Mindenki érzékelte a klímaváltozás okozta hőhullámot Európában. Ami nekünk hőhullám, az a mezőgazdaságban aszály, a kár pedig történelmi. A kontinens helyzetéről és az egyik leginkább érintett régiós országról, Magyarországról kérdeztük Kovács Erik klímapolitikai szakértőt.
Közép-Kelet-Európát nagyon súlyosan érinti az aszály, hatalmas az agrárszektor vesztesége. Ez a helyzet ugyanakkor igaz egész Európára is: milyen veszteségek érték a kontinens mezőgazdaságát, hogyan lehet ezeket nemzetközi és regionális szinten áthidalni?
A 2022-es történelmi aszály és szárazság Európa közel 70 százalékát érintette a Skandináv országoktól, Nagy-Britannián keresztül, Dél- és Közép-Európáig. Még olyan régiókban is gondot okozott a túl kevés csapadék, mint Írország és Norvégia. A legoptimistább becslések és a műholdas mérések azt mutatják, hogy az európai termőterületek 20-25%-a érintett súlyos, rövid távon visszafordíthatatlan aszálytól. Júniusig a gabonafélék nagyrészét sikeresen learatták, de a vegetációs időszak második felében termő haszonnövények egy jelentős része kárba veszett. Ez csak a mezőgazdaság számára a teljes kontinensen 50-100 milliárd euró kárt okozott. Ezeket a veszteségeket idén már csak kárenyhítéssel lehet mérsékelni, mind közösségi, mind nemzeti szinten. Ahogy hallható és olvasható az Európai Bizottság honlapján is, komoly támogatásokat fognak kapni idén a gazdálkodók, de ha jövőre is marad a szokásosnál szárazabb és melegebb időjárás, akkor még súlyosabb problémák merülhetnek fel az európai agrárszektorban. Tehát már most fel kell készülni összeurópai szinten arra a forgatókönyvre, hogy jövőre is a mostanihoz hasonló, kegyetlen időjárás lehet. Amennyiben nedves év vagy időszak következik – melynek nagy az esélye a globális cirkulációs változások alapján –, akkor az agrárszektor 1-2 év alatt túlléphet ezen a mostani sokkon.
Szükséges-e paradigmaváltás a régiós mezőgazdaságban? Ha igen, milyen öntözési módszerek és egyéb praktikák állnak rendelkezésre, amelyek példát mutathatnak a régióban egy mezőgazdasági paradigmaváltás esetén?
Sajnos a régiós országok közül nagyon kevesen vették komolyan a klimatológusok azon vészjelzését, hogy a klíma megváltozása már a nyakunkon van. Magyarországon az elmúlt években a gazdák számos támogatást kaptak öntözéses gazdálkodásra való átállás ösztönzésére és előreláthatólag a 2021-2027 közötti európai költségvetési időszak alatt ezeket a támogatásokat megsokszorozzák. Minél hamarabb megoldást kell találni a célzott felszíni és felszín alatti víztározásra, a készletek mezőgazdasági és ivóvíz-utánpótlási célú hasznosítására új technológiai megoldásokkal. Másik megoldás a lehulló csapadék betározása (záportározók). A felszíni vízvisszatartás különböző formái a klímaváltozás negatív hatásaival szemben való védekezés leghatékonyabb eszközei. Az öntözés mellett egy vízmegtartási koncepció megalkotása lehet a megfelelő megoldás aszálykárok mérséklésére régiós szinten. Mind rövidtávon, mind hosszútávon az öntözés önmagában nem jelent elégséges megoldást a szárazságra és az aszálykárokra. Csak úgy lehet az időjárás és a klímaváltozás szélsőségire felkészülni, ha több alternatív technikát és technológiát egyszerre vet be az agrárszektor, illetve az uniós és nemzeti döntéshozatal a szakemberekkel, kutatóközpontokkal, gazdálkodókkal kooperálva régiónként, helyi szinten próbál megoldást találni és segítséget nyújtani. Nagyon fontos a mezőgazdaságban a zöldátállás, de nem most! Egyrészt háború van, energiaválság tombol Európában és még az aszály is pusztított a kontinensen. Most nem az a legfontosabb, hogy a bürokratikus elvárásoknak megfeleljen a mezőgazdaság, hanem az, hogy ezt a nagyon komoly válságos időszakot túlélje az ágazat. Ha szankcionálni fogják a gazdákat, mert épp az átlag feletti az ÜHG kibocsátásuk, akkor a mostani válságos környezetben sorban belefognak roskadni az átgondolatlan szankcionálásba. Ha véget ér a háború, magához tér a gazdaság és a piac, akkor vissza lehet erre térni és vissza is kell erre térni, de nem most. A gazdáknak is változtatniuk kell a hozzáállásukon. A mai napig sokan ódzkodnak a precíziós eszközöktől, pedig a mezőgazdaság jövője a digitalizáció és a robotizáció. Enélkül a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás nem lesz sikeres.
