SOC/MOD cikksorozatunk második fejezetében az ukrán fővárosba kirándulunk. Az 1971-ben átadott egykori kutatóintézet és könyvtár expresszív formájával hívja fel magára a figyelmet: ez volt Kijev első függönyfalas toronyháza. Készítettünk belőle egy miniatűr változatot, amit te is beszerezhetsz webshopunkban!
Szerző: Kovács Dániel
Ukrajna a Szovjetunió második legnagyobb köztársasága volt, Kijev pedig kétmillió lakosával annak harmadik legnagyobb városa. Ez önmagában is sokat elmond arról, miért olyan gazdag modern emlékekben. Ezek architektúrája elsősorban az orosz, illetve a nemzetközi nyelvezethez igazodik: egyszerű, expresszív formákkal, a brutalizmus anyagai és térhasználata iránti erős vonzódással operál – sokkal kevésbé építve a helyi folklórra, a díszítőhagyományokra, mint a szovjet modernizmus közép-ázsiai vagy kaukázusi iskolái.
Így sommázza a kor ukrán építészetét Katharina Ritter és Alexandra Wachter a „Soviet Modernism 1955-1991” katalógusában, amely máig a legjobb tudományos összefoglaló mű a korszak regionális építészetéről, annak ellenére, hogy az „ArchitekturZentrum Wien” kiállításának immár nyolc éve. Ritter és Wachter kijelentése olyannyira érvényes, hogy a nemrég alapított Harkovi Építészeti Iskola is az ukrán építészeti identitás kutatását tűzte ki elsődleges céljául – ennek a folyamatnak része az is, ahogyan az ország manapság újra felfedezi modern örökségét.
A fenti benyomásokat erősíthetjük a kijevi Tudományos, Műszaki és Gazdasági Információs Kutatóintézet és Könyvtár székházának példájával is, amely a KijevProjekt tervezőiroda munkatársai, Florian Jurijev és Lev Novikov tervei nyomán épült fel 1964-1971 között. (A KijevProjekt székháza egyébként meglepő hasonlatosságot mutat a bostoni Városháza híres brutalista épületével, csak hogy rögvest még egy nyugati előképet citáljunk.) Ez volt Kijev első függönyfalas toronyháza; a nagy, sík felületek egybefüggő, szigetelt, a szerkezettől független fém-üveg burkolása akkoriban a keleti blokk egyik legnagyobb építőipari kihívását jelentette. Ezt meg kellett ugrani: ha Amerikának sikerült, akkor mi sem maradhatunk le!
A 17 ezer négyzetméteres, 16 szint magasságú tömeg első pillantásra a brazíliavárosi Nemzeti Kongresszus épülete nyomán kialakult modern klisét követi: kétszintes lepényre ül rá a torony, illetve az ötszáz fős konferenciateremnek helyet adó korong. A ház azonban nem önmagában áll, hanem egy korábbi beépítést is tartalmazó háztömb része; ennek megfelelően a lepényépület az utcasorba illeszkedik és meglepően keskeny, a tetejére ültetett konferenciaterem pedig kétoldalt „lelóg.” Ennek köszönhető a sajátos megjelenés: mintha ez a repülő csészealj, ahogy a helyiek is nevezik, épp csak egy pillanatra pihent volna meg itt, és már készülődne következő útjára…
A látszat ellenére az intézet épülete nem egyszerű parafrázis. A vezető tervező, Florian Jurijev ugyanis nem egyszerű építész: zenész, képzőművész, pedagógus, művészettörténész és kutató egy személyben, aki ebben az időszakban, a hatvanas évek elején épp a zenei és a vizuális hatások összhangzatával, egy ezeket szintetizáló tér ideájával kísérletezett. Nagy ötlete a lencse formájú előadóterem volt, amely szférikus kialakításával tökéletes akusztikus és vizuális hátteret nyújtott volna a több érzéket is megérintő előadásokhoz. Gyakorlatilag ebből az ötletből lett az Információs Intézet előadóterme, amelyet a szűk területre tekintettel két szint magasságba emeltek. A belső dekoráció már nem az eredeti elvek alapján készült el: Jurijev színskálájának helyére jellegzetesen szocmodern, figurális falképek kerültek.
Az épület a 2010-es évekre meglehetősen elhanyagolttá és részben üressé vált, miután az intézetnek nem futotta a felújításra. Az állami kezelésbe került tömböt ezután ötven évre a szomszédos tömbben felépült bevásárlóközpont tulajdonosa vette bérbe, vállalva a teljes felújítást. Szándékaival kapcsolatban azonban sokan kétségeket fogalmaztak meg, miután kiderült, hogy a háztömb nagy részén a bevásárlóközpont bővítését tervezik, a repülő csészealj pedig szimpla bejárati előtetővé silányulna a fogyasztás templomához.
Az épület eredeti formában való megújítását a SaveKyivModernism civil kezdeményezés karolta fel, amely emblémájává is választotta a jellegzetes formát. 2019 májusában bemutatták azt a koncepciót, amely az eredeti tervező, Jurijev, valamint Olekszij Bikov, a SaveKyivModernism önkéntese és Szlava Balbek, a Balbek Bureau építésziroda vezetője közreműködésével készült, és – az ötven évvel ezelőtti szándéknak megfelelően – koncertteremként állítaná helyre a csészealjat. Ezt követően 2020 októberében műemléki védettségre terjesztették fel az épületet. Utóbbiról egyelőre nincs döntés – a bevásárlóközpont pedig komoly tempóban épül. Az eset minimum arra jónak bizonyult, hogy a kilencvenéves Jurijev végre munkásságának megfelelő figyelmet kapjon, és többek közt kamera előtt is hangot adhasson véleményének épülete megőrzéséről. Olekszij Ragyinszkij 2020-ban bemutatott rövidfilmjében (Колір фасаду: синій / Facade Colour: Blue) beszél az eredeti tervezés és építés nehézségeiről, illetve a megőrzésért folytatott harc kilátásairól – de már készül a munkásságát bemutató, egész estés változat is.
Ha megtetszett a kijevi székház, most itt a remek alkalom, hogy beszerezd saját miniatűr példányod!
Kattints és nézd meg a webshopban!
Saját fejlesztésű SOC/MOD kollekciónkban betonból öntött asztali kiegészítők és egyedi plakátok formájában álmodtuk újra a szocialista modernizmus ikonikus épületeit Kijevtől Budapesten át Karlovy Vary-ig. Csapj le rájuk most a HYPEANDHYPER store-ban! Figyelem: különösen alacsony példányszám!
Fotók: socialistmodernism.com
Csak semmi sallang | Balatonic
Virtuális cipőt dobott piacra a Gucci
