„Hova utaznál el most legszívesebben?” – szólt a kérdés az egyik önismereti társasjáték kártyáján egy baráti találkozó során. A kérdező alapvetőnek veszi, hogy a modern ember nemcsak szereti, de meg is teheti, hogy utazzon. Így nem is tolakodó ilyen kérdést feltenni egy állásinterjún, egy első randin vagy baráti találkozón. Viszont, ahogy az utóbbi években mindannyian megtapasztaltuk, eszköztáraink időnként végesek lehetnek az új kalandok felfedezéséhez. Pedig mi igazán megpróbáltunk alkalmazkodni ehhez a zártabb, szűkebb világhoz. Ilyen új eszközt jelent a virtuális utazás lehetősége is, ezáltal pedig a távoli, akár fizikailag sosem megközelíthető tájak megismerése. Azonban talán még mindig nem tudjuk pontosan, hogy mi is ez az új eszköz pontosan, hogy mit kaptunk általa, és hova fejleszt minket a hétköznapokban, illetve a szabadidőnkben? A DIALOG hónap soron következő Hype Lab cikkében most ezekre kérdésekre keressük a választ!
Virtuális valóság kétféle úton alkotható: a kreatív ipar tervezői által kreált renderdesignok útján, illetve a valóságot 360 fokban rögzített filmeken keresztül. Jelen helyzetben az utóbbi szolgálja utazási vágyaink csillapítását. A való világunk különböző természeti és épített örökségeit bemutató pár perces, akár órás kalandozásokat nyújtó szolgáltatásokra már a pandémia előtt is egy teljes iparág épült. Ezek a kanapéutazási irodák szolgáltatási díj ellenében elképesztő technikák segítségével próbálják elhozni nekünk azt, amit más egy valódi utazás alatt ismerhet meg.
Miért cikkeznek annyit erről a tevékenységről? Jogos a kérdés, ugyanis ülni egy kanapén, új történeteket és kultúrákat megismerni nem újkeletű dolog. Legősibb ilyen tevékenységünkről, az olvasásáról már Szókratész is azt állította az ókorban, hogy olvasva többet tud meg a világról, mint utazva. Hál’ Istennek a könyvismeret a mai napig sem veszett ki a hétköznapi kalandvágyók eszköztárából. Ehhez képest egy virtuális utazás jóval több érzékünket mozgatja meg. Míg a könyvek olvasásakor a cselekmény kibontakozása és a vizualitás hiánya miatt az általunk kitalált karakterek felfedezése nyújt egyfajta kalandérzetet, a VR utazások nemcsak vizuális, hanem verbális tartalommal is megtöltik az élményt.
Ugyanakkor mind tudjuk, hogy össze sem hasonlítható egy kanapén eltöltött fél óra egy kéthetes spanyolországi vakációval. Ugyanis több szempontból hiányos élményt kapunk otthon ülve. Elsősorban az utazás filozófiai aspektusai, fenomenológiai értelmezése, azaz saját létezésünk tudatának feltételei nem teljesülnek. Az amerikai filozófus, Thomas Nagel szerint egy tapasztalat fenomenológiai információit nem lehet leírni, azokat csak megélni lehet. Valamint a turisták kíváncsi barangoló természetét a rendekezésre álló felületek nem elégitik ki. „Ezt egyszerűen nem lehet újraalkotni a virtuális valóságban” – mondja Erick Ramirez, a Santa Clara Egyetem filozófusa. „Úgy gondolom, hogy vannak olyan turisztikai élmények, amelyeknek az értéke a cselekvésben rejlik, nem csak a látásban és a hallásban, és ezt a VR-nek nehéz lesz megismételni”. Ramirez véleménye szerint bátran nevezhetjük ezt a műfajt a legautoritáriusabb idegenvezetésnek.
Másodsorban, a VR-utazás technikai jellegét nézve az ilyen programok, és az azokat igénybe vevő laikusok hardveres felszereltsége – még a méregdrága csúcstechnológiás headsetek esetében sem – enged félórás barangolásnál többet, ugyanis kényelmetlenek és esetenként még olyan fizikai kellemetlenségeket is okozhatnak, mint a hányinger. Továbbá csak olyan mértékben látunk egy világot, amennyire azt valaki képes volt lefilmezni és megtervezni – tehát minimum egy emberi szem már korlátozta a lehetőségeink tárházát.
Harmadrészt, gazdasági érdekek szempontjából az ilyen szolgáltatásokat nyújtó cégek létükből adódóan piaci logikával közelítik meg az ismeretek terjesztését. Ha valaki videón keresztül utazik Indiába, lehet, hogy soha nem látja azokat a részleteket, amelyeket egy VR-gyártó cég elfed a kellemesebb élmény, vagy profit maximalizálása érdekében.
Azon túl, hogy az utazásnak számos biztonságos formája elérhető ma is, tudomásul kell vennünk, hogy eddigi tapasztalataink, utazási szokásaink nem a megszokott, normális élet részei. Ha most felidézzük az eddigi utazásokat, csábító úgy tekinteni rájuk, mintha az utazás aranykorát éltük volna. Az ezredforduló első húsz évében a nemzetközi turizmus több mint kétszeresére nőtt, a 2000. évi 700 millióról 2019-re csaknem 1,5 milliárdra. Ebben az időszakban az utazás – azok számára, akik elég szerencsések ahhoz, hogy élvezhessék – a teljes élet elengedhetetlen kiegészítőjévé, a jólét szinonimájává vált. A világjárvány okozta trauma hatásaként a bolygó turizmusának kilencven százaléka korlátozó intézkedések alá került, vagy megszűnt. Az egykor modern tehetős rétegek privilégiumaként értelmezett pihenés a Covid előtti adatokat nézve viszont a teljes nyugati középosztály hobbitevékenységévé nőtte ki magát. Vajon napjainkban el kell fogadnunk, hogy elhúzták előttünk a mézes madzagot, és ami eddig rendszeres élmény volt, csak szép emlék marad?