Szintén kérdéses a termények mibenléte: kukorica helyett cirok és egyéb szárazságtűrő növények lehetnek a jövő? Milyen lehetőségeink vannak?
Megoldás lehet az, hogy a szántóföldi művelést áthelyezik az aszályos régiókból a kevésbé aszályosabba, például Magyarországon az Alföldről a Kisalföldre vagy a Dunántúl síkvidékeire. Dél-Európában és a Balkánon tömeges mértékben hagynak fel a gabonatermesztéssel, ugyanakkor Észak-Európa északi felén növekszik a gabonatermesztésbe fogott területek kiterjedése. Hasonló jelenséget láthatunk a szőlőtermesztésben is. A klímaváltozás következtében 300-500 km-rel északabbra húzódott az ideális bortermő területek határa és ma már a Skandináv-félsziget déli felén is sikerrel termesztenek szőlőt. Reneszánsza lehet jelenlegi haszonnövényeink esetében a kevésbé produktív, de stressztűrőbb, rövid tenyészidejű fajták újból termelésbe fogásának (rövid tenyészidejű szójafajták, tönkölybúza). Az idei és tavalyi aszály felgyorsíthatják a kukorica visszaszorulását Magyarországon, ma már legalább 300-400 ezer hektáron nem termelhető igazán eredményesen. A hazai szántóföldi termőterület egyelőre 6-8 százalékát kitevő, kukoricatermesztésre mindinkább alkalmatlan terület várhatóan rohamosan nőni fog a következő években a klímaváltozás előrehaladtával. Az aszályra hajlamos régiókban a kukorica egyik legfőbb alternatívája a cirok lehet, amelynek sokkal jobb a hőstressz- és aszálystressztűrő képessége. Az 1920-as, 1930-as évekig elterjedt volt hazánkban, de az elmúlt 50-60 évben visszaszorult a termőterülete. Egy nagyon fontos adottságunkat ki kell használni már a közeljövőben: Magyarországnak világviszonylatban is egyedülálló növényi génbankja van, amely egy világon egyedülálló génbankrendszer. Folyamatosan tudunk nemesíteni és fejleszteni a változó klímához, illetve időjáráshoz alkalmazkodó vetőmagokat. Azonban önmagában a fajtaválasztás csak részsiker, az egész technológiai rendszer átalakítására van szükség a talajműveléstől, az intelligens gazdálkodáson át a növényvédelemig. A talaj ugyanis mindennek a kulcsa, ha képes megtartani a vizet, akkor a növények kisebb károsodással vészelhetik át a csapadékhiányos időszakokat.
Mennyibe kerül a mostani aszálykár a mezőgazdaságnak és milyen erőforrások kellenek a hatékony alkalmazkodáshoz?
Erről egyelőre még csak becslések vannak. Biztos számokat a betakarítások után, a jövő év első felében lehet majd mondani. Vannak becslések melyek 50-100 milliárd euroról beszélnek, de hallhatók olyan brüsszeli becslések, melyek jóval magasabbra teszik ezt a számot. Magyarországon eddig 650-1000 milliárd közötti becslésekről érkeztek hírek, de még egyszer elmondom, hogy majd jövőre lehet biztosat mondani a károkkal kapcsolatban.
Az elmúlt időben több kritika is éri a Kárpát-medence vízgazdálkodását. Milyen változások várhatóak ezen a területen?
Ha öntözés szempontjából nézzük a Kárpát-medence vízgazdálkodását, akkor azt elmondhatjuk, hogy a teljes régió egy jó erős közepest érdemel. Magyarország rendkívül hátrányos helyzetben van, mivel nagyobb vízfolyásaink jelentős része a határon túlról ered és átfolyik rajtunk. A jövőben az lesz a feladat, hogy a lehullott csapadék jelentős részét és magas vízálláskor a folyók vizét betárazzuk a száraz időszakokra.
Dr. Kovács Erik: a Nyugat-magyarországi Egyetem geográfus mester szakán szerezte egyetemi diplomáját, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Környezettudományi Doktori Iskolában summa cum laude minősítéssel doktori címet kapott. A fő szakterülete a környezeti földtudomány, azon belül is az éghajlatkutatás és az agroklimatológia. Jelenleg a budapesti Klímapolitikai Intézet elemzője.
A S/ALON BUDAPEST idén a magyar üvegre helyezi a hangsúlyt
Ivan Dorn: Az örökmozgó reneszánsz ember
