Kelet-Európa nagyvárosait felfedezve sokféle építészeti stílussal és feltűnő kontrasztokkal találkozunk. Sokszor a régmúlt olyan létesítményeibe botlunk bele, amelyek sokak számára nem éppen az esztétikum megtestesítői, mégis akadnak olyanok, akitet pont ez hoz lázba. Sebastian Czarnecki egyedi látásmódjával dokumentálja lencséjén keresztül Varsót és annak múlandó építészeti örökségét, mindeközben pedig applikációfejlesztéssel és terméktervezéssel foglalkozik. Ismerjétek meg őt jobban, és merüljetek el ti is Varsó modern építészetében!
A fotózás egy hobbi, vagy még inkább szenvedély számodra, de mesélnél nekünk a tanulmányi hátteredről és a hivatásodról?
A legjobb lengyel felsőfokú intézményben, a Varsói Egyetemen tanultam banki, tőkepiaci és biztosítási szakon. Emellett egyéves ösztöndíjas voltam a Google Developer Nanodegree Scholarship programban, ahol megtanultam Java nyelven programozni – melynek az egyik későbbi hatása a Google Playen elérhető „Warsaw Modernism Tour Guide” applikáció. Mindig is szerettem alkotni, ezért középiskolás koromban létrehoztam egy síugrással foglalkozó portált HTML és JavaScript segítségével. A weboldal fejlesztésével párhuzamosan egyre modernebb elrendezéseket készítettem, így később természetesen a professzionális UX/UI-t vettem fel. Jelenleg egy nemzetközi amerikai vállalatnál dolgozom terméktervezőként, azaz UX/UI tervezőként, aki jól ismeri a technológiákat és tudja, hogy hogyan kell programozni.
Hogyan kezdődött a szereteted az épületek fotózása iránt?
A történet akkor kezdődött, amikor a kezembe került egy tükörreflexes kamera, és eldöntöttem, hogy beiratkozok egy professzionális kurzusra. Megtanultam a manuális módot használni, ezt követően pedig lendületet vett a történet. Míg a Kopernikusz Tudományos Központban dolgoztam, részt vettem egy fényképészeti sötétszoba létrehozásában. Az előhívó tányérokkal való kísérletezés, a fotóérzékeny papír exponálása és a fényképezés teljes folyamatának megfigyelése nagy örömmel töltött el. Mindeközben létrehoztam egy Facebook profilt, ahol főként Varsóról tettem közzé képeket. Több kiállítást is szerveztem: a leghíresebb teljes egészében a Kultúra és Tudomány Palotájának volt szentelve, és két évig lehetett megtekinteni a híres harmincadik emeleti kilátón. Voltak megrendelések is: dolgoztam az új McLaren bemutatóteremben Varsóban, új Maserati, Porsche, Volvo és BMW modellek fotóit készítettem.
Hogyan jellemeznéd Varsó építészetét? Mi az igazán különleges benne számodra?
Varsó építészete nagyon kontrasztos, ez pedig a drámai történelemnek köszönhető. Mindegyik kerület más, ami azt eredményezi, hogy bármilyen séta, akár egy teljesen véletlen is meglepő eredményekhez vezethet. Tegyük fel, hogy Varsó központjában vagy, és elszeretnél jutni A-ból B-be. Ezt többféle képpen megteheted – az egyik útvonalon elkápráztat az esztétikum, a tisztaság és rendezettség, mely az olyan nyugat-európai fővárosok, mint például Róma, Párizs vagy Bécs szintjén van. Más régiókban pedig még ma is felismerjük a modernizmus várostervezési felvetéseit, amelyek manapság a kaotikus új épületekkel meglehetősen ritkaságnak számítanak.
Mi érdekel leginkább az építészetben? Van kedvenc stílusod?
Szerintem összefügg a Varsó iránti szeretetemmel, amit a DNS-emben hordozok. Az építészet számomra egyfajta tudatalatti kapcsolat a várossal. A kedvenc építészeti stílusom természetesen a modernizmus. Funkcionális és pragmatikus. Maga a „modernizmus” elnevezés a francia moderne szóból ered, amely modernitást jelent, és a fennálló körülményekhez optimalizált működési módszerként értendő. Ez vonzó számomra. Emellett nem könnyű az építészetet fotózni, főleg a „nem nyilvánvalóan szépet”. Én pedig szeretem a kihívásokat.
Nagyon könnyen felismerhető stílusod van. Rögtön így kezdtél el fotózni, vagy ez időközben alakult ki? Van olyan művész, aki inspirálóan hat rád?
A fotós utam elején főként Varsóról készítettem képeket: panorámákról, utcákról, hosszú expozíciós idővel esténként. Aztán volt egy pillanat, amikor a varsói Visztula negyed modernista lakótömbjeiről készítettem képeket, és minden nyilvánvalóvá vált számomra: eredeti fekete-fehér, vízió és hangulat. Nem inspirált senki. Minden belőlem, a szívemből jött ki.