Nagyobb összegben mertünk volna fogadni, hogy címfestők és üvegaranyozók manapság nem igazán léteznek. Magyarországon legalábbis nagyon kevesen. Bondár Róbert sem Budapesten, hanem Londonban tanulta, és űzi most is ezt az unikális mesterséget. Interjú!
Fel tudod idézni, mikor kerültél kapcsolatba először a címfestéssel? Honnan indult nálad ez az őrület?
Emlékszem, egészen kicsi voltam, amikor a szüleimmel utaztunk a villamoson, bámultam ki az ablakon, és olvastam fel nekik az utcákat borító graffitiket, tageket. Az általános iskolában elkezdtem betűket rajzolni, majd amikor középiskolába kerültem, az egyik osztálytársamról kiderült, hogy ő már javában graffitizik (szerintem kitaláljátok, ki lett a legjobb barátom). Nagyon sokat rajzoltunk: minden napunk arról szólt, hogyan tudjuk a legjobbat kihozni egy adott betűből, szóból. A graffitinek köszönhetően sikerült elsajátítani azokat az alapokat – lendületes vonalak festése, különböző festékek és eszközök használata, színkezelés, különféle effektek –, amelyeknek később nagy hasznát vettem.
Milyen út vezetett ahhoz, hogy címfestőként saját stúdiót nyiss Londonban?
Az érettségi után elkezdtem ingázni London és Budapest között. A hidegebb hónapokban Londonban dolgoztam, majd a jó idő beálltával visszaköltöztem Budapestre. Ez három évig tartott. 2012 elején aztán végleg Londonba költöztem azzal a céllal, hogy elindítsam a saját dekoros vállalkozásomat, ami persze nem volt egyszerű. Eleinte egy ruházati üzletben voltam eladó, hétvégente pedig egy étteremben dolgoztam, hónapokig nem volt egyetlen szabadnapom sem. Ezt kicsivel több mint fél évig bírtam. Sikerült annyi pénzt félretennem, hogy elkezdjem a saját utamat járni. Azért, hogy fenn is tudjam tartani magam, egy underground hip-hop lifestyle-lemezkiadó üzletben sikerült munkát találnom, ahol a kreatív részlegért voltam felelős. Grafikai munkák, a katalógus- és termékfotózás, a social media platformok frissítése és a webshop kezelése is hozzám tartozott.
A fennmaradó időben sikerült elindítani a vállalkozásomat, két évvel később pedig már teljes erőbedobással tudtam koncentrálni a saját projektjeimre. Mindenféle grafikai tervezéssel és kivitelezéssel kapcsolatos munkát elvállaltam: külső-belső fali dekorációk, különböző anyagokból fabrikált cégtáblák, logó, menü, szórólap, munkaruha tervezése – bármi, ami szóba jöhetett, megcsináltam. Közben, amikor csak időm engedte, aranyozással is foglalkoztam. Aztán az egyik projekt hozta magával a másikat.
A címfestő és üvegaranyozó mesterség egy tradicionális kézműves szakma, ami most, a XXI. században éled újjá, kortárs körülmények között. Ha egyáltalán újjá tud éledni, hiszen ezeknél a mesterségeknél a legnagyobb baj az, hogy alig akadnak már mesterei, akik át tudnák adni a megfelelő tudást a fiatal nemzedéknek. Ezt jól látom?
Abban igazad van, hogy jelen esetben egy olyan kézműves szakmáról van szó, ami Magyarországon sajnos feledésbe merült az ország gazdasági és politikai helyzete miatt.
Címfestőket még lehet találni elszórva az ország különböző területein, de az üvegaranyozó mesterség valamikor az 1950-es, ’70-es évek környékén kihalt, ezért mindenképp fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla. Azt vettem észre, hogy amint elmesélem valakinek, mivel is foglalkozom, mintha egy új világot nyitnék ki előtte: más szemmel kezdi látni az utcákat.
Pontosan milyen munkafolyamatokat kell értenünk üvegaranyozás és címfestés alatt?
A címfestés-cégérfestés a kézzel festett feliratokat jelenti, ezeket leginkább üzletek portáljain láthatjuk, igaz, Magyarországon egyre kevesebbet, sajnos.
