Így keresnek és élnek Közép-Kelet-Európa tanárai.
A tanárfizetéseket, a pedagógusok megbecsültségét, illetve az oktatás témakörét jelenleg rég nem látott figyelem övezi Magyarországon – az oktatók megélhetési nehézségekre, rossz körülményekre, túlterheltségre panaszkodnak, követeléseikben pedig a társadalom jelentős része támogatja őket, elvégre az oktatás sokak ügye, nem utolsó sorban pedig egy jól működő állam egyik alappillére. Felmerül azonban a kérdés, hogy a jelenség általános-e a régióban, vagy netán igazi hungarikum – vajon Romániában, Lengyelországban vagy Csehországban is ilyen nehéz tanárnak lenni?
Az Eurydice Hálózat friss kimutatást tett közzé a tanárok bruttó átlagbéréről a 2020/2021-es évre vonatkozóan, az eredmények pedig jelentős különbségekről számoltak be a kontinens országainak normáiról az oktatók fizetését illetően. Míg egy luxemburgi tanár éves bére a pályája kezdetén 69 ezer euró körül mozog (jelenlegi árfolyam szerint körülbelül 29,5 millió forint), addig nem kell sokat utazni kelet felé, hogy eljussunk Magyarországra, majd a szomszédos Romániába, ami Európa legalulfizetettebb tanárainak ad otthont. A demoralizáló fizetés Románia esetében átlagosan évi 8027 eurót, vagyis körülbelül 3,4 millió forintot jelent, ami legjobb szándékkal is kevesebb, mint egy luxemburgi oktató bérének nyolcadrésze. Romániában ezzel az átlaggal a hetedik legalacsonyabb az oktatók fizetése a vizsgált országok közül, megelőzi például Lengyelországot és Bulgáriát, és eggyel alulmarad Magyarországhoz képest. Ez nem jelenti azonban, hogy Magyarország jelentősen túlteljesítené keleti szomszédját: míg a kutatás szerint a magyar tanárok évi átlagbére minimálisan meghaladja a románokét, addig ez csupán évi 26 eurós különbség: a magyar kezdő átlagbér ugyanis 8063 euró, azaz ugyancsak 3,4 millió forint körül mozgó összeg. Mindezek egyébként messze elmaradnak az európai átlagtól, amely a kimutatás szerint 25055 euró (10,7 millió forint), és bár jelentős régiós különbségek vannak a megélhetés árát illetően is, ez nem jelenti azt, hogy a bérek különbségei arányosak, vagy hogy a helyi tanárok nehézségeihez nem járulnak hozzá egyéb problémák, például az oktatás megújulásának nagyfokú hiánya.
A tanárok fizetései mellett a körülményeik és a mozgásterük is masszívan eltér a közép-kelet-európai régióban, ezt pedig jól igazolja egy a World Vision Romania által készített felmérés, amely számos egyéb problémát is felvetett a román iskolarendszerrel kapcsolatban. Kimutatta például, hogy háromból kettő román tanár elavultnak és túl soknak találja a tananyagot, 65%-uk szerint feltétlen szükséges lenne az informatikai megújulás az iskolákban, emellett pedig túlzottan bürokratikus rendszerre és túlterheltségre panaszkodnak – számolt be erről a Romania Journal. Utóbbi a magyar tanárok legfőbb panaszai között is szerepel, a magyar Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke elmondása szerint pedig jóval több órát is tartanak, mint a román kollegáik – míg a magyar oktatók átlag 25,5 órát oktatnak, addig ez a szám 18 a románok esetében.
