Vannak, akik szerint a covid-19 járvány nem hagy majd nyomot az emberiség történetében (mondván, mi ez a pestishez képest), ám akik épp megéljük, egyre inkább úgy érezhetjük, egy nagyon is jelentőségteljes történelmi korszak szereplői vagyunk. A művészet fáján is egyre több olyan alkotás terem, amely a koronavírus emlékét őrzi majd az utókor számára – ahogy Ksenia Wallenstein, keramikus kifejezetten ebből az élményből táplálkozó kerámiái is, melyek csak előszobái egy készülőben lévő szoborinstallációnak. Interjú!
Úgy tűnik, nincs két teljesen egyforma darab a kerámiáid között. Tudatosan törekszel rá, hogy mind megismételhetetlenek legyenek?
Mivel kézzel készült tárgyakról van szó, igen, abszolút elmondható; egytől egyig egyediek. Még egy étkészlet esetében is – látszik, hogy egy családból valók, de mégsem ugyanolyanok.
Hogyan írnád le a stílusodat? Milyen inspirációk mentén tervezel?
Nagyon közel állnak hozzám a természetes anyagok, és a legfőbb ihletet is maga a természet biztosítja. Tetszik a wabi sabi megközelítése – azt gondolom, ez a hozzáállás sokat segít a tökéletességre épülő világunkban.
Szeretem a népművészetet is – most amúgy épp a magyar népi hímzés motívumokat tanulmányozom, mert a következő étkészlet kollekciómba szeretnék majd beépíteni belőlük párat.
„A stílusomat szerencsére még nem találtam meg. Az az igazság, hogy az agyag annyi lehetőséget és kihívást rejt magában, hogy folyamatosan fejlődök, változok, újat alkotok. És ez így van jól. Számomra egy stílusnál elköteleződni egyenlő lenne a stagnálással.”
Mesélj kicsit magáról az alkotás folyamatáról – az ötlettől a megvalósításig.
Általában úgy kezdődik a dolog, hogy valamire szükségem van, mondjuk egy kaspóra, egy vázára vagy egy olyan étkészletre, ami egyszerre ergonomikus és minimalista, de közben nagyon élő is. A tervezéskor fontos szempont a számomra, hogy a tárgyak a tárolás tekintetében is praktikusak is legyenek. A kedvencem, mikor azt hallom vissza a vásárlóimtól, hogy a konyhában megszabadultak jó pár felesleges edénytől, és most csak egyetlen polcuk van az én kerámiáimmal, ami pont elég nekik. Szóval azt hiszem, ezt élvezem a legjobban: egyszerűbbé és szebbé tenni az életüket a tárgyaimmal.
Mondhatjuk, hogy az első olyan művészek között voltál, akik reagáltak a koronavírusra.
Sok ötletnek idő kell, és az agyag esetében egy tárgy elkészítése egy hónapot is igénybe vehet a száradással és az égetéssel együtt. A koronavírus azonban olyan hirtelen és gyorsan változtatott az életünkön, hogy azonnal akartam reagálni rá. Ezért, amíg egy külön szoborsorozaton és installáción dolgozom a témával kapcsolatban, létrehoztam ezeket az emléktárgyakat. Bögréket láttam el olyan feliratokkal, amelyek meghatározzák a napjainkat: self-isolation, karanténba zárva, stay home, moss kezet, vagy a kedvencem: Semmelweisnek igaza volt. Tervezem a kollekció kibővítését is, több országból származó, többnyelvű feliratokkal, hogy ezzel is jelezzem, egy mindnyájunkat, az egész Földet érintő „esemény” részesei vagyunk. Most tényleg átélhetjük az Egység élményét.
Negatív tér
Archition | építészeti vizuál egy kicsit másképp
