Szöveg: Ferenczi Ágnes Flóra
Mi tesz igazán különlegessé egy kiállítást? A művészi alkotások ereje, a tér atmoszférája, vagy az a történet, amely összekapcsolja őket? Hogyan hat egy ipari tér nyers esztétikája a művek befogadására? És milyen szerepet játszik a művészi szabadság és a társadalmi felelősségvállalás egy kiállítótér küldetésében? Kucsora Márta Liminal Spaces című kiállítása egyszerre ad választ mindezekre a kérdésekre. Ahogy belépünk Buda rozsdaövezetében található Kahán Art Space Buda impozáns ipari csarnokába, a kiállított hatalmas, monumentális festmények azonnal beszippantják a látogatót. A tér közepén, szoborszerűen elhelyezett hatalmas vásznak szinte párbeszédbe lépnek a térrel, ahol egymást kiegészítve, szerves egységben léteznek.
De mi is ez a tér, amely ilyen kivételes hátteret nyújt Kucsora alkotásainak? A Kahán Art Space Pest 2018 óta működik Magyarországon kortárs képzőművészeti kiállítótérként, a Dr. Kahán Éva Közhasznú Alapítvány égisze alatt. A szervezetet Aczél Zoltán alapította 2015-ben édesanyja emlékére, aki jogászként és jogvédőként a szabadság, az emberi jogok és a művészi önkifejezés elkötelezett híve volt. Az alapítvány az ő hitvallását viszi tovább, teret biztosítva a művészet és az oktatás szabadságának. Aczél Zoltán szavaival élve: „A célunk az volt, hogy olyan tereket hozzunk létre, ahol a szabadság a talán legfontosabb érték.”
Az alapítvány kezdetben hátrányos helyzetű, roma és más kisebbségi joghallgatók tanulmányait támogatta ösztöndíjjal, de mára a fiatal, feltörekvő, valamint valamilyen kisebbséghez – például nemi, kulturális, etnikai vagy társadalmi csoporthoz – tartozó képző- és iparművészeket is segíti. Az intézmény Budapesten és Bécsben is működtet kiállítóteret Kahán Art Space néven. Ez a két város nem véletlen választás: mindkettő fontos szerepet játszott Dr. Kahán Éva életében. A budapesti helyszínek közül a Nagy Diófa utcai tér mellett idén ősszel nyitották meg a budai, Gyapot utcai épületet. Az új kiállítótér nemcsak különleges, de izgalmas történettel is büszkélkedhet. A helyszín a Magyar Léghajó és Repülőgépgyár egykori füves repülőterének helyén, egy modernista ipari csarnokban nyílt meg. Az 1960-as években épült csarnok a Minusplus tervezőiroda átalakításának köszönhetően született újjá, miközben hűen megőrizte eredeti építészeti jegyeit. Az immár 300 négyzetméteres, 8méteres belmagasságú, különleges fényrendszerrel felszeret tér tökéletes helyszín monumentális installációk és szobrászati alkotások bemutatására.
A tér nyitókiállítása, Kucsora Márta Liminal Spaces című tárlata, egyfajta állásfoglalás a Kahán Art Space alapelvei mellett, különösen hangsúlyozva elkötelezettségüket a nemek közötti egyenlőség és a női művészek támogatása iránt. A női művészek hosszú évtizedeken át jelentős akadályokkal szembesültek. Sokáig nem engedték be őket a művészeti akadémiákra, és a galériák is csak ritkán nyitották meg előttük kapuikat. Az elismerésért folytatott küzdelmük gyakran egy életen át tartott, és sajnos sokan közülük csak haláluk után kaptak méltó figyelmet. Ma már szerencsére egyre több női alkotó kap elismerést, azonban a statisztikák továbbra is elgondolkodtatóak. A 2024-es Art Basel és UBS által készített Art Market Report szerint 2023-ban az eladó műalkotásokra érkező érdeklődések mindössze 30-39%-a irányult női művészek munkáira. Ez az adat jól mutatja, hogy a női alkotóknak még mindig jóval nehezebb kitűnniük, mint férfi társaiknak. Bár Kucsora munkássága ma már egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kap, pályája mégis példája annak, milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy közép-kelet-európai női művésznek.