Elmondható tehát, hogy a két szomszédos ország oktatása hasonló problémákkal néz szembe: meglehetősen alulfizetett tanárok látják el az oktatás életbevágó feladatát, ám mindezt elavult tananyagot követve, sokszor nem megfelelően felszerelt, renoválásért kiáltó intézményekben teszik. Pár országhatárral északabbra, Lengyelországban sem fényesebb a helyzet, itt az Eurodyce kimutatásának értelmében a román és magyar tanároknál is kevesebbet, évente átlag 7908 eurót keresnek a pályakezdők, ami kicsivel kevesebb, mint 3,4 millió forint. A lengyel tanárok keresnek emellett a helyi minimálbérhez legközelebbi bért, ez pályakezdő bére éppen csak meghaladja ezt. Az alacsony fizetés aztán magával von egy másik égető problémát, ami meglehetősen baljósló az oktatás jövőjére nézve, ez pedig a tanárhiány – számos pályaválasztás előtt álló fiatalt tántorít el a tény, hogy a tanári fizetésből valószínűleg legfeljebb az alapszükségleteiket tudnák kielégíteni, és ezt is áldozatos munka ellenében, a lengyel pedagógusok szövetsége szerint pedig az összetett probléma miatt cirka 20 ezer tanár hiányzik az oktatási rendszerből. A lengyelek a magyarokhoz hasonlóan már többször sztrájkoltak az alacsony fizetések okán, és a 2022-es évkezdés idejére is tüntetés- és sztrájksorozatot pedzegettek.
Mostanra kezdhet kirajzolódni a kép, mely szerint a tanárbérezés, és túlterheltség kérdése az egész régióban jelen van, a fennmaradó Csehország és Szlovákia azonban némileg túlmutatnak az előbbiektől, ám itt sem beszélhetünk szignifikáns különbségekről. Az Eurodyce felmérése alapján a legjobb helyzetben Csehország van, ahol az éves átlagbér 13807 euró (körülbelül 5,9 millió forint), ezzel pedig maga mögé utasítja a régió országain kívül például Görögországot és Montenegrót is. Hozzá kell tenni azonban, hogy tavalyi statisztikák szerint a megélhetési költségek is Csehországban a legmagasabbak, azonban jelentős különbség ebben sincs a régió országai között, az idei inflációs helyzet, valamint energiaválság pedig mindegyiket érinti.
Szlovákia a földrajzi elhelyezkedéséhez hasonlóan a tanárfizetések kérdésében is Csehország és Magyarország közé esik, itt átlagosan évi 8862 euró a bér (ez hozzávetőlegesen 3,8 millió forintnak felel meg), ami nem sokkal múlja felül a magyarok helyzetét, viszont viszonylag jelentősen alulmarad az északi szomszédjával szemben. Nem meglepő tehát, hogy a magyarokhoz hasonlóan a szlovák tanárok is a sztrájkhoz folyamodtak – június közepén ezrek árasztották el Pozsony utcáit, hogy méltányos fizetéseket követeljenek, és jelezték, hogy nem riadnak vissza a sztrájk folytatásától szeptemberben, az iskolaév kezdetekor sem. A követeléseik azonban úgy tűnik halló fülekre találtak, ugyanis a megszületett a megállapodás, melynek értelmében a tanárok 2023 januárjában 10%-os, majd szeptemberben 12%-os béremelésre számíthatnak, ezen felül pedig egy egyszeri 500 eurós kifizetést is kapnak az államtól. Az oktatásban dolgozók szakszervezetének vezetője az emelés ellenében megígérte, hogy 2024. augusztusáig semmiképp nem fognak sztrájkolni. Attól ugyanakkor többen tartanak, hogy a béremelés valójában nem fog átütő jelentőséggel bírni, hiszen az gyakorlatilag csak az inflációs helyzethez segít alkalmazkodni, a tanárok megélhetésén és életkörülményein érdemben nem javít.
Mindennek tudatában elmondható tehát, hogy a tanári pálya nem jár túlzott pénzügyi megbecsültséggel a régióban, sőt, az oktatás fontossága és az oktatók bérei meglehetősen aránytalanok egymással, az elégedetlenség pedig rendre fel-felüti a fejét ezekben az országokban. Emellett nem elhanyagolható, hogy a jelenlegi inflációs helyzet, valamint energiaválság nagyban hozzájárul a tanárok bizonytalanságaihoz, hiszen bármennyire is nélkülözhetetlen a munkájuk, ez mostanra gyakorlatilag a túlélésüket fenyegeti.
Grafika: Molnár Roland
Beltéri édenkert díszíti a Poetizer prágai irodáját
Színes reneszánsz korabeli kályhacsempék kerültek elő Lengyelországban
