Az internet térhódításával a nyomtatott sajtónak nehéz talpon maradnia, de akadnak azért olyan, nagy múltú hírlapok, melyek neve ismerősen cseng ma is. A névvel együtt a karakteres tipók emlékét is felidézhetjük, hála a Hungarian Mastheads Instagram-oldalnak, amely a múlt század hírlapjainak legizgalmasabb kopfjait gyűjti össze és emeli át a digitális platformra. A projektről Polgárdi Ákossal beszélgettünk!
Polgárdi Ákos tervezőgrafikus idén tavasszal indította el a Hungarian Mastheads Instagram-oldalt, amelyen a 19-20. századi magyar hírlapok címei hiánypótló gyűjteménnyé állnak össze. A tervező elmondása szerint a projekt indulásának prózai okai és körülményei voltak. Kisfia születése után márciusban egy ideig szüneteltette a munkát, majd egy héttel később bejelentették a koronavírus okozta veszélyhelyzetet. Utóbbira tekintettel az Arcanum ingyenesen elérhetővé tette tartalmait, amelyeket ő maga is szívesen böngészett – innen már csak egy lépés volt a Hungarian Mastheads. Több száz hírlap átbogarászása után állt ösze egy 125 címből álló, szubjektív válogatás, melyből aztán Ákos tovább dolgozott.
„Masthead”… Mi ennek a magyar megfelelője? Főcím? Logó? Címszöveg? – kérdezem Ákost, aki szerint a műfaj németes terminológiát követ itthon, így leginkább kopfként hivatkozik rájuk. Az Arcanumról letöltött oldalakon kiemeli a kopfokat, vektorizálja azokat, így kerülnek fel az Instagram-oldalra, amely minimúzeumként digitalizált formában őrzi meg az utókornak a múlt század legérdekesebb hírlapcímeit. A digitális vektorizálás során a cím apró alakításokon esik át, ezért mindig mellé kerül az eredeti verzió is.
„Amikor történeti példákat próbálunk modernizálni, sokszor azzal szembesülünk, hogy egy évszázadokkal ezelőtt készült, ólombetűkről nyomtatott nyomat egyszerűen sokkal jobban néz ki eredetiben, mint amikor ugyanazokat a formákat megcsináljuk digitálisan. Ilyenkor derül ki, hogy melyek azok a sajátosságai a digitális formátumnak, amelyek nem kompatibilisek azzal, amilyen az eredeti volt, és hogy melyek azok a pontok, ahol esetleg lehetne javítani az eredetin, mert a mai kor technikája már lehetővé teszi ezt” – mondja.
Beszélgetésünk során érdekelt, hogy a kopfok feldolgozása közben azok tervezőit és szaktörténetét is kutatja-e.
„Az első kopf, amit megcsináltam, Az Esté volt – ennél a címnél kivételesen lehet tudni, hogy Falus Elek a tervező, de egyébként ritkán ismerjük, hogy ki felel a kopfért. Ennek egyik oka szerintem az, hogy a tervezőgrafika-történet ezen területe nincs feldolgozva, sőt, a magyar tervezőgrafika története egészében is fehér folt, amelynek egyes részeit, például a plakátművészetet ugyan kutatták, de nincs átfogó tankönyv vagy monográfia, amely teljességében mutatná be a hazai helyzetet. A másik oka pedig az, hogy ez a munka a 19-20. század fordulóján még nem a mai értelembe vett „tervezőgrafikai” feladat volt, hanem egy nyomdásznál dolgozó tördelő felelt érte. Persze az ő munkája is tervezés valamilyen szempontból, de nem az a típusú kézi grafikai tervezés, amire ma gondolunk, hanem inkább egy szedési ügy; egy döntés arról, hogy melyik az a látványos, figyelemfelkeltő betűtípus, amely nagy méretű ólom- vagy fabetűkből megvan a nyomdának, és illik a kiadványhoz” – majd hozzáteszi, hogy talált néhány munkát, amely kifejezetten meghaladja a maga korát, vagy jól érzékeltet bizonyos tendenciákat.
„Az egyik izgalmas példa az Üzenet című evangélikus lap 1936-os első számának kézi letteringkopfja, amelynek létrejötte teljesen elképzelhetetlen lenne ma – egy egyházi periodikához manapság konzervatív, talpas betűt társítanánk” – mondja Ákos, aki szerint kirajzolódnak helyi jellegzetességek is, jól példázza ezt a Székely Nép című lap kopfja, amely a fametszéses betűk formanyelvét idézi meg.
Hungarian Mastheads | Instagram
„Egy falat jóakarat” | BeSweet Csokoládémanufaktúra
Avantgárd mozgalmak vizuális világát idézi a Paperdeer új videóklipje
