Hazai és külföldi kiállítóterekben, kápolnákban, fesztiválokon már találkozhattunk Kárpáti Judit Eszter és Esteban de la Torre, azaz az EJTECH különleges hang-, textil- és térspecifikus installációival. A technospiritualizmusukra nemcsak a művészeti szcéna, hanem a filmes közeg és reklámfilm világa is felfigyelt – dolgoztak együtt például a Diorral, és a Szárnyas Fejvadász 2049 filmben is feltűnnek munkáik. Judit inkább a textil, míg Esteban a hang felől közelít, a metszéspontba érve születnek a legizgalmasabb művek. Egyszerre precízek és bátor kísérletezők, akik a lehető legtöbbet szeretnék kihozni egymásból.
TALÁLKOZÁS
Judit, Esteban: Mindketten a MOME hallgatói voltunk, amikor találkoztunk. Az első közös munkánkat, az OchoTonos-t a Kitchen Budapest laborban mutattuk be. Ez volt az első kiállított interaktív textilinstallációnk, amit nagy kihívás volt megalkotni. Habár soft interfészeket létrehozni ma sem könnyű, és a hozzá szükséges ismeretekkel csak egy szűk réteg rendelkezik, néhány évvel ezelőtt még ennél is ismeretlenebb művészeti területnek számított. Mi akkor kifejezetten élveztük a kihívást, és rájöttünk, hogy valami olyan területre tapintottunk rá, ami a későbbi alkotói tevékenységünk alappillére lehet.
ALKOTÁS
Judit: A különböző területeket egyesítő, többdimenziós alkotási folyamatainkban én foglalkozom az anyagkutatással, a hibrid materialitással, a textilművészeti oldallal, Esteban a hang- és médiaművészettel, illetve elektronikával, de alapvetően ezek a határok a kutató- és alkotómunka során elmosódnak. Transzdiszciplináris módon dolgozunk, a tudásunk és a módszertani ismereteink organikusan hatják át egymást. Hogy őszinte legyek, eléggé munkamániások vagyunk, de a mi esetünkben ez sokkal inkább életmódot jelent. Egy-egy művünk elkészítése hosszú időt vesz igénybe, mivel az alkotás sok ismétléssel, hibával és újrapróbálkozással járó kísérleti folyamat, amit nagyon élvezünk.
A munkáink prototípusait az EJTECH stúdiójában készítjük, emellett a MOME Innovációs Központjában is végzünk kutatómunkát, mint Soft Interfaces Lab a Kreatív Technológiai Hub részeként. Néha az alkotás záró fázisában szükségünk van nagy terekre, ahol 1:1-es arányban tesztelhetjük a működést, ez pedig olykor kihívást jelent. Például, nem lehet egy többcsatornás textil-hang installációt makettként tesztelni, hiszen a hang téri minősége ebben az esetben kiemelkedően fontos.
INSPIRÁCIÓ
Judit: Rengeteg dolog inspirál engem az új helyektől kezdve az embereken át a tartalmas késő esti beszélgetésekig. Számomra az inspiráció olyan, mint egy belső tűz, ami mindig hajt bennünket.
Esteban: Én a munkáinkra sokkal inkább eszközként vagy valamilyen átvezető térként tekintek, semmint befejezett művészeti objektumokként. Engem leginkább az inspirál, ahogyan a munkánk során elindítunk egy folyamatot magunkban és másokban is – továbbá a kagylókat is kifejezetten inspirálónak találom.
ELISMERÉS VAGY KRITIKA
Esteban: Kritikusak vagyunk egymás munkájával szemben, igyekszünk a másikat előrébb terelni a folyamatban. Ez legalább olyan fontos, mint az egészséges önkritika, ami motiváló és segít a fejlődésben.
Judit: Szerintem az is fontos, hogy mindig találjunk időt arra, hogy megálljunk egy percre, élvezzük és értékeljük a másik munkáját. Ez egy egészséges munkafolyamat másik oldala, az egyensúly, ami segít minket abban, hogy utána bátrabban, magabiztosabban, határok nélkül alkossunk.
KÖZÖS ÁLOM
Judit, Esteban: Tulajdonképpen a mi közös álmunk az maga az EJTECH, és szerencsések vagyunk, hogy ezt meg is valósíthatjuk. A stúdió még mindig fiatal, kicsit több mint hat éve indult, de általa olyan helyekre jutottunk el, amikről soha nem is álmodtunk, és olyan emberekkel ismerkedünk meg, akikkel sosem gondoltuk volna, hogy majd egyszer találkozhatunk vagy együtt dolgozhatunk.
KEDVENC KÖZÖS SZTORI
Judit: Az én egyik kedvenc pillanatom biztosan az volt, amikor a Rue de Marignanra megérkeztünk, hogy megbeszéljük a Diorral való együttműködésünk részleteit.
Esteban: Nekem pedig az, amikor előadtunk a pozsonyi LOM Space-ben, vagy amikor a hanginstallációnkat felállítottuk egy hágai kápolnában a Rewire fesztiválon. Az is emlékezetes volt, amikor egy mozifilm speciális kellékeinek elkészítésére kaptunk felkérést. Nem árultak el sokat nekünk a megbeszélésen, és többször is azt hangoztatták, hogy „Blade Runner stílusú” munkát szeretnének. Egy idő után megmondtam nekik, hogy talán jobb lenne nem másolni egy hamisíthatatlan mestermű látványvilágát, hanem inkább egy saját stílust kellene találnunk… vagy kérjük fel Ridley Scottot. Mire ők: „Ő a producer. Ez az eredeti film folytatása lesz…” Két héttel később már a legendás Roger Deakinsnek és Deni Villeneuve-nek mutattam be a prototípusokat.
Fotók: Mohai Balázs
EJTECH | Web | Facebook | Instagram
„Visszatalálni a klasszikusokhoz” – Itt az új magyar férfiruhamárka, a Soff
Magyar tervezők jelentkezését várják a 2022-es Maison&Objet szakvásárra
