2022 tavaszán, az intézmény alapításának 150. évfordulóján nyit új helyen és épületben a Néprajzi Múzeum. A lokációváltás egyben a korszakváltás katalizátora. Ennek kapcsán a múzeum kortárs tendenciák felé szeretne nyitni és nemzetközi színvonalat teremteni, élővé és a hétköznapjainkba ágyazottá téve a néprajzi örökséget. A nagy váltások és a hozzájuk kapcsolódó vizualitás tervezése azonban érzékeny feladat. Főleg, ha egy olyan intézményről van szó, ahol korábban nem a jövőbe, hanem a múltba tekintés dominált. Ennek jártunk most utána.
Kemecsi Lajos főigazgató számára kiemelt fontosságú volt, hogy az új arculat kapcsán az értékmegőrzés és az innováció kéz a kézben járjon, és a nemzetközi brandépítés ne szakadjon el a múzeum gyökereitől. Ehhez a londoni Victoria & Albert, a San Francisco-i Ázsiai Múzeum és a hazai Közlekedési Múzeum megújult arculata szolgált követendő példaként. Körülbelül egy éve meghirdettek ezért egy grafikai pályázatot, aminek végül nem lett konkrét győztese, ugyanis a zsűri egyik pályaművet sem találta egy az egyben integrálhatónak. Rendhagyó módon öt tervezőgrafikust kértek fel a pályázók közül, a De form-ból ismert Demeczky Nórát és Dér Enikőt, illetve az Explicit studio tagjait, Kátay Hunort, Kovács Szilárdot és Németh Sebestyént, hogy vegyenek részt egy hosszú távú közös gondolkodásban a múzeummal. Az arculat így nem egy tervezőstúdió kiválasztott munkája lett, hanem egy átfogó és hosszú távú csapatmunka, aminek kapcsán különböző nézőpontok kerültek egy platformra.
A közös munkáról, megkérdeztük az érintett tervezőket. „A Néprajzi Múzeum számunkra nem csak egy új projekt, túlzás nélkül az egyik kedvenc partnerünk volt az elmúlt években. Már volt szerencsénk több programjukban is részt venni tervezőként, többek között a …Nyitott Múzeum… kiadványt és weboldalt, a Tigris a Múzeumban eseménysorozat arculatát vagy a Pannonhalmi Apátságban nemrégiben megtekinthető Láthatatlan Spektrumok című kiállítását is mi tervezhettük. Ezért is éreztük szívügyünknek, hogy részt vegyünk a 2020-ban kiírt logótervezési pályázatukon. Bár a pályázat eredménytelenül zárult, úgy gondoljuk, hogy minden belefektetett energiát megért, mert enélkül nem valósulhatott volna meg ez a hónapok óta tartó együttműködés az Explicit Studioból ismert designer csapattal és a múzeum munkatársaival” – mesélte nekünk Nóra és Enikő. „A Néprajzi Múzeum megújuló arculatát újrapozicionálni nemcsak nemes feladat, hanem szakmailag is egy hihetetlenül izgalmas kihívás volt, hiszen egy másik tervezőcsapattal álltunk össze a közös cél érdekében. Egy ilyen, hazai szinten ritka együttműködés rengeteg fejlődési lehetőséget ad mindannyiunk számára, valamint a megszülető vizuális nyelv legitimációját is növeli. Egy olyan rendszert alakítottunk ki, amely a néprajz nehezen megfogható fogalmát képes vizuálisan kommunikálni. Az absztrakt formavilágra támaszkodó arculat az egyéni gondolatoknak nyit teret a befogadókban. A közös munka, és az, hogy a Múzeum munkatársai is nyitottak voltak egy ilyen jellegű arculat megalkotására bizonyítja, hogy ennyi különböző tervező hogyan tud kreatívan együtt gondolkodni múzeumi szakemberekkel” – tette hozzá Hunor, Szilárd és Sebestyén.
A koncepció egy olyan mintakészlet megalkotása volt, ami kultúrákon átívelve, a világ különböző pontjain is releváns lehet. Így esett a választás az univerzális csíkokra. Egy organikus, egymáshoz szervesen kapcsolódó vizuális rendszert hoztak létre, ahol a csíkozott felületek, különböző forma és színvariációi jelennek meg, bátor színpárosításokkal. Az arculatváltás másik kiemelt aspektusa a kétnyelvűsítés volt, ami nemcsak a logón, hanem a plakátokon is megjelenik, kettős osztású kompozíciók formájában. A szövegekhez az Approach betűcsaládból választottak egy klasszikus és egyszerű font típust.
