Az útikönyvekben bemutatott turistalátványosságok szinte kivétel nélkül „csodásak”, „különlegesek”, és gyakran még „a világért se hagyjuk ki!” felszólítás is szerepel a nevezetességek mellett. De mi történik, ha saját otthonunk utcáin szeretnénk turistáskodni egy kicsit, méghozzá rendhagyó módon – elfogultság- és ömlengésmentesen? Ebben segít nekünk Gáspár Balázs antivárosnéző füzete, ahol – többek között – a Parlament és a Városliget is célkeresztbe kerül. Archív felvételek gyengéd iróniával vagy épp keserű humorral fűszerezve. Vigyázz, Budapest, jövünk!
Ez a cikk eredetileg 2022. február 5-én jelent meg.
Gáspár Balázs kiadványával, a „Budapesti por és sár” névre hallgató antivárosnéző füzettel a DIALOG fotókiállításunk megnyitójának estéjén ismerkedtünk meg, s rögtön tudtuk: ezt a Hype&Hyper olvasóinak is látniuk kell. Az aprócska kiadvány már első ránézésre elárulta, hogy komoly kutatómunka rejlik mögötte, a téma kapcsán pedig azonnal eszünkbe jutott Góg Emese „Többet vártam” projektje is (erről korábban itt írtunk – a szerk.). A tavaly novemberben megjelent kiadvány egyszerre szolgál tanulságos és megmosolyogtató részletekkel Budapest fénykorát illetően. A projekt háttértörténetéről magát Balázst kérdeztük.
Balázs, mivel foglalkozol és hogyan jött a „Budapesti por és sár” ötlete?
2011 óta élek Budapesten, 2014-ben végeztem az ELTE magyar-filozófia szakán. Eleinte fényképezőgéppel jártam a fővárost, Budapest történelmére és történeteire a Budapest100 önkénteseként kezdtem el tudatosabban figyelni. Több cikkben és tanulmányban foglalkoztam a fővárossal és annak történelmével, dolgoztam a Mai Manó Házban, jelenleg a Capa Központ munkatársa, a Capa blog szerkesztője és a Heti Fortepan szerzője és a Budapest100 önkéntese vagyok, illetve rendszeresen írok a Fotóművészet folyóiratba.
A „Por és sár” ötlete több, különböző élményből állt össze. Egyfelől régi könyvekben, újságokban találkoztam olyan kritikákkal, amelyek megragadták a figyelmemet: például Eötvös Károly a Balatoni utazásban azt írta a tihanyi visszhangról, hogy „nincs benne semmi különös”, Szinyei „nagy dög”-nek nevezte a Badacsonyt, Lyka Károly szerint pedig a dunaparti rácsrendszer olyan, mint amilyet a marhavásártereken látni… És persze ott van a névadó, Széchenyi Pest-budai por és sár című könyve, meg Podmaniczky Frigyes naplója, amiben arról panaszkodik, hogy a fővárosban „kairói por és szolnoki sár” miatt szenved a lakosság.
Másfelől egyszer részt vettem egy túrán az Országházban, és a vezető minden állomáson arról áradozott, hogy milyen szép. De vajon tényleg szép az Országház? Vagy csak azért gondoljuk így, mert azt mondták nekünk, hogy az? Ha nem is jobban vagy rosszabbul, de biztosan őszintébben láthatták ezeket az építményeket, azok, akiknek a szemük előtt épültek fel, mint mi, akiket elárasztott a turisztikai- és városimázs-propaganda, és ez a komoly rosszallással, maró gúnnyal és gyilkos iróniával átitatott régi kritikákon is érződik. Illetve még meg kell említeni az olyan különleges budapesti útikalauzok inspiráló hatását, mint amilyen Szerb Antalé vagy Török Andrásé.
A kiadványban 1873 és 1918 között megjelent szövegek szerepelnek az archív fotók mellett. Miért épp ezt a korszakot választottad?
Szinte minden építmény, amit a budapesti turisztikai kiadványokban megtalálunk, amit a külföldi barátainknak mutogatunk, amit a főváros imázsépítéséhez felhasználnak, ebben a négy és fél évtizedben épült fel: ez a fénykor. Van néhány korábbi épület is a füzetben, de Budapest hivatalosan 1873-ban jött létre, ezért ez a kezdőpont, 1918-ban pedig felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, és egy eléggé más világ jött, ezért ez a vége.
