fbpx
Nyomj Entert

Stratégiai autonómia, teljesen integrált kapacitás | Interjú Ugo Celestinoval az EU űriparáról

Miért választja sok fiatal a Szilícium-völgy helyett Európát? Ugo Celestinot, az Európai Bizottság Védelmi és Űripari Főigazgatóságának vezetőjét kérdeztük az uniós űriparról, a közös sikereinkről és a hidegháború óta nem látott mértékben romló kapcsolatokról az űrkutatásban. Interjúnk.


A stratégiai autonómia döntő fontosságú az Európai Unió számára, és úgy tűnik ennek elérése az űriparban sokkal jobban megvalósul, mint a legtöbb más területen. Mi az űripar sikerének a titka?

Miért is jelentős ez az iparág az EU stratégiai autonómiája szempontjából? Szerintem azért, mert az űrkutatás terén teljesen integráltak a kapacitásaink. Képesek vagyunk önállóan rakétákat, műholdakat és űrrendszereket gyártani, pályára állítani, és üzemeltetni. Tehát más a helyzet, mint a legtöbb iparágban, ahol bizonyos kulcsfontosságú alkatrészeket az EU-n kívülről kell megvásárolnunk. Lényegében képesek vagyunk egyedül mindenre. Ez elsősorban a jelentős űrkutatási múlttal rendelkező országok (Franciaország, Németország, Olaszország) meglévő ipari kapacitásának köszönhető, de a kisebb tagállamok hozzájárulása is jelentős, hiszen bizonyos kulcsfontosságú technológiákat ők biztosítanak a közös európai űrprogramhoz. Tehát ebben az iparágban szinte minden lépést mi irányítunk az ellátási láncban és biztosítanunk is kell a teljes autonómiát. Például az Olaszországban épített Vega rakéta hajtóművének egy részét Ukrajnában gyártották. Amikor az orosz invázió elkezdődött, nagy problémát jelentett annak biztosítása, hogy a rakéta továbbra is elindítható legyen. Ez egy újabb figyelmeztető jel volt számunkra. Az indítási kapacitás teljes skálájával kell rendelkeznünk, minden méretben és opcióban. Amikor a Galileo műholdas navigációs rendszert fejlesztettük, az atomóra egy része, tulajdonképpen csak pár alkarész, Svájcból érkezett. Svájc természetesen egy baráti ország, de az Európai Uniónak nem tagja. Az űrkutatásban már kifejezetten fejlettek vagyunk, de az utolsó lépést még meg kell tennünk a teljes függetlenség eléréséhez.

Ez kifejezetten érdekes, hiszen átlagos médiafogyasztóként az űriparról sokkal inkább a SpaceX vagy a NASA ugrik be, akár a logóikkal ellátott pólókat vagy pulcsikat is vásárolhatunk. Továbbá ismerem az orosz Rosszkozmoszt is, az űripar egyik legfontosabb szereplőjét. Viszont ami az európai űripart illeti, kiemelted, hogy nagy kapacitással rendelkezik, óriási potenciál lenne benne, de úgy tűnik nem kínálkozik arra esély, hogy ezt kihasználhassuk. Mi az oka ennek a rossz marketingnek?

Teljesen igazad van, a marketingünk borzasztó, a NASA nagyságrendekkel jobb a márka eladásában. Lehetővé tették, hogy más szervezetek használják a logójukat, így az megtalálható játékokon és pólókon. Így működik a licenszelés. Az Európai Űrügynökség más megközelítést alkalmaz, és nyilvánvaló, hogy a marketingünk nem túl hatékony. Visszatérve a kérdésedhez, a SpaceX-et is említetted, és van számos más, többnyire amerikai nagyvállalkozók fejéből kipattant űripari projekt is. Elon Musk számára az űripar már a harmadik terület, ahova újítóként robbant be, felforgatta azt, és neki köszönhetően is már sokkal hatékonyabban működik. Először az online fizetést forradalmasította, majd az autóiparba tört be, és végül az űrkutatás lett az új érdeklődési területe. Megragadta azt a lehetőséget, hogy az amerikai piac nyitott arra, hogy új cégek lépjenek be az űrszektorba, és a gyakorlatban is kipróbálhassák technológiájukat. Ez több, viszonylag ismert tényezőnek köszönhető. Az amerikai piac nagyobb és egységes, míg az európai piac még nem teljesen integrált az űrkutatás és a védelem területén. Az Atlanti-óceán túloldalán ráadásul könnyebb anyagi forrásokat is találni a költséges projektekre, mivel az USA-ban van számos befektető, aki hajlandó vállalni a nagyobb kockázatot. Sokkal nagyobb rizikókat is vállalnak a saját vagyonukkal, annak reményében, hogy hatalmasat fognak kaszálni. Európában a nagytőkések, még a kockázatitőke-befektetők is, sokkal konzervatívabbak abban az értelemben, hogy sokkal inkább a folyamatos likviditást tartják fontosnak, és ezért kevésbé vállalnak kockázatokat.

