Művészet, tudomány, közösség – ez a három kulcsszó határozza meg a budapesti Ludwig Múzeum 2020-as programját, ám egy fogalomra még ezeknél is nagyobb figyelem irányul idén: a hálózatokra.
Sikeres évet tudhat maga mögött a budapesti Ludwig Múzeum: 8 időszaki kiállításuk 106 ezer látogatót vonzott. Míg a múzeum elmúlt éve a jubileumokról szólt – az alapítás 30. évfordulója, Bauhaus 100, Iparterv 50 – az előttünk állóra egy erősen jövő-orientált szemlélet lesz a jellemző.
Művészet és tudomány között évről évre jobban elmosódik a határvonal, valamint a társadalmi jelenségek is egyre nagyobb teret kapnak a nagy nemzetközi tárlatokon. Nem lesz ez másképp a Ludwigban sem: a kulcsfogalmul választott „kortárs hálózatok” címkéhez két tárlat is szorosan kapcsolódik, az egyik ilyen a január 24-én nyíló The Dead Web – The End című kiállítás, ami az internet kapacitásának potenciális végét vetíti előre médiaművészeti alkotásokkal. Az utópisztikus tárlat 2023-ba repít, és arra tesz kísérletet, hogy bemutassa, milyen hatásokat gyakorolna az internet összeomlása a társadalomra, a gazdaságra, a világunkra. A projekt a kanadai Molior médiaművészeti szervezettel együttműködésben valósul meg, kanadai és magyar művészek alkotásait vonultatja fel.
A hálózatkutatásról a legtöbbünknek Barabási Albert-László, fizikus, a komplex hálózatok elméletének kidolgozójának neve ugrik be. 2020 őszén pedig még jobban megismerkedhetünk az ő általa vezetett, tudósokból és tervezőkből álló kollektíva, a BarabásiLab tevékenységével, az október 9-én nyíló Rejtett mintázatok című kiállításon. A BarabásiLab célja, hogy megjelenítse a dolgok és jelenségek közötti gyakran láthatatlan összefüggéseket, felderítse az ismétlődő mintázatokat, amelyek összekapcsolják a természetet, a társadalmat, a nyelvet és a kultúrát. A tárlaton mindezen törekvések adat-vizualizációkon és adat-szobrokon, valamint a virtuális valóság eszközeivel jelennek majd meg.
A globális jelenségeket boncolgatja a Slow Life – Az élet lassú tempóban című nemzetközi csoportos kiállítás is, ám kifejezetten környezeti szempontból. Az áprilistól látogatható kiállításon látható munkák nem csak reagálnak és kritizálnak, hanem megoldásokra is javaslatokat tesznek napjaink égető környezeti és társadalmi problémáit illetően, melyek az elmúlt évtizedek környezetterhelő és kizsákmányoló gyakorlatainak eredményei. A slow-szemléletmód a társadalom, a gazdaság és a mindennapi élet területén egyaránt a lassulást, a nemnövekedést, a minimalizmust, azaz a jelenlegi gyakorlatok és struktúrák újragondolását, újraszervezését szorgalmazza, a kiállítás célja pedig, hogy szélesebb platformot biztosítson a fenntarthatóság irányába mutató, alternatív megoldásokat és életstratégiákat felvető művészi elképzelések számára.
A Ludwig Múzeum mindemellett folytatja azt a gyakorlatot, hogy a Velencei Képzőművészeti Biennále magyar kiállítását a budapesti közönség számára is bemutatja. Waliczky Tamás Képzelt kamerák című kiállítása, 2019-ben a nemzeti pavilonban volt látható. A művész 23, digitális technikával tervezett, de analóg módon működő fantáziakamerája és animációi egyszerre nyújtanak esztétikai élményt és gondolkodtatnak el a technikai fejlődés elfeledett és a művészi gondolkodás által feleleveníthető alternatíváiról. A Velencében nagy sikerrel bemutatott sorozatot két újabb munkával bővülve, február 14-től láthatjuk Budapesten.
A felsorolt tárlatokon felül még két izgalmas csoportos, illetve egy egyéni kiállításra is számíthatunk. Szokásához híven a múzeum idén ismét megújítja gyűjteményi kiállítását. Az újítás indokolt, hiszen az elmúlt évtizedekben megtízszereződött a múzeum gyűjteménye. Az Időgép című tárlat érdekessége, hogy a jelenből tekint a múlt felé, valamint a hangsúlyeltolódásokra is felhívja a figyelmet. Nyáron a Telekom Művészeti Gyűjteményéből láthatunk majd egy válogatást, Az egyensúly megtartása címmel. 35 művész több, mint 60 kortárs művészeti alkotással mutatkozik be, és mivel a művek többsége a Közép-Kelet-Európából származik, így a tárlat a régió kortárs művészeti szemléjeként is aposztrofálható.
90. születésnapja alkalmából, a Ludwig Múzeum egyéni kiállítással ünnepli Konok Tamás festőművészt. A geometrikus absztrakció meghatározó képviselőjének életműve csaknem hét évtizedet ölel fel, így átfogó képet kaphatunk a művész törekvéseiről a monokróm relief-kollázsoktól kezdve a letisztultabb, vonal alapú festményekig.
Említést érdemelnek a múzeum kiemelt programjai is: a Nyílt tér. Közösség, művészet, nyilvánosság. Az egyén és a közösségek életminőségének javítása a művészet eszközeivel címet viselő esemény (május 8-9.) azon hazai művészek, művészcsoportok és szervezetek számára biztosít találkozási és bemutatkozási platformot, amelyek a művészet változatos eszköztárát felhasználva igyekeznek különböző társadalmi helyzetű közösségek helyzetének javításán.
A repertoár részét képezi egy külföldi projekt is: az Othernity. Modern örökségünk újrakondicionálása 12 közép- és kelet-európai építésziroda közös munkája, mely során 12 emblematikus budapesti modern épület újragondolása valósult meg. Az eredmény a 17. Velencei Építészeti Biennálé Magyar Pavilonjában kerül bemutatásra, május 23-november 29-ig.
A fotókat a Ludwig Múzeum jóvoltából közöltük.
„Kézműves sör mínusz kézműves” | A Hübris új arculata - studio NUR
Celebration of Love: Nora Sarman 2020