Habár nem vagyok a korszak kutatója, szakértője, mai szemmel nézve több szempontból is érdekesnek tűnik. Mondok egy példát. A füzetben is szerepel Bartha Miklós országgyűlési képviselő, publicista írásából egy idézet, miszerint az Országház kontármunka. Ez a majdnem egész oldalas bírálat 1902 márciusában jelent meg a Magyarország című napilap címoldalán. Három hónappal később egy képviselő interpellációt intézett az akkori miniszterelnökhöz, Széll Kálmánhoz az Országház ügyében, mondván, az kontármunka – talán éppen Bartha nyomán mondta ezt, vagy egyszerűen csak sokan gondolták így. Mindenesetre Széll a képviselőházi ülésen hosszú beszédben válaszolt: határozottan visszautasította, hogy az Országház kontármunka lenne, ugyanakkor számos hibáját elismerte (túl drága lett, a fenntartása túl költséges, bizonyos helyeken kényelmetlen, az ülésterem kicsi). Szóval, úgy tűnik, akkor még volt tétje és jelentősége egy-egy kritikának.
Ma már bárki bármiről elmondhatja a véleményét, ami jó is, meg nem is, mindenesetre akkoriban megszűrték, hogy kinek jelenhet meg a véleménye nyilvános felületen. Így jó nevű, ma is (el)ismert emberek igazán szellemes kritikái szerepelnek a füzetben: Gerő Ödön, Henszlmann Imre, Lyka Károly, Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc és Szini Gyula véleményei, hogy csak néhányat említsek.
Ez a kis kalauz (ahogy a neve is mondja) inkább füzet, sem mint egy vastag útikönyv. Ez szándékolt volt?
A mérete (A/6) szándékosan pont akkora, mint a Budapest Guide, a főváros hivatalos kiadványáé. Részben egyébként éppen ebből válogattam, hogy mely helyek, témák legyenek benne, mivel az is szempont volt, hogy csak olyan látnivalók szerepeljenek, amelyek ma is nagyjából ugyanúgy néznek ki, mint akkor, amikor a bírálatot írták róluk. Szóval direkt erre rímel, ennek egyfajta ellentételezése, alternatív változata. Ugyanakkor az is fontos volt, hogy ha valaki esetleg végig járná a füzetben említett helyszíneket, vagy csak megnézne néhányat közülük élőben is, akkor ne kelljen nehéz, nagyméretű könyvvel sétálgatnia, hanem könnyen zsebre tudja vágni (a kivitelezésben pedig ezúton is köszönöm Gellér Judit, Koronczi Endre és Puszti Zoltán segítségét).
Ha jól értem, akkor a Por és sár előbb egy Instagram, illetve weboldalként indult, utána jött maga a fizikai megnyilatkozás, a könyv. Hogyan és mennyi ideig zajlott a kutatás?
A Por és sár Facebook– és Instagram-oldalként indult 2019 januárjában. A füzet és a honlap pedig egyszerre, egy időben jött ki, az utóbbi az előbbihez készült egyfajta kiegészítésként. A honlapra tettem fel mindazt, amit fontosnak gondoltam, hogy meglegyen mint egyfajta háttérkutatás, de a füzetbe nem fért bele: néhány alapvető információt az épületekről, a kritikusok rövid életrajzát, pár szót az újságokról.
Mikor végre kész lett (2021 november végén), megnéztem, hogy mikor készítettem el az első vázlatot hozzá: 2020 januárjában. Persze, a közel két év során nem folyamatosan ezzel foglalkoztam, jót is tett neki, hogy alkalmanként hetekig ki se nyitottam, mert így mindig friss szemmel tudtam ránézni. Igazán intenzíven 2021-ben dolgoztam vele, volt épület, amihez könnyen találtam idézeteket, más helyszíneknél viszont akár több ezernyi találatot végigböngésztem, mire sikerült találni legalább egyet. Végeredményben a füzetben található 80 idézetből közel 60 nincs és nem is lesz fent az Instagram/Facebook-oldalon.
Korábban tartottál valós antivárosnéző túrát, lesz még ilyen a jövőben? Illetve milyen további terveid vannak a könyvvel kapcsolatban?
Igen, már régóta tervezek újabb sétát, ha minden jól megy, idén tavasszal lesz egy, amiről a Facebook- és Instagram-oldalon lehet majd értesülni. A füzetbe csak egy-egy rövidebb idézet kerülhetett bele, a sétán viszont hosszabb részletek, illetve olyan írások is hallhatóak lesznek majd, amik egyáltalán nem szerepeltek a kiadványban.
Vannak még tervek, a következő kiadvány például már készülőben van. Veszprémben születtem és nőttem fel, úgyhogy vidékiként eddig is igyekeztem legalább annyi vidéki, mint fővárosi posztot megosztani. A tervek szerint idén fog megjelenni az antiországnéző füzet: megyeszékhelyek utcái és épületei, kastélyok és fürdők, a Balaton és az Alföld, na meg persze por és sár is szerepelnek majd benne.
A füzetet a Hype&Hyper Store-ban, közvetlenül Balázstól, vagy az ISBN könyv+galéria boltban tudjátok beszerezni
A design algoritmusa – Kovács Adél interjú
Így élnek Prágában – kiállítás nyílt a cseh főváros otthonairól