A legérzékenyebb pont egyértelműen az új logó. A tervezési folymat során a húsz éven keresztül használt, a Munkácsy díjas Gerhes Gábor által tervezett emblémát cserélték le. Ehhez nemcsak a közönség, hanem az intézmény dolgozói is ragaszkodtak, így a tervezők nem akarták ezt az örökséget nyom nélkül eltörölni. Az új logó a régi három eleméből lett összegyúrva, az előző szimbólumok esszenciális részleteit igyekeztek megragadni, egy időtálló és egységes vizuális jelet alkotva. A minta rendszere a négy égtáj felől olvad egybe, ezzel is utalva a nyitottságra és az intézmény magyar és nemzetközi tárgygyűjteményének szerteágazó motívumvilágára. Technikai szempontból pedig egy úgynevezett reszponzív lógó született, aminek a különbözői változatai rugalmasan tudnak igazodni a különböző online és offline felületekhez.
Dinamikus, korszerű és figyelemfelkeltő: az új arculat egyértelműen az intézmény perspektívatágításáról szól. Személy szerint az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy a letisztult fehér-fekete logó mellett a színes változat miért nem a plakátok és brosúrák színeinek kombinációiból lett egy bevállalósabb párosítás. Miközben értem, hogy fehér-pirossal Gerhes Gábor logójához szerettek volna a tervezők visszacsatolni. A váltást azonban a közönség nem fogadta jól egyelőre, mi több, heves indulatokat váltott ki. Többek között abban kételkednek, hogy mennyire reflektál az új vizualitás a néprajzra (mint inkább az op-artra), és kritizálják, hogy a logó elvesztette a személyes jellegét a régihez képest. Még ha nem is egybehangzóan pozitív a szakma véleménye, többen meglátták az értéket benne. „Meglepett, hogy a Néprajzi Múzeum arculata végre már nem egy historizáló formanyelv, hanem megpróbál új szempontból közelíteni. Ez egy nemzetközi vizuális nyelv. A tervező feladata nem az, hogy kiszolgálja a közízlést, hanem továbbvigye és tágítsa a szakma határait, még akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik. Egy vizuális arculat nem illusztrál, hanem kifejez és kommunikál” – fejtette ki az álláspontját a témáról egy online platformon Palotai Gábor grafikusművész. Hasonló véleményt fogalmazott meg megkeresésünkre Polgárdi Ákos tervezőgrafikus is: „Én azt a – bevallottan elitista – álláspontot képviselem, hogy egy intézményi arculatnak (különösen kulturális intézmények esetében) a vonatkozó formai és tartalmi elvárásokon túl azt is szem előtt kell tartania – sőt, kötelessége – hogy az érintett közösség vizuális kultúráját gazdagítsa, előremozdítsa. A magam részéről úgy látom, hogy a formai kritériumoknak (skálázhatóság, mutálhatóság, felismerhetőség stb.) az arculat megfelel, és összhangban áll azzal a tartalmi elvárással is, amit a múzeum magáról kommunikálni akar (és amivé remélhetőleg válik). De legalább ennyire fontosnak tartom, hogy jobb érzés lesz Budapest utcáin sétálni, ha olyan plakátok hirdetik majd a Néprajzi Múzeum kiállításait, amilyeneket az arculati prezentációban láttunk. Kifejezetten reménykeltő, hogy vannak Magyarországon olyan nagy, állami (!) intézmények, amelyek mernek progresszíven gondolkodni saját magukról, felnőttként kezelik a közönségüket (amennyiben feltételeznek róluk némi flexibilitást), és megbíznak a velük dolgozó tervezők szakmai értékítéletében. (Zárójelben még annyit, hogy az arculat megszületésének folyamata remekül példázza, hogy mennyire kontraproduktív egy ilyen típusú feladat esetében a nyílt pályáztatás.)”
Kérdés tehát, hogy a nemzetközi vizekre evezés, a múzeum haladó szellemű irányvétele, és az ehhez kapcsolódó arculat képes lesz-e valóban kitágítani a közönséget, vagy egy az egyben új célcsoportokat vonz majd be, elveszítve a régieket?
A NATO legnagyobb kihívása | Interjú Janne H. Matláryval
A fenntarthatóságról a biztos jövőnkért | Planet Budapest 2021 x Hype&Hyper
