Ray Eames új kiállításon lép ki férje árnyékából | Ray’s Hand

Ray Eames új kiállításon lép ki férje árnyékából | Ray’s Hand

Izgalmas online kiállításon leshetünk be a kulisszák mögé, hogy megismerjük a zseniális formatervező és művész, Ray Eames ikonikus tárgyai mögött rejlő munkafolyamatot.

Talán senkinek nem kell bemutatni az Eames házaspárt: a 20. század közepén alkotó Charles és Ray a modern design alapjait fektették le. Utóbbi munkásságát ritkán értékelik individuális szinten, végig inkább férje terveit szokták kiemelni, holott köztudottan szoros szimbiózisban dolgoztak. Éppen ezért kivételes alkalom, hogy a The Eames Institute of Curiosity Ray’s Hand címmel online elérhető kiállítást szentelt az asszony munkásságának, születése 110. évfordulója kapcsán.

0:00
/

A nő a kéz mögött

Anything I can do, she can do better.” – mondta Charles a feleségéről. Ray Eames (1912–1988) Kaliforniában született, ahol nem túl módos szüleitől két dolgot tanult: hogy becsülje meg az őt körülvevő tárgyakat, és szeresse a természetet. Egyetemista korában New Yorkba költözött, hogy absztrakt expresszionista festészetet tanuljon. Ott hamar a művészeti szcéna fontos alakjává vált, egyik festményét ma is a Whitney Museum of American Artban őrzik, korai munkáinak nagy része azonban megsemmisült. Charles Eamesszel a michigani Cranbrook akadémián ismerkedett meg, ahol a férfi az ipari design tanszék vezetője volt, és nem mellesleg házas. 1941-re azonban elvált, így Charles és Ray összeházasodhattak. Los Angelesben telepedtek le, ahol a háborús anyaghiány közepette tervezték meg óceánra néző otthonukat, ahol egész életükben éltek. Ez Eames House néven vált híressé, és ma is látogatható. A házaspár legtöbb projektjén szorosan együtt dolgozott. Unokájuk, Llisa Demetrios – aki egyben az Eames Institute főkurátora – így emlékszik rájuk: „Amikor meglátogattam őket az irodájukban, és láttam Charlest és Rayt projekteken dolgozni, mindig ott volt köztük a kölcsönös tisztelet.”

Ray férjétől függetlenül is sok mindennel foglalkozott, ami közben festőművészi gyakorlatát is hasznosította: magazinborítókat, hirdetéseket és textileket tervezett. A minták és a funkcionalitás szeretetét a saját ruhatárára is kiterjesztette: saját maga tervezte őket, kötelező tulajdonságuk pedig az volt, hogy jó sok zseb legyen rajtuk. Szeretett mindenféle hasznos apróságot közel tartani magához: aprópénz, nagyító, hajcsatok, zsebkendő, szalagok, anyagminták, kulcsok. A ruhái egyfajta divatos szerszámosládaként funkcionáltak, így ahogy minden tervénél kritérium volt, a saját környezetét is a praktikum és az esztétikum kombinációjává alakította. Az első igazi anyagi áttörést azonban egy katonai projekt hozta meg számukra: a hadsereg megrendelésére 150 ezer, sebesültek ellátására szánt sínt készítettek hajlított rétegelt lemezből – és a busás fizetés mellett az alapanyag iránti elkötelezettségük is innen jött, hiszen a sínt számtalan, rétegelt lemezből készült bútor követte. Kevesen tudják, de a páros filmeket is készített, tucatnyi mozgóképes alkotás is fűződik a nevükhöz. Ray tíz évvel élte túl férjét, halála után az Eames tervezőiroda örökre bezárt.

Posztumusz nyerte el igazát

A tárlat anyagainak rendezésekor rengeteg izgalmas dokumentum került elő, amelyeket senki nem látott az Eames iroda 1988-as megszűnése óta: tervek, eszközök, amelyek Ray kezei közt a designtörténelem részévé váltak. És hogy volt-e kedvence a designjai közül? Llisa Demetrios szerint hivatalosan sosem volt kimondva, hogy bármelyik is fontosabb lett volna a másiknál Ray számára, ám az egykori kollégák visszaemlékezése alapján különösen kedvelte a rétegelt lemezből készített, hajlított térelválasztót és a legendás Wire Chair Bikini Pad-kiadását, amikor a széket kétrészes fürdőruhaszerűen kivágott borítással látták el. Munkásságát rendszeresen alábecsülték élete során, a kor sajnálatos hagyományai szerint a férjének tulajdonították az érdemek nagy részét. Az utóbbi évtizedekben kapott csak nagyobb hangsúlyt nélkülözhetetlen hozzájárulása, a Vitra bázeli központjának címét az asszony születésének 100. évfordulóján Ray Eames Strasse 1-re változtatta, és fontos szakmai írások, kiállítások születtek róla.

A kiállítás itt tekinthető meg.

Forrás, videó és képek: Eames Institute