A divat nemcsak úri hóbort, hanem egy életfilozófia. Legalábbis erre a következtetésre juthatunk, miután megismertük Lviv különös csodabogarának, Slaviknak a történetét. A trendtudatos hajléktalan napi outfitjeit Yurko Dyachyshyn ukrán fotográfus örökítette meg, majd rendszerezte, aminek köszönhetően ma több mint 18 ezren követik a Slavik’s Fashion városi legendáját.
„Minden alkotómunkám és időtöltésem szorosan kötődik Lviv belvárosához, amely – akárcsak más városok hasonló pontjai – mágnesként vonz mindenkit. Megannyi ember, esemény, különböző különcök uralják ezt a városrészt – utóbbiak között pillantottam meg Slavikot is. Már régen felfigyeltem rá, amikor elhaladtam mellette az utcán, de nem értettem miféle szerzet lehet. Ekkor fejeztem be egy hosszú távú projektemet His Dreams címmel egy hasonlóan »bogaras karakterről«, akit Andrew-nak hívtak, éppen ezért nem akartam elhamarkodottan valami újba kezdeni. Később észrevettem, hogy Slavik naponta váltogatja a ruháit, így úgy döntöttem, összegyűjtöm a divatos öltözékeit egy fotósorozatban” – meséli Yurko a projekt kezdetével kapcsolatban. A Slavik’s Fashion 100 különböző portrét foglal magában, amiket a fotós két éven keresztül, 2011 és 2013 között kapott lencsevégre. Sajnos Slavik 2013 elején eltűnt Lviv utcáiról, még mielőtt a projekt nagy népszerűségnek örvendhetett volna. Ugyan nem volt mindig könnyű portrét készíteni róla, és sokszor nehéz volt vele a kommunikáció, azonban a divatos utcalakó végül olyannyira megszokta Yurkot, hogy időnként ő maga kereste fel. A fotós néha, amikor üzleti ügyben ment valahová, azt hallotta maga mögött: „Hé, haver, hol voltál? Már két napja kereslek az utcán.”
A viszontagságok ellenére az 55 éves Slavik személyisége áttörő volt, amelyet leginkább az öltözködése tükrözött. Utcán élő romaként nem felelt meg az amúgy is sokszor félresikló sztereotípiáknak, ugyanis közvetlen volt, ám nem zavaró. Slavik életmódja eltért a megszokottól, nem cipelt sok szatyrot, nem beszélgetett más hajléktalanokkal, inkább szabadon bóklászott a város utcáin égő cigarettájával a kezében. Mindig úgy nézett ki, mintha délutáni sétára indult volna a városba sörözni, és bemutatni az új szerzeményeit az „utcai kifutón”. Szinte soha nem viselt egyforma ruhát, a mindennapos ruhaváltáson kívül (olykor naponta kétszer is!) rendszeresen változtatta a frizuráját és a szakállát is. Szívesen pózolt a képekhez, amit Yurko szerint azért fontos megemlíteni, mert a napi szettjei mögött tudatos koncepció állt. Ez volt az állandó önkifejezési eszköze, így az, hogy valaki rámutatott erre, örömet okozott neki és boldoggá tette. Többször kinyomtattam róla egy-egy fotót, aminek ő kifejezetten örült - emlékszik vissza szívesen a művész. Bár hajléktalannak titulálta magát, volt egy titkos rejtekhelye, amelyet sosem osztott meg másokkal.
Hol egy Titanicos merchandise felső, hol pedig egy lezser zakó – Slavik a divatszcénát meghazudtoló magabiztossággal viselte a ruhadarabjait.
„Akkoriban még meglehetősen naiv fiatal művész voltam, és hittem abban, hogy a művészek ötletei befolyásolhatják és megváltoztathatják a világot! Idővel aztán rájössz, hogy egy-egy művész filozófiája vagy kreatív munkája nem teszi jobbá mindezt. A művész nem tud tömegeket befolyásolni (amiről mi nagyravágyóan fantáziálunk), csak önmagára és egy kis számú emberre tud hatni. Ezt gyakran a munkájáért teszi, és túl sokat áldoz az idejéből, nyugalmából, egészségéből és jólétéből.” Ettől függetlenül a lvivi hajléktalan története egyre szélesebb körökben válik ismertté. A Slavik’s Fashion egy időtálló modern népmese, ami Yurko szavaival élve már nélküle is éli az életét. A fotókat folyamatosan publikálják különböző kiadványok és közösségi oldalak, gyakran anélkül, hogy tudnák, ki az eredeti alkotó a képek mögött. Ennek apropójából indult el a projekt Facebook és Instagram oldala, amelyeken azon túl, hogy több ezren követhetik Slavik napi szettjeit, különleges alkotások is megfordulnak.
Slavik a ruhákkal kapcsolatos kérdésekre gyakran azt a választ adta, hogy az emberek igencsak hiúk, így szemétgyűjtők nagy kincseket rejtegetnek. „Mindig azt javasolta, hogy törődjek az egészségemmel, és tartsam magam távol azoktól, akik tönkre tehetik a békémet” – emlékszik vissza a fotóművész. „Az ilyen elcsépelt válaszok ellenére Slaviknak kifinomult érzéke volt a szépséghez, a stílushoz és a divathoz. Nem véletlen, hogy minden nap változtatta a ruháit, azokat gondosan az időjáráshoz és az évszakhoz igazítva. Próbáltam megismerni az életének történetét, de az általam feltárt részletekből nehéz valamiféle kronológiára építeni. Bár nem ismerjük az életrajzát, az biztos, hogy a Slavik Fashion's egy olyan egyedi történet, amelyhez nincs fogható!” Valóban, hiszen a páratlan projekt üzenete nemcsak a divatról és a stílusról szól, hanem elképesztő példája annak, hogy életkörülményeinktől függetlenül is képesek vagyunk embernek maradni, annak minden bátorságával és finomságával együtt.
Slavik’s Fashion | Web | Facebook | Instagram
Yurko Dyachyshyn | Web | Instagram
Megfagyunk-e jövő télen?
Új koncepcióval futott a 11. Budapest Central European Fashion Week