Az üvegaranyozás a francia verre églomisé szóból ered, amely egy üvegdekorációs technika: lényegében üvegfelületre festünk és aranyozunk, vászon helyett. A címfestők a XIX. században kezdték alkalmazni ezt a technikát, betűkkel ötvözve, hogy ezzel is még izgalmasabb és értékálló műveket alkossanak.
Vehetjük úgy, hogy a címfestés egy szakma, amihez párosul az üvegaranyozás mint egy felsőkategóriás „szolgáltatás” – ugyanis még a címfestők között sem mindenki képes üveget aranyozni.
Aranyozáshoz arany lapokat, úgynevezett „aranyfüst”-öt használunk, amit különböző applikálási eljárásokkal az üveg felületére rögzítünk. Általában valódi aranyat használunk, ami a 6 karátos fehér aranytól egészen a 24 karátos színaranyig kapható, több mint 20 féle árnyalatban, de ezen kívül ezüst, platinum és réz is felhasználható. És persze ez nem minden; rendkívül sok dekoratív eljárás van az üvegcímtáblák díszítésében és a kreatív címfestés megjelenésében, amik közül a kedvenceim közé tartozik a kagylóhéj berakásos díszítő elemek használata, az üveg savas marása vagy vésése, majd annak aranyozása, és még sorolhatnám!
Ahogyan arról a XIX. századi fényképek is tanúskodnak: a nívósabb üzletek az üvegcímtáblákat részesítették előnyben. Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a tradicionális értékeket képviselő, több évtizedes múltra visszatekintő üzleteknél ez a mai napig megfigyelhető. A fekete alapon megjelenő fényes-arany, illetve matt-arany grafika az ultimate klasszikus világszerte.
Te a szakma egyik legnagyobb mesterétől, David Adrian Smith-től tanultad az üvegaranyozás technikáját. Ez hogyan történt? Mesélj erről egy kicsit!
2011-ben fogant meg bennem a gondolat, hogy aranyozással is szeretnék foglalkozni. Rendkívül nehéz volt bármiféle forrást találnom akkoriban. A természetes szakmai féltékenység miatt nem igazán volt olyan online platform, ahol konkrét leírásoknak utána lehetett volna nézni, vagy hogy mit honnan lehet beszerezni. Akkor még angolul is alig beszéltem, nemhogy a szakszavakat értettem volna! Pár év múlva, valamikor 2013 vége felé aztán sikerült összehoznom az első aranyozott munkámat.
2016-ban egy angol pub-hálózatnak kezdtem kirakatüvegeket aranyozni. 2018-ban találkoztam David A. Smith-szel, ami rendkívül fontos mérföldkő volt az életemben, mivel az ő munkássága az, ami – évek óta és persze mind a mai napig – a leginkább inspirál. Egy tanfolyam keretein belül ismerkedtünk meg a torquay-i műhelyében, ahol rendkívül sokat tanultam.
Hogyan néz ki egy munkanapod? Általában egyedül dolgozol?
Ezt a szakmát napjainkban leginkább egyedülálló szakemberek végzik. Én sokszor a barátnőmmel dolgozom, aki illusztrátor és festő, és szívesen alkalmazza a verré églomisé technikát, illetve persze a szakmabeli barátokra is mindig lehet számítani. Mivel ez egy kisebb mozgalom, szinte mindenki ismer mindenkit világszerte: ha személyesen nem is, de az Instagramon tudunk egymástól tanácsot kérni, tapasztalatot cserélni. Persze, vannak időszakos partnereim, design ügynökségek, belsőépítészek például, de a munka lebonyolításáért – a tervezéstől a kivitelezésig – én felelek. Van, amikor a hét minden napján kora reggeltől késő estig folyamatos hajtás van, akár napi több helyszínen is. Aztán néha vannak csendesebb időszakok is, olyankor van időm a műhelyemben dolgozni, kísérletezni saját projekteken.
Milyen típusú megbízásokkal keresnek fel?
Anglia-szerte egészen sok aranyozott kirakati üveget és cégtáblát lehet már látni kisebb vállalkozások portáljain is. A legtöbb megrendelés azonban mégis a már létező kirakati üvegekre érkezik. Nagyon népszerű a házszám aranyozás is, ez alatt privát lakásokat értek, ahol a bejárati ajtó feletti üvegpaneleket kell dekorálni.