Pisla Réka | Hype&Hyper

Mely országok ma a legjelentősebb űripari szereplők és mely vállalatok a legfontosabbak?

Vannak a régi motorosok, az úgy nevezett rendszerintegrátorok, akik az űripari ökoszisztéma csúcsát alkotják. Európában a legjelentősebbek közé tartozik az Airbus Defence and Space, a francia-olasz Thales Alenia Space, az olasz Avio, a szintén olasz Leonardo: Aerospace, Defence and Security, a német OHB SE, és a francia ArianeGroup, korábbi nevén Airbus Safran Launchers. Tehát van egy olyan rétege az űriparban, illetve a védelmi és légi iparban tevékenykedő vállalatoknak, akik már régóta a piacon vannak. De az utóbbi időben megjelentek új szereplők is, az új űripari vállalatok generációja megszületett. Ők különféle módszerekkel fejlesztenek műholdakat, rakétákat és egyéb űrrendszereket. Egy párat szeretnék megemlíteni, elsőként az olasz D-Orbitot, illetve van még három német startup melyek kisebb rakétákát fejlesztenek, a Hympuls, a RAF, illetve az ISAR. Ezek a cégek magánbefektetőktől szerzett forrásokból fejlesztenek kisebb műholdakat a kereskedelmi piac számára. Továbbá vannak még nagyon sikeres vállalatok, melyek az úgy nevezett space data-val foglalkoznak. A space data, vagy más néven űrből származó big data, az űrbe telepített megfigyelő berendezések (pl. műholdak) által gyűjtött információk összessége, amelyet a data scientist szakemberek szoftverek segítségével elemeznek. Ezek a cégek jellemzően a Föld megfigyelésével kapcsolatos szolgáltatásokat nyújtanak. A finn-lengyel ICEYE például ezen a területen futott be. A teljes listát felsorolni túl hosszú időbe telne, de általánosságban elmondható, hogy ezek a cégek csupán 5-10 évesek, de nagyok sikeresek. Rengeteg jó képességű fiatalnak adnak munkát és lehetőséget a szakmai fejlődésre. Az Európai Bizottság pedig elkötelezett a támogatásuk mellett.

Milyen konkrét lépésekkel támogatja az Európai Unió a fentebb említett új vállalatokat és az űriparban dolgozó tehetséges fiatalokat, hogy Európában maradjanak, és ne csábítsák át őket az óceán túloldalára a Szilícium-völgyből kapott ajánlatok?

Sokan valóban kapnak amerikai befektetőktől ajánlatokat, viszont Európa is vonzó számukra. Európában akarnak maradni, mert Amerikában más az életfelfogás, az életstílus. Nagy európai cégek néha nehézségekbe ütköznek, ha a terjeszkedésükhöz sok pénzre van szükség. Az Európai Bizottság által kifejlesztett támogatási rendszer azonban alapvetően az életciklusuk bármely szakaszában nyújthat segítséget a vállalatoknak. Attól kezdve, hogy a vállalkozók kidolgoznak egy ötletet, segítséget kaphatnak a cég létrehozásához, a piacra lépéshez, az ügyfelekkel való kapcsolatok kezeléséhez vagy akár a terjeszkedéshez is. A Cassini Űrvállalkozói Kezdeményezés keretébe számos tevékenység tartozik, melyeknek célja az űriparban érdekelt vállalkozások támogatása. Néhány nappal ezelőtt részt vettem a budapesti Cassini Hackathon ötletversenyen, melynek célja, hogy olyan alkalmazások fejlesztésére ösztönözze a fiatalokat, melyek a space data felhasználásán alapulnak. A Cassini Űrvállalkozási Kezdeményezés része az idén induló Cassini Akcelerátor Program is, ahol azokat segítjük a cég alapításban és a piacra lépésben, akiknek már van egy életképes, átgondolt ötlete. 75.000 euró nem visszatérítendő támogatást nyújtunk nekik anélkül, hogy részesedést kérnénk a vállalatban. De ezt az ingyen pénzt természetesen csak a kiválasztott vállalkozók kaphatják meg, akiknek az ötletében látjuk a potenciált. Ha valakinek van egy kiváló, kidolgozott ötlete, hat hónapra bekerülhet az akcelerátor programba, hogy javítsuk az esélyeit az üzleti és piaci sikerekre. Ezután sem engedjük el azonban a vállalkozók kezét, segítjük őket a finanszírozási forrásokhoz való hozzájutásban is, akár tőkebefektetés, akár adósságbefektetés útján. Ebben partnerünk az Európai Befektetési Alap és az Európai Beruházási Bank is.

