Hogyan marad releváns egy lassú, kézműves műfaj egy gyorsuló világban? A Galamb Szabóság alapítójával, Baranyi Csabával a bespoke szabászat jövőjéről, a nápolyi hagyományok mögötti gondolkodásról és arról beszélgettünk, hogyan válhat egy Dalí-festmény inspirációja hordható ruhadarabbá — anélkül, hogy elveszne a minőség, az identitás vagy a személyesség.
A Galamb Szabóság története 2009-ben indult — hogyan emlékszik vissza az indulásra, és mi volt az a pont, amikor eldöntötte, hogy saját szabóságot alapít?
2009-ben indult a Galamb, de maga az ötlet már korábban megvolt bennem. Mindig is vonzott az öltözködés világa, de azt éreztem, hogy amit itthon látok, az nem képviseli azt a szintet és szemléletet, amit keresek. Az a fajta klasszikus, úri szabóság, ami Nyugat-Európában vagy Olaszországban természetes, Magyarországon gyakorlatilag hiányzott. Volt egy pont, amikor világossá vált számomra, hogy ha ezt szeretném viszontlátni, akkor nekem kell létrehoznom.
Az elmúlt másfél évtizedben hogyan változott az Ön személyes viszonya a szabászathoz? Inkább mesterségként, szolgáltatásként vagy alkotói formaként tekint rá ma?
2015-ben kezdtem el egy nápolyi szabómesterrel dolgozni, akivel elindítottuk a nápolyi stílusú bespoke szabászatot. Ez számomra is egy tanulási folyamat volt, az ő tudása által még inkább megismertem a szakmát. Ezzel a háttérrel ma már egyértelműen egy kreatív alkotási folyamatként tekintek rá, ahol megvalósulhatnak az új ötletek és izgalmas kollaborációk.
A bespoke szabászat egy rendkívül idő- és figyelemigényes műfaj. Mi az, ami miatt ez a modell ma is releváns tud maradni egy gyorsuló világban?
Azt gondolom, hogy a minőségre mindig van igény, és egyre többen ismerik fel az egyedi, időtálló darabok értékét. A gyorsuló világban még fontosabbá válik az, ami lassú, személyes és valódi. Egy bespoke öltöny elkészítése időigényes folyamat, de ez az idő valójában befektetés: egy olyan darab születik, ami hosszú éveken át működik. Ugyanakkor, látjuk azt is, hogy ügyfeleink számára az idő kulcskérdés, ezért indítottuk el 2023-ban a késztermék kollekciónkat is, hogy ugyanazon a színvonalon nyújthassunk egy kevésbé időigényes megoldást is.
Melyek ma a legnagyobb kihívások ezen a területen — inkább az ügyféligények változása, a szakmai utánpótlás hiánya, vagy valami egészen más?
A legnagyobb kihívás a szakmai oldal. Egy jó szabót nem lehet gyorsan „kinevelni” — ez évek, inkább egy évtized kérdése. Ma viszont nagyon kevés fiatal választja ezt az utat, és még kevesebben maradnak benne hosszú távon. Ez nemcsak nálunk probléma, hanem egész Európában. Közben az ügyféloldal is változik: sokkal több információ érhető el, mindenki látja az olasz vagy angol példákat, ami jó, mert emeli az igényszintet — de ezzel együtt az elvárások is gyorsabban változnak. A nehézség valójában az, hogy egy alapvetően lassú, kézműves szakmát hogyan lehet úgy működtetni, hogy közben a mai tempóhoz is alkalmazkodjon. Mi ebben próbálunk egy egyensúlyt találni, anélkül, hogy feladnánk azt, ami miatt ez az egész értékes.
A Galamb Szabóság esetében gyakran szóba kerül a nápolyi szabászati hagyomány. Az Ön számára ez inkább technikai tudást, esztétikai irányt vagy egyfajta gondolkodásmódot jelent?
Valójában mindegyiket. A nápolyi mesterek technikai tudása egyedülálló, ami egy nagyon kifinomult esztétikai érzékkel párosul. De talán, ami számomra a legfontosabb, az a mögötte lévő gondolkodásmód: az a fajta könnyedség és természetesség, ahogyan az eleganciához viszonyulnak. A nápolyi stílus számomra nemcsak eleganciát jelent, hanem kényelmet, lazaságot és egyfajta merészebb önkifejezést is.