Alapvetően kétféle megrendelővel találkozom: vannak, akik pontosan tisztában vannak az eljárás minőségével, és tudják, hogy egy aranyozott felirat akár 100 évig is megállja a helyét – ezek a megrendelők általában az idősebb korosztály képviselői, és fontos számukra a minőség, az időtállóság. És vannak a fiatal, trendérzékeny vállalkozások, akik egyedi megjelenést szeretnének, és fontos számukra ez a kézműves jelleg.
Főképp Angliában vannak megrendeléseid. Ugyanakkor ez a fajta aranyozás, címfestés a századfordulós Párizsban és Bécsben, és persze Budapesten is nagy népszerűségnek örvendett. Van esetleg itthonról is megkeresésetek?
Szívesen dolgoznék a jövőben magyarországi projekteken, sajnos egyelőre erre nem volt lehetőségem. Szerintem a legfőbb probléma az, hogy a hazai közönség, a potenciális megrendelők egyáltalán nem ismerik ezt az eljárást, nem igazán hallottak róla. A célom az, hogy Magyarországon ismét elterjedjenek az igényes kézműves üvegcímtáblák, aranyozott kirakatok olyan üzletek körében, ahol az arculati tervek, az üzletportál vagy akár az adott cég történelmi múltja ezt kvázi megköveteli.
Szeretném, ha a jövőben Magyarországon is feléledne a régi címerfestő és aranyozó hagyomány. Kicsit több mint egy éve indítottam el a goldleaf.hu-t, azzal a céllal, hogy legyen magyar nyelvű anyag is, afféle ismeretterjesztés gyanánt: itt olvasható egy kis összefoglaló a budapesti címfestő hagyományokkal kapcsolatban.
Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
Egyik legérdekesebb és legkülönlegesebb projektem az „Ash From Chaos” című kiállítás volt, amire egy üveg koporsóval készültünk Joe Corré-val: ő a Sex Pistols menedzserének, Malcolm McLarennek, és a világhírű divattervező, Vivienne Westwoodnak a fia. Miután Malcolm McLaren elhunyt, Joe megörökölte a banda fellepő ruháit (amit édesanyja tervezett) és minden egyéb, rendkívül értékes emléktárgyat. A kiállítással a globális felmelegedéssel járó problémákra szerettünk volna felhívni a figyelmet: Joe tüntetésképp a Temze közepén, egy hajón elégette az örökségét, majd annak maradványait elhelyeztük egy üvegkoporsóban, illetve másik három falikép-installációban. A koporsó üveg paneljeire pedig a témával kapcsolatos, illetve a Sex Pistols által inspirált szövegek kerültek kiaranyozva, mint peldául „Extinction” – Kihalás, „C-Ash From Chaos” – Káoszból Hamu, sőt még az album címét is megváltoztattuk, így lett az „Anarchy in the UK”-ből „Apathy in the UK” (érdektelenség, aggodalom az Egyesült Királyságban). A kiállítás az egyik legismertebb londoni galériában, a Lazinc Gallery falai között valósult meg.
Mestered, David A. Smith többek között olyan ügyfeleknek dolgozott, mint a Victoria&Albert Museum, a londoni Burberry vagy a dublini Jameson Whiskey. A Te kívánságlistádon kik szerepelnek?
Nem igazán gondolkoztam még ilyen jellegű listán. Minden egyes projekt kapcsán nagyon lelkes tudok lenni és örülök, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Számomra talán a legfontosabb az lenne, ha a megfelelő helyekre ismét visszatérne Magyarországon az üvegaranyozás. Gondolok itt a historizáló-századfordulós épületek portáljaira, történelmi jelentőségű üzletek-kávézók kirakataira. Budapesten sétálva rendkívül frusztráló tud lenni a számomra az, amikor egy épületet restaurálnak, gondosan ügyelnek arra, hogy minden részletét eredeti állapotában állítsák helyre, megfelelő kézművesek, szakemberek bevonásával, majd a portálokra felragasztanak egy matricát. Ilyen például a Párisi udvar, vagy a Klotild palota, ahol a fekete üvegfelület szinte aranyozásért kiált. Az üvegaranyozást, aranyozást vétek arany festékkel, arany matricákkal helyettesíteni. Ezek a szemmel láthatóan olcsó megoldások már önmagukban is meghatározzák egy-egy vállalkozásról alkotott képünket.
#STAYHOME | Mindenki otthon
HYPE | Heti online programajánló