Kucsora Márta 1979-ben született Szegen, tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen és az amerikai Montclair State University-n végezte. Művészetében az absztrakt expresszionizmus hagyományait innovatív technikai megoldásokkal ötvözve nagyméretű kompozícióival vált elismertté. Pályája azonban távolról sem indult könnyen. Kucsora művészi karrierjének indulásakor kettős kihívással kellett szembenéznie: a társadalmi korlátok és a szűkös erőforrások állandó akadályt jelentettek. Magyarországon a közös műtermek túlzsúfoltak voltak, a rendelkezésre álló anyagok és eszközök szinte minimálisra korlátozódtak, és az újszerű, kísérletező gondolatok gyakran elfojtásra kerültek. Budapest távolsága a nagy művészeti központoktól tovább nehezítette a nemzetközi körforgásba való bekerülést, hiszen a piac és a szakmai kapcsolatok fókusza máshol összpontosul. Kucsorának azonban mégis sikerült kitörnie ebből. A fordulópont 2021-ben következett be a new yorki Postmasters Galéria kiállításával, azóta pedig munkássága egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kap. Munkái számos rangos hazai és nemzetközi galériában és intézményben szerepeltek, többek között az egri Kepes Intézetben, a svájci Patricia Low Contemporary-ban, a sanghaji CoBrA Galériában és a budapesti Műcsarnokban. Festményei olyan neves gyűjteményekben kapnak helyet, mint a kínai Deji Art Museum, az amerikai 21C Museum és az egri Kepes Intézet.
Jelenleg három kiállításon is találkozhatunk munkáival, ami jól mutatja, hogy a művész ismertsége egyre növekszik. A sanghaji CoBrA Galéria Never Step into the Same River Twice című tárlata az alkotó elmúlt évtizedének munkásságát mutatja be, és egyben Kucsora első önálló kiállítása az ázsiai régióban. Érdekes megnézni mennyire más rendezőelvek irányítják mind a külföldi mind a hazai kiállításokat. Amíg a nemzetközi tárlatokon a fő hangsúly az alkotó egyéni látásmódján és univerzális művészi értékeken van, a hazai tárlatok esetében - ezen túl - gyakran helyet kap a kelet-közép-európai “sors” tematikája is. Ez egy olyan téma, amivel fontos foglalkoznunk. Ezt jól bizonyítja a másik, jelenleg az egri Kepes Intézet-ben futó Spacemakingcímű kiállítása, ahol olyan művészekkel együtt szerepel, mint Vera Molnar, Reigl Judit és Vilim Kati. Az egri kiállítás különösen hangsúlyos, hiszen nemcsak a női művészek szerepét emeli ki, hanem rávilágít a kelet-közép-európai alkotók előtt álló történelmi és társadalmi kihívásokra is. Vera Molnar és Reigl Judit példája is mutatja, hogy a II. világháború viszontagságai után e női művészek csak Nyugat-Európában, Franciaországban találták meg azt a szabad alkotói légkört, amely lehetővé tette számukra művészi pályájuk kibontakozását és nemzetközi sikereiket. Sajnos ezek a művészsorsok sok szempontból ma is aktuálisak. A Kahán Art Space – hasonlóan az egri Kepes Intézethez – egy olyan elkötelezett intézmény, amely kiemelten foglalkozik a kelet-európai régió művészeivel, és kiáll a női alkotók mellett, teret biztosítva számukra munkáik bemutatásához.
Ahogy belépünk a Kahán Art Space Buda impozáns ipari terébe, Kucsora hatalmas vásznai azonnal magukra vonják a figyelmet. A festmények nem a megszokott módon, a falakon kaptak helyet, hanem a tér közepén emelkednek ki, háromdimenziós, szinte szoborszerű élményt nyújtva. Ez a megoldás rendkívül találó. A vásznak tökéletes harmóniában vannak az ipari tér nyitottságával és nyers esztétikájával. Az ötlet egyébként nem teljesen újszerű. Hasonló térbeli megoldások figyelhetők meg Richard Serra monumentális szobrainál, Bosco Sodi installációinál, valamint Katharina Grosse és Sam Gilliam vásznainál, ahol a mű és a tér közötti interakció központi elem. Kucsora munkái ebbe a művészeti diskurzusba illeszkednek. A művésznő óriási vásznai nemcsak vizuálisan lenyűgözőek, hanem méreteik révén is erőteljes jelenléttel bírnak. „Az óriási felületek azért is izgatnak nagyon, mert érzékelem általuk a fizikai korlátaimat, és tapasztalom a méretben rejlő erőt, ami egy kijelentés, és nem lehet nem észrevenni” – mondja.
A kiállításon látható művek túllépnek a festészet hagyományos keretein, ami egyben a kiállítás egyik legfontosabb üzenete is. A tárlat központi témája a határok átlépése, a határterületek felfedezése, és ezen keresztül annak vizsgálata, hogy miként lehet új utakat találni a festészetben. Mit jelent átlépni a határokat? Hogyan formálja át a festészetet, ha elhagyjuk a hagyományos eszköztárat? Ezek a kérdések végig ott motoszkálnak a tárlat minden részletében.