Általánosságban elmondható, hogy Európa az űripar területén sokkal jobban teljesít mind a nemzetközi verseny, mind az innováció tekintetében, mint a többi olyan területen, ahol közös fellépésre lenne szükség. Őszintén szólva, az EU innovációs szintje sajnos számos területen kiábrándítóan alacsony.

Egyetértek, az űripar terén valóban jobban teljesítünk, mint például az elektronikában, vagy más csúcstechnológiai területeken. De ne felejtsük el, hogy ezek a területek nincsenek elszigetelve egymástól. Az űripar jelentős mértékben összekapcsolódik a többi technológiai iparággal. A Földről készített műholdfelvételeket például számítógépeknek kell feldolgoznia, algoritmusokkal, interfész mesterséges intelligenciával. Tehát az űrkutatás csak egy komponens. Szükségünk van mindezen technológiákra ahhoz, hogy versenyképesek tudjunk maradni. Ez a piac tele van lehetőségekkel, de sok esetben elkerülhetetlen a vertikális integráció. Emiatt támogatjuk a nagy teljesítményű számítástechnikával, kvantumtechnológiával foglalkozó kutatásokat és kezdeményezéseket. Így tudjuk biztosítani, hogy ne csak egy szép űrrendszerünk legyen, hanem az általa szolgáltatott adatokat is Európában tudjuk felhasználni.

Sok szó esett már az EU-s űriparról, de ha a kontinens egészét nézzük, muszáj megemlítenünk az orosz Rosszkozmoszt is. Az orosz űrügynökség az egyik legnagyobb úttörő az űriparban. Hogyan befolyásolja az orosz-ukrán háború az EU és a Rosszkozmosz kapcsolatát?

A háborúnak számottevő negatív hatása van. A Galileo műholdas navigációs rendszer két utolsó műholdját például nem tudjuk pályára állítani a tervek szerint, mivel szükségünk lenne az oroszok rakétáira hozzá. Jelen pillanatban még nem is tudjuk milyen hosszú lesz a csúszás, keressük az alternatív megoldásokat a műholdak pályára állításához. Továbbá az Európai Űrügynökség bejelenttette, hogy leállítja a Rosszkozmosszal való holdkutatási együttműködését. Ezeknek a fejleményeknek szörnyű következményei lesznek, a hidegháború alatt is jobb volt az oroszokkal való űrkutatási és tudományos együttműködés, mint jelenleg. Most valóban egy kritikus ponton vagyunk. Az egyetlen terület, ahol még együtt tudunk működni a Rosszkozmosszal a Nemzetközi Űrállomás fenntartása. Még bízhatunk abban, hogy a kapcsolatunk újra elkezd javulni az oroszokkal, de ahogy egyre több idő telik el egy ilyen ellenséges környezetben, a negatív következmények is egyre súlyosabbak lesznek. Ami nem lesz jó sem nekünk, sem nekik.

Pontosan erre akartam rákérdezni. Kinek fájnak a jelenlegi szankciók jobban? Az európai vagy az orosz oldalnak?

Ezt nem az én tisztem eldönteni. Ahogy mondtam korábban is, az európai űripar képes az önállóságra. Viszont a múltban egy nagyon hosszú és gyümölcsöző együttműködésben volt részünk Oroszországgal, bár az igaz, hogy ez sosem volt teljesen problémamentes. A helyzet 2014 óta még ingatagabb lett, és a jelenlegi eseményeket egy figyelmeztető jelként kell értelmeznünk arra, hogy az űrtevékenységünket minden területen megerősítsük. A célunk nem az elszigetelődés, hanem az, hogy függetlenek legyünk.

Jelenleg szankciók vannak kivetve az európai és az orosz oldalról is, a kapcsolat kifejezetten megromlott. De talán a világpolitikai történések most egy kedvező helyzetet teremhetnek az európai űriparnak, hiszen például új piacokra törhet be. Lehet ebben igazság?

Minden válság, nehéz helyzet arra kényszerít minket, hogy megoldást találjunk. A jelenlegi helyzet talán adhat egy lökést Európának arra, hogy felgyorsítsa a palettáról még hiányzó hordozórakéta-típus fejlesztését. Most mindenesetre kínálkozik egy lehetőség számunkra. Viszont az idővel is versenyt kell futni egy ilyen helyzetben.

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük