A háborúval, az egyre inkább kialakuló válsággal kapcsolatban leginkább a múlt problémáiról, a jövő nehézségeiről, kihívásairól szoktunk beszélni. De vajon mi lesz a kiút Németország esetében, amely a háború óta az EU Achilles-sarka?
A Mathias Corvinus Collegium (MCC) által szervezett MCC Budapest Summit nemzetközi konferencián arról is hallhattunk panelbeszélgetést, hogy miképp nézzünk a jövőbe, mik a válság lehetséges kiutai. A beszélgetés résztvevői német, osztrák szemmel látják a világot, de mindenki számára tanulságos meglátásaik vannak. Tudósításunk.
Ahhoz, hogy a jövőbe tudjunk tekinteni, tisztában kell lennünk azzal, hogy miképp jutottunk a mostani helyzetünkbe. Dr. Marie-Theres Thiell, a DialogUngarn ügyvezető igazgatója, az ELMŰ/ÉMÁSZ korábbi ügyvezető igazgatója a német parlamenti választásokat egy fordulópontnak tartja. Angela Merkel kancellár kora véget ért, helyére egy hárompárti koalíció került. Jó fogadtatásuk volt, a társadalom üdvözölte őket, régóta vártak már politikai változásra. Pár hónapon belül azonban a háborúval kellett szembenézniük, nem sokkal a győzelmi mámort követően. Egy krízishelyzetet nehéz három párt közös megegyezésével levezényelni, ráadásul egy háború menedzselése nagy tapasztalatot igényel. Dr. Thiell szerint a háztartások bevétele, valamint az energia szűkössége akár még komoly krízishez is vezethet. A fogyasztásra való hajlam alacsony, az emberek félnek a válság következményeitől.
Onnan tudjuk, hogy jó beszélgetést fogunk hallani, ha a résztvevők nem értenek egyet, így tudunk árnyaltabb képet kapni bizonyos kérdésekről. Szerencsénkre Prof. Dr. Fritz Söllner, az Ilmenaui Műszaki egyetem tanszékvezetője első szavaival véleménykülönbségét fejezte ki. Szerinte a politika a választások után nem változott, inkább csak új köntöst kapott. Véleménye szerint két nagy okra lehet visszavezetni a jelenlegi kialakult helyzetet. Az első az Európai Központi Bank inflációgeneráló intézkedése, a túlzott pénzkiadás. A másik pedig az energiaellátási krízis. Ezt a szankcióknak, valamint Oroszország ellenintézkedéseknek tulajdonítja. Az energiaárak hirtelen növekedése a legnagyobb probléma Dr. Söllner szerint. Ráadásul cselekvésképtelennek érzi az eurózóna országait az inflációval kapcsolatban, hiszen azt csak az Európai Központi Bank tudja szabályozni. Az energiaválság kínálati visszaesés miatt létezik, a politikusok pedig nem ezt akarják megoldani szerinte, hanem csak tüzet oltanak, a tüneteket oldják meg például adócsökkentéssel. Ez nem oldja meg a problémát, mégpedig azt, hogy egyszerűen nincs elég energia. Ebből két kiút lehetséges: vagy feloldjuk a szankciókat, vagy még szigorúbbá tesszük őket. Továbbá a gázt nem kéne elektromosság előállítására használni, újra kéne nyitni a szén- és atomerőműveket és további exportnövekedésre van szükség, hogy a krízist adekvát módon kezelni tudjuk.
Dr. Thomas Narbeshuber, BASF közép- és délkelet-európai alelnöke legelőször is tiszta vizet szeretne önteni a pohárba. Úgy látja, hogy az emberek tévképzetben élnek, azt gondolják, hogy a most kialakult krízishelyzet a háború végeztével egy csapásra el fog múlni. Korántsem. Európa az energiaszükségletének 50 százalékát importálja, míg Kína 25 százalékát, az Egyesült Államok pedig teljesen önellátó. Egy másik probléma, amibe Európa belevitte saját magát az ellátási láncoktól való függés túltolása. A jövőben rá kell állni a lokális, regionális termelésekre, fogyasztásra, mert egy Covid-19-hez hasonló csapás bármikor térdre tudja kényszeríteni a globális méreteket öltött ellátási láncokat. Ezeken túl Európa egy munkavállalói hiánnyal is szembenéz, a koronavírus után ez különösen jól észrevehető a vendéglátóiparban. Sok feladat áll előttünk, de Dr. Narbeshuber mégis optimistán áll a kihívásokhoz. 30 éve iparági szereplő, 7 válságon, krízisen van már túl, és az emberiség mindegyikből fel tudott állni. Amire szükség van, az az együttműködés felerősödése, a kreatív megoldások feltárása.
Dr. Thiell felhívja figyelmünket, hogy az energiaválság nem csak az orosz kereslet visszaesésén múlik. Régóta láttuk már, hogy szükségszerű a zöldenergiára való átállás, most pedig kifejezetten rá vagyunk utalva a minél gyorsabb váltásra. Ehhez azonban szükség van a tudomány, a politika és a gazdaság összedolgozására. A technológia sok esetben már megvan, befektetésre, közös célokra van szükség a jövőben.