Kucsora esetében az alkotási folyamatnemcsak nagyon izgalmas, hanem teljesen eltér a megszokott festészeti technikáktól. Módszere legalább annyira lenyűgöző, mint maga a végeredmény. A művésznő különböző sűrűségű vízbázisú festékek, adalékanyagok, rézpor és lakk egyedi kombinációit használja a művek elkészítéséhez. Ecset helyett fröcsköléssel, folyatással, valamint szórópisztollyal viszi fel az anyagokat a földön elhelyezett vászonra. Az alkotási folyamat során a festékek kémiai reakcióba lépnek egymással, miközben gravitációs erő, mozgatás és szárítás formálja a végeredményt. Ezt a technikát Kucsora "folyamatfestészetnek" nevezi, amely lehetővé teszi, hogy az anyag mozgása egy gondosan kiválasztott pillanatban álljon meg, ötvözve a szabályozottságot és a spontán folyamatokat. “Bár mindez első hallásra talán kaotikusnak tűnhet, a képeim minden részletükben előre ki vannak találva. A készítésüket úgy kell elképzelni, mint egy performanszt; van egy négy-öt órás időkapu, amelyen belül az anyagokat lehet manipulálni és mozgatni” – mondja. Az, hogy mennyire lesz részletgazdag a végeredmény, mennyire folyatja meg a festéket, vagy éppen hogyan emeli meg a vásznat, teljesen tudatos döntés. Néha nedvesíti a felületet, máskor ventilátorral vagy hajszárítóval irányítja a száradást. Mivel nem használ ecsetet, nem mindig lehet előre megjósolni, hogy egy forma pontosan ott lesz-e, ahol elképzelte, vagy pár centivel arrébb. Azonban az absztrak festészet pont erről szól, az alkotás szabadságáról és a spontaneitásról. A tudatosság és a spontaneitás kettősége részben Kucsora volt tanárától, Kovács Attilától ered, aki művészetében a rendszerek és struktúrák vizsgálatával foglalkozott és a rend és a káosz közötti feszültség meghatározó szerepet kapott munkáiban. Ez a szemlélet erőteljesen hatott Kucsora művészetére is.
A képeket alaposabban szemügyre véve, érdekes mintázatok, textúrák és formák bontakoznak ki előttünk. A vásznakon szinte megelevenedik a természet. Eszünkbe juthatnak a tektonikus lemezek elmozdulásai, a tengerekáramlásai vagy a légifelvételek perspektívái. Ezek az absztrakt, dinamikus alkotások a mikro- és makrovilág összefüggéseire is reflektálnak, amelyhez szükség van a nagy képméretekhez. “Ahogy korábban említettem, a méret kiemelkedően fontos. Ahhoz, hogy igazán elmélyedhessünk a mikro- és makrokozmosz végtelen tágasságában, olyan méretekre van szükségünk, amelyek túlmutatnak a hétköznapin. Ez teszi lehetővé számunkra, hogy utazást tegyünk a szubatomi világoktól egészen a bolygórendszerek grandiózus tágasságáig.” Valóban, a hatalmas képeket nézve olyan érzésünk van, mintha egy végtelen utazás részesei lennénk, egyszerre barangolva a mikrovilág apró részletei és a makrokozmosz határtalan tágassága között. A mintázatok dinamikája megnyugtató, meditatív élményt nyújt.
A tárlat egyik különlegessége, hogy Kucsora festményei mellett egy videómunkát is bemutat, BEAUTIFUL ERROR (2022) címmel, amely izgalmas kontrasztot hoz a kiállított festmények mellé. A festmények kézzelfogható fizikai jelenléte és a digitális videó megfoghatatlan, folyamatosan változó jellege két alapvetően eltérő médiumot képvisel, amelyeket az alkotó összemos, új értelmezési lehetőségeket teremtve a néző számára. A videón festékek mozgása figyelhető meg, amely finom, organikus áramlásokat hoz létre. A képernyőt nézve, a festék dinamikája emlékeztethet az északi jégsapkák olvadására. Ez az asszociáció nem véletlen. A műben erőteljes ökológiai üzenet húzódik. Kucsora a videóval reflektál az emberi természet önpusztító viselkedésére, azokra a környezeti károkra, amelyet az emberi tevékenység okoz. Az alkotás figyelmeztet, de ugyanakkor reményt is ad. Miközben felhívja a figyelmet az ökológiai egyensúly veszélyeire, emlékeztet a természet kimeríthetetlen megújulási képességére is. Ez a kettősség az, ami igazán elgondolkodtatja a nézőt. Vajon képesek vagyunk felismerni a saját felelősségünket a természet pusztításában? Talán éppen ez az, amiért ez a munka olyan erős érzelmi hatást gyakorol: megmutatja, hogy még mindig van esélyünk, ha nemcsak nézőként, hanem aktív résztvevőként kezdünk cselekedni a természet védelmében.
A Liminal Spaces kiállítás szeptember 20-tól december 19-ig látogatható, előzetes telefonos időpont-egyeztetéssel, hétfőtől csütörtökig 10:00 és 16:00 óra között.
LIMINAL SPACES - Márta Kucsora
Kahán Art Space Buda
Cím: 1116 Budapest, Gyapot utca 4.
Szeptember 20. – December 19. 2024.
Kurátor: Lukács Viola
One day with Turán Eszter in Budapest
Egy nap Beton.Hofival & Miki357-tel Budapesten
