Energiaválság, rezsiárak az egekben, őrületes infláció. Ez a jelenünk. Azt halljuk, hogy fogjuk vissza a fogyasztásunkat, hogy csak annyi energiát, terméket fogyasszunk, amennyire mindenképp szükségünk van. Ehhez képest éves szinten hatalmas mennyiségű élelmiszer megy kárba, nemcsak végső felhasználói szinten, de a termelési lánc korábbi szintjein is.
2015-ben az EU-ban 42,5 millió ember nem jutott megfelelő minőségű élelemhez két napnál gyakrabban. Ebben az évben 88 millió tonna, nagyjából 143 milliárd eurónyi étel került a kukába. 2021-ben 153,5 millió tonnát nem fogyasztottunk el az Unióban, azon emberek száma, akik két naponta nem kapnak minőségi ételt viszont csak negyed annyival, 33 millió főre csökkent. A 153,5 milliós szám továbbá azért aggasztó, mert ez több mint amennyi élelmiszert importált az EU évente, pontosan 138 tonnát. Világszerte annyi élelmiszert nem használunk fel, amely előállításához éves szinten egy Kína nagyságú területre lenne szükség, ráadásul a mezőgazdasági vízfelhasználás negyedét teszi ki, ezen felül az üvegházhatású gázok 8 százalékáért felelős a pazarlás.
Azt nem lehet pontosan tudni, hogy mennyi ételt pazarolnak a háztartások a termeléshez képest, hiszen legtöbbször nem számítják kárba veszettnek a le nem aratott, el nem adott termékeket, de hivatalos adatok alapján sem teszik ki a háztartások az ételpazarlás felét. Az EU összes kidobott élelmiszerének 42 százalékát otthon dobjuk ki, 32 százaléka a termelőknél már szemétté válik, 5 százalék vész el kereskedelem közben, a maradék 15 százalék pedig a vendéglátósok sara. Ebből az következik, hogy fontos a társadalom felé kommunikálni, hogy tudatosabban étkezzünk, azonban iparági szabályozás nélkül nem lehet megoldani a problémát. Hogyan is várnánk el egy kereskedőtől, hogy jóhiszeműségből ne törekedjen arra, hogy több élelmiszert ad el a fogyasztónak, mint amennyire valóban szüksége van?
Ha nem vonják felelősségre az élelmiszeriparági szereplőket, a termelőktől a feldolgozókon és a szállítókon át a vendéglátókig, nem lesz belső motivációjuk a változtatásra. Olyan intézkedések merőben csökkentenék a pazarlás mértékét, mint a hamarosan lejáró termékek nyomott áron való értékesítése. Ezen felül fontos kiemelni, hogy amíg hatalmas a pazarlás mértéke, Európában még mindig több tíz millió embernek gondot jelent a megfelelő minőségű élelmiszer beszerzése. Közös társadalmi kudarcunk, hogy míg 33 millió ember éhezik, addig az Európai Unió lakosságának 53 százaléka túlsúlyos a felnőtt társadalom körében. Az ENSZ 2021-es élelmiszerpazarlás-indexe alapján a háztartásokban személyenként Görögországban 142, Máltán 129, Magyarországon 94 kilogramm élelem kerül a kukába.
Nem élelmiszerhiányról van szó tehát, hanem egyenlőtlenségről, ellátási különbségekről. Kérdés viszont, hogy az idén kialakult áremelkedések helyzete mennyiben befolyásolják a pazarlás mértékét. Az elmúlt időszakban például 64 százalékkal drágult a kenyér ára Magyarországon, de az EU-s átlag is majdnem elérte a 20 százalékot. Az is drágítja az élelmiszereket, hogy a világ gabonatermelésének 14 százaléka Ukrajnában és Oroszországban történik, meghatározó mennyiségű kukorica is onnan származik, a világ kukoricaexportjának ötöde köthető a két országhoz, de az energiaárak növekedése a műtrágyát is drágítja. Előrejelzések szerint 2022-2023-ban a háború miatt 32 százalékot fog emelkedni a gabona ára.
A magas árak várhatóan a háború után is ki fognak tartani, így elképzelhető, hogy az EU terve, miszerint 2030-ra felére tervezi csökkenteni az élelmiszer-pazarlást, egy fokkal kivitelezhetőbb lesz. Hiszen amíg az EU tizede éhezik, addig a fele túlsúlyos, és túlzott fogyasztásban éli életét.
Grafika: Molnár Roland | Hype&Hyper
Ruházati kollekcióval bővül az YKRA
Szimbio Lab kiállítás és workshopok | Organikus Design