Az elmúlt években a márka a klasszikus bespoke mellett egy casual irányba is nyitott. Hogyan lehet megtartani a minőséget és az identitást egy lazább, hétköznapibb termékvonal esetében?
A Galamb Szabóság azoknak a férfiaknak szól, akik minden élethelyzetben a legmagasabb minőséget keresik, így az öltözködésben is. Akár egy fontos üzleti tárgyalásról, akár egy tengerparti vacsoráról van szó, megfelelő darabokat tudunk nekik biztosítani a megszokott színvonalon, és idővel kialakítani egy teljes ruhatárat. Az utóbbi években érezhetően megnőtt az igény a lazább, casual darabokra is, erre reagál a késztermék kollekciónk. Ezek a termékek szintén a legfinomabb alapanyagokból, kézi kidolgozással készülnek és méretre igazíthatóak, így nem kell kompromisszumot kötni sem minőségben, sem megjelenésben. Az identitásunkat nem a formalitás határozza meg, hanem a minőséghez való következetes viszonyunk.
A Szépművészeti Múzeumban bemutatott Dalí-projekt különleges találkozása a képzőművészetnek és a szabászatnak. Hogyan született meg ennek az együttműködésnek az ötlete?
Az együttműködés a Scabal szövetgyáron keresztül valósult meg, akiknek évek óta én vagyok a magyarországi képviselete. Salvador Dalí 1977-ben készített a Scabal számára 12 képet, ami az férfidivat jövőjéről alkotott vízióját ábrázolja. Ezek a képek most először hagyták el a Scabal archívumát, hogy egy estére a Szépművészeti Múzeumban legyenek láthatóak. A képek által inspirált exkluzív szövetekből készítettünk ruhadarabokat, amiket szintén kiállítottunk a vendégeink számára.
Salvador Dalí szürreális vizuális világa első ránézésre távol áll a szabászat precizitásától. Hogyan lehetett ezt az inspirációt átfordítani viselhető, mégis karakteres darabokká?
Azt gondolom, hogy Dalí művészete, és összességében a művészet egyáltalán nem áll messze a szabászat világától. A divat és a művészet mindig is közel álltak egymáshoz, hatással voltak egymásra, és ezekből a találkozásokból mindig valami új és izgalmas dolog jött létre. A Dalí képek által inspirált szövetek egyediek, de a kollekció kialakításánál az is fontos volt számunkra, hogy viselhetőek maradjanak. Mindegyik darabban megjelenik egy különleges elem – akár minta, akár textúra – ami letisztult, klasszikus szabással találkozik. Így jön létre az az egyensúly, ami egyszerre teszi őket egyedivé és jól kombinálhatóvá.
Ezek a zakók mennyiben tekinthetők klasszikus értelemben vett ruhadaraboknak, és mennyiben inkább egyfajta „hordható műalkotásnak”? Hogyan látja ezt a határt?
Ezeknek a daraboknak az esetében abszolút elmosódik a határ a művészet és a szabászat között. Ez akkor működik igazán jól, ha egy darab egyszerre tud esztétikai élményt nyújtani, miközben természetesen illeszkedni a viselője életébe. Alapvetően ezek a darabok is viselésre készülnek, a különbség inkább abban van, hogy hangsúlyosabb szerepet kap a szövet és a vizualitás. Külön izgalmas ebben az esetben, hogy az inspiráció közvetlenül egy művészeti alkotásból érkezik, így egy ismert művész gondolatai és világa válnak hordhatóvá.
Mit szeretne, hogy egy ilyen Dalí-ihlette darab adjon a viselőjének — és mit mondjon el a Galamb Szabóságról azok számára, akik most találkoznak először a márkával?
Ahogy minden Galamb darab, úgy a Dalí kollekció részei is többek között az egyediség érzését biztosítják a viselőjüknek. A végeredmény mindig az ő döntéseiken és személyes ízlésükön alapul, így az öltözködés egyfajta önkifejezéssé válik. A Dalí darabok esetén ez egy még különlegesebb élmény, hiszen egy valódi műalkotást viselhet, mégis személyre szabva. A Galamb Szabóságnál a célunk, hogy a minőség és a kifogástalan megjelenés mellett egy személyes kapcsolódást és élményt is adjunk.
Boszniából jöttem. Vigyetek Amerikába
Konyha mint élettér | Az Arclinea megérkezett Budapestre
