiállító művészek: Ali Bozbiciu, Bozó Szabolcs, Klára Hosnedlová, Jakub Hubálek, Simon Iurino, Keresztes Zsófia, Genti Korini, Tincuţa Marin, Nemes Márton, Kateřina Ondrušková, Mircea Popescu, Șerban Savu, Kamen Stoyanov, Szinyova Gergő, Varga Ádám, Artem Volokitin, Natalia Załuska. A tárlat a múzeum hosszabb távú céljairól és működésmódjáról is kommunikál: a tizenhét bemutatott műből öt alkotás nem a gyűjteményt reprezentálja, hanem olyan alkotók munkáit, akikkel az intézmény jövőbeli együttműködést tervez.
Edukáció
Hongkongban az általános iskolai képzés tananyagának nem része a művészeti oktatás, sőt néhány szülő kifejezetten tiltja is azt, hiszen a művészet nem tartozik a pénztermelő tevékenységek közé. A tulajdonos Law számára viszont szülei lehetővé tették a művészethez való hozzáférést, ellentétben kevésbé szerencsés társaival. E személyes indíttatás miatt is a Q Contemporary programjainak szerves része az edukáció. Ennek szellemében valósult meg például a pandémia idején a hongkongi kiállításhoz kapcsolódó webinárium sorozat, valamint az a múzeumpedagógiai program is, melynek keretében tizenhárom és tizenhat év közötti hongkongi és budapesti diákok találkozhattak a virtuális térben. Az edukációs tevékenység további vonatkozása a műgyűjtők és a szakma egyéb szereplőinek megszólítása, és érdeklődésük felkeltése a térség művészei iránt. A Hauser & Wirth-el, valamint a Christie’s Educationnel együttműködésben megvalósuló beszélgetés-, illetve előadássorozat keretében közép-kelet-európai kortárs női művészeket – például Geta Bratescu, Alina Szapocznikow vagy Rita Ackermann – is fókuszba állítottak. A budapesti múzeum megnyitását követően pedig a Q Contemporary munkatársai már egyetemi csoportokat is fogadnak tárlatvezetésre és szakmai beszélgetésre – a valós térben.
Double Q
A fent már említett Q Art Group másik intézménye a Double Q kereskedelmi galéria, amely a tervek szerint idén decemberben nyílik meg Hongkongban, és szintén kifejezetten közép-kelet-európai alkotókat képvisel majd, azonban inkább fiatal és feltörekvő művészekre fektetve a hangsúlyt. Ezzel minden bizonnyal az intézmény egy régóta tátongó piaci rést tölt majd be: ahogy az írás elején ismertetett hírből kiderül, Hongkongban jelenleg rendkívül élénk fizetőképes kereslet mutatkozik a kortárs művészet iránt. Ugyanakkor az ázsiai térség legfontosabb művészeti vásárán, az Art Basel Hong Kongon elvétve találunk egy-egy galériát a közép-kelet-európai régióból, hiszen számukra a részvétel összköltsége igen megterhelő. Másfelől a CEE művészeti színtere erősen forráshiányos, társadalompolitikai fejlődése nyomán egyelőre nem alakult ki az a műgyűjtői réteg, amely kellően tőkeerős annak fenntartásához. Többek között erre vezethető vissza az is, hogy bár a régió művészei kiválóak, mégis kevéssé láthatóak a nemzetközi porondon. Néhány művészettörténész viszont amellett érvel, hogy – a nyugati alkotásokkal ellenétben – e munkák erőssége éppen abban rejlik, hogy nem a piac igényeire reflektálva készültek (mert az a vasfüggöny idején nem is létezett). Összefoglalva tehát a Double Q remek kezdeményezése révén remélhetőleg találkozik a kelet-ázsiai kereslet és a közép-kelet-európai kínálat.
Kulturális kapcsolatok
A Q Art Group tevékenységére tekinthetünk a kulturális diplomácia szemüvegén keresztül is. A szakirodalom szerint éppen a nem hivatalos szereplők, mint például (magán)múzeumok által folytatott kulturális kapcsolatok építése hatásosabb együttműködést eredményez, mint az államilag kezdeményezett és finanszírozott programok. Miután a Q Art Group esetében magánkezdeményezésről van szó, indirekt módon egyfajta kulturális diplomácia is megvalósul a két térség között. E kapcsolatokat tovább erősítheti a tervezett rezidencia program is. Ennek keretében kínai és közép-kelet-európai művészeket fogadnak majd Budapesten, akiket különböző múzeum- és műterem-látogatások során a régió sajátosságaival, történetével és kortárs színterével igyekeznek megismertetni.
Kína és a közép-kelet-európai országok többségének háború utáni hasonló politikai berendezkedése, a hiánygazdálkodás, a cenzúra és a megfigyelés (surveillance) tapasztalata is segíthetik a két régió, a Kelet-Kelet közti dialógus létrejöttét.
Fotók a Q Contemporary jóvoltából.
Portréfotó: Vincent Tsang. A Q Contemporary és K11 Alapítvány jóvoltából.
Enteriőrfotók: Regős Benedek