Öröm az ürömben, hogy a VR-utazás a tömegturizmus problémájának megoldására is jó lehetőség, tulajdonképpen a kettő egymást generálva fejlődik. Az Ascape virtuális valóság utazási vállalat vezérigazgatója, Valeriy Kondruk szerint az új típusú koronavírus-járvány világméretűvé válása idején, 2020 első negyedévében megduplázódott az applikációletöltéseik száma – tehát a receptúra működik. A VR-utazás elvitathatatlan előnye, hogy akik anyagi vagy lokációs okoknál fogva fizikailag nem tudnának ellátogatni bizonyos helyekre, így megtehetik. Sőt, segíthet eljutni olyan helyekre, amelyek az értékvédelem áldozataként a turisták kitiltása miatt elérhetetlenek lennének: például a lascaux-i paleolitikus kori barlangrajzok. A történelmi látványosságaink újrateremtésével ezek a kezdeményezések még online környezetben is értéket képviselhetnek, ahogy Lee Bacon, a BBC természettudományi részlegének digitális vezetője fogalmaz: „Tudományosan bizonyított, hogy még a természet digitális megtekintése is segíti az emberek mentális jóllétét, ami most különösen fontosnak tűnik“.
Minden bizonnyal ez az iparág is vár még arra a forradalmi technológiai találmányra, amely lehetővé teszi egy táj másik térben történő multiszenzitív megtapasztalását. A világ tudósai és a techipar folyamatos kutatási versenyben van, így már most láthatjuk milyen hátborzongató irányokat vesz a világ a jövőben. Kutatók egyre intenzívebb VR-funkciókon dolgoznak, beleértve a haptikus ruhákat is – mondja Samuel Greengard, a Virtual Reality szerzője. Bár egy teljes testet beborító, magasabb érzékszervi élményekkel rendelkező ruha megalkotása valósághűbbé tehet egy videót az Amazonasról vagy az Antarktiszról, még mindig nem elégíti ki azokat a mélyebb, elemi igényeket, amelyek az utazásra késztetnek bennünket. Az ActiveSkin néven ismert szerkezet, amely lehetővé teszi majd a virtuális úticélok felfedezését otthon, akár a 2030-as évek nagy slágere is lehet. „Már most olyan kicsi tranzisztorokat tudunk készíteni, amelyek képesek áthatolni a bőrön” – árulta el a BBC riporterének Dr. Ian Pearson vezető futurista, mérnök, író és feltaláló, aki a Futurizon nevű futurisztikai tanácsadó céget vezeti. Véleménye szerint ezek jelet küldenek az idegrendszerünknek: „így aztán manipulálhatnánk, hogy érezzük a napfényt és a sós szellőt a Maldív-szigeteki tengerparton, vagy a Taj Mahal hűvös márványát”.
Ennél még hamarabb várhatók a kiterjesztett valóságú kontaktlencsék, melyeknek köszönhetően a környezetünket percek alatt alakíthatjuk majd kedvünk szerint. Továbbá, ha nem volt elég a sci-fiből, 2050 körül várhatjuk, hogy a szinapszisainkhoz kapcsolt nano-eszközök segítségével feltöltsük az elménket a kibertérbe, így agyunk egy újfajta, teljesen működőképes humanoid robotot fog lakni, és ezzel „bejelentkezhetsz majd mondjuk az Egyesült Királyságban, és kiválaszthatod a robotodat Ausztráliában” – mondta Pearson. „Képes leszel élni a testében, és bármit megtehetsz, amit egy ember, sőt még annál is többet. Emellett gyorsabban fogsz tudni gondolkodni, és nagyobb memóriád lesz, így az utazási emlékek tovább maradnak meg benned.” Mindez nem is tűnik olyan hajmeresztőnek, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy tíz év kellett az emberiségnek ahhoz, hogy a fejlett világban minden embert a holdra szállás technológiájával vértezzenek fel, kezükbe adva egy okoseszközt, mely a közösségi média és a mesterséges intelligencia alkalmazásával elképzelhetetlen mértékben tárta ki a világot, és kapcsolt össze embereket és eszközöket lokációtól függetlenül, a hétköznapi beszélgetésektől kezdve a vezetés robotizálásán át a távolsági műtétek elvégzéséig.
Az otthon töltött virtuális barangolást az emberi létezés filozofikus élményének, a technológiai egyenlőségnek és az ismeretek szabad felfedezésének hiányával ellentétben, annak környezetet védő és történelmet megörökítő előnyével tartjuk hasznosnak. A világjárvány okozta sokk egyik legnagyobb kulturális és gazdasági következménye az a munka, hogy átformáljuk magunkat egy óvatosabb és kevésbé nyitottabb világra.
Bár messzire kerültünk kiinduló kérdésünktől, az itt elhangzott felvetésekkel csak tovább gondolkozhatunk az utazás esszenciális értékéről, ember és környezetének kapcsolatteremtő attitűdjéről.
Forrás: psyche.co | aeon.co | nationalgeographic.com | bbc.com
Borítókép forrása: Tonda/Getty Images/TheGuardian
A Budapest Central European Fashion Week-en mutatják be a magyar tervezők legújabb kollekcióikat
Új művészeti vásárt indít az Art Basel Párizsban