Több évtizedes politikai alapokra vezeti vissza a kialakuló energiaválságot Dr. Söllner. Még a Wall Street Journal is megírta, hogy Németországnak van a legelfuseráltabb energiapolitikája a világon, ezt pedig a szén- és atomerőművek leállításának köszönhetik, ettől lettek kiszolgáltatva az orosz gáznak. A háború csak az utolsó csepp volt a pohárban.
Dr. Narbeshuber az energiával kapcsolatban úgy vélekedik, hogy középtávon nyitottnak kell lenni a legtöbb fajta technológiára, hosszútávon már nem, a Föld és a társadalmunk jövője szempontjából a legfontosabb a fenntarthatóság. Enélkül élhetetlenné válik a bolygó. A gyermekeinken nem lesznek meg a kielégítő élethez szükséges nyersanyagok. Ma még minden lehetőséget meg kell ragadnunk, szükségünk van a cseppfolyósított földgázra, de holnap már megújulókat kell használnunk. Az átálláshoz pedig az kell, hogy a két energiaforrás rendszerét összegyúrják. Az átállásra egy jó példa a vegyipar. Óriási energiaszükséglete van, kutatások szerint a teljes németországi iparág dekarbonizálásához 600 terrawattórányi áramra van szükség. Ez jelenleg Németország éves áramfelhasználásának felel meg. Drámaian hangzik, de ha minden energiaspórolási lehetőséget megragad az ország, ha több zöldenergiát termelnek, ha a legjobban kihasználják a lehetőségeiket, akkor igazából a 600 terrawattóráról 1000-re kéne csak megemelni a kapacitást. Ez 40 százalékos növekedés, de ezzel az egész vegyipar dekarbonizálva lenne.
Erre reagálva Dr. Thiell elmondta, hogy nem kéne hirtelen ennyire előre szaladni. Úgy lehet foglalkozni a jövővel, ha már biztos talajon áll. Fejleszteni kell az energetikai hálózatokat, az EU-nak ez kéne legyen a legfontosabb lépése a jövőre nézve. Dr. Söllner is így vélekedik: hosszútávon át kell állnunk a megújuló energiaforrásokra, de mit jelent egyáltalán a hosszútáv? Dr. Söllner szerint nem kell az ördögöt a falra festeni, nem ér véget holnap a világ, a jelenben az a fontos, hogy legyen vészterv, ne maradjon Németország energia nélkül. Szerinte a német energia azért is drága, mert két különböző energetikai rendszerük van, egy a megújulóknak, egy a nem megújulóknak. A továbbiakban gazdasági, és nem ideológiai úton kéne megközelíteni az energetikai kérdést, a költségeket az előnyökkel össze kéne vetni, szerinte elég az országot 2050-ig karbon-semlegessé tenni.
Az atomenergia többször felmerült a beszélgetésben: van-e kiút a nukleáris energiából? Narbeshuber úgy látja, hogy az atomenergia nem fenntartható, de az átálláshoz nem szabad kizárni. Thiell már azt gondolja, hogy elengedhetetlen: az elmúlt évtizedeket elpocsékolták az átállás tekintetében, már rég nem a technológián múlik, hogy képesek vagyunk-e fenntarthatóak lenni, hanem a kollaboráció, a befektetések hiányán. A jelenlegi krízishelyzet talán felgyorsítja majd az eseményeket, ahogy a pandémia alatt felgyorsult a digitalizáció. Söllner sem atombarát, de fizikusként azt gondolja, hogy mára vannak biztonságos, kevés melléktermékkel járó erőművek, csak ideológiai kérdés miatt kizárni a lehetőségek közül nagy hiba lenne. A jövő Szent Grálja a fúziós reaktor, Söllner szerint ebbe kéne minél többet fektetni.
A német társadalom fél, nagy része nem tudja, hogy miből fizeti ki a téli számlákat. Dr Thiell szerint a tél rámutat majd arra, hogy mennyire be kell osztanunk a forrásainkat, figyelnünk kell az energiafelhasználásunkra, a gazdaság nem mindig pozitív irányba halad. Dr. Söllner úgy látja, hogy ez a válság nem a felső 10-20 százalékot érinti, de nem is azokat, akiket a szociális háló tart meg, hiszen az állam a legtöbbjüket ellátja. A legnagyobb vesztese a kialakult helyzetnek a szegény munkásosztály. Éppen ezért nem lehet azt mondani, hogy a német társadalom egyöntetűen szenvedni fog, társadalmi osztálytól függ, hogy mennyire érzik meg az emberek a bőrükön a megnövekedett energiaárakat. Dr. Narebshuber azt látja, hogy az elkövetkezendő évek legfontosabb kihívása a német ipar életben tartása. Rossz helyzetben van az egész ország, sok gyárat nem is az ellátási láncok megszakadása miatt kellett leállítani, hanem mert nem érte meg a működtetésük ilyen körülmények között. Németországnak, és Európának most az a legfontosabb, hogy legyen önálló ipara, önellátó legyen, hogy sok negatív külső tényező ne tudja befolyásolni a kontinens jövőjét.
Grafika: Pisla Réka
Lebilincselő cseh vidéki ház – vajon mi a siker titka? | Atelier SAD X Iveta Zachariášová
Privát olvasószoba különleges megoldásokkal
