Az ezüstösen csillogó, felhőként lebegő, egyszerű formákból építkező lámpák a hetvenes években látták meg a napvilágot, s ma is valódi kuriózumnak számítanak. Hogy miért? Elmeséljük.
A „Felhő” lámpacsalád tagjaiba belefuthattak már a vintage szerelmesei anélkül, hogy tudták volna: magyar formatervezésű tárgyegyüttesről van szó. A lámpákat az Opteam csoportként ismert tervezőgárda – Radnóti György és Bárkányi Attila formatervezők, Kovács Erika és Bánáti János belsőépítészek – jegyzi, amely több szempontból is kitüntetett helyet foglal el a magyar designtörténetben.
Az 1976-ban készült „Felhő” mellett több más lámpa-, illetve bútorcsaládot, sőt, Dunaújváros számára információs rendszert is terveztek, de kétségkívül ez az egyszerű formákból építkező kollekció hozta meg az Opteam számára a hírnevet nemcsak országhatáron belül, de azon túl is. Tevékenységükre az akkori német sajtó is felfigyelt, a „Form und Zweck” folyóirat interjút is készített velük.
A „Felhő” lámpacsalád (mennyezeti lámpa, állólámpa, asztali lámpa) nemcsak tárgytervezés és termékfejlesztés szempontjából érdemel figyelmet: ha a formán túlra tekintünk és nyomába eredünk a tárgyak keletkezéstörténetének, egy sor olyan részletre bukkanhatunk, amely kirajzolja előttünk az akkori szocialista Magyarország iparművészetről és formatervezésről alkotott felfogását, sokszor ellentmondásos és korántsem optimista jellegét. De ne szaladjunk ennyire előre! Előbb nézzük meg, hol és milyen formában találkozhatunk ma a „Felhő” lámpákkal, és mit érdemes megfigyelni rajtuk.
„Felhők” egy vintage bútorbirodalomban
Mi legutóbb célirányosan a vintage designklasszikusokat árusító Möbelkunst felé vettük az irányt. Itt többféle függő- és egy asztali lámpát is találtunk a „space age” (!) részlegen, közvetlenül Ghyczy Péter világhírű „Egg Chair”-je mellett. Sajnos az állólámpa hiányzott a kínálatból, illetve a tárgyegyüttes elidegeníthetetlen összetevőjére, a termék dobozára sem bukkantunk rá ottjártunkkor (hogy ez utóbbi miért is jelentős a történet szempontjából, az hamarosan kiderül).
Az asztali lámpát közelebbről is megvizsgáltuk: ahogy minden „Felhő” lámpabúra esetében, úgy ezen is szerepel a jellegzetes betűkészletből építkező, márkajelzésként is felfogható „OPTEAM design” felirat, matrica formájában. Megfogtuk és megemeltük a fémből készült tárgyat, ám az – előzetes feltételezéseinket felülírva – egyáltalán nem nehéz, sőt, kifejezetten könnyű darabnak mondható. A termék címkéjén ez olvasható: „Magyar tervezésű asztali lámpa / Tervező: OPTEAM / Tervezési év: 1976 / ára nettó 65.000 forint.”
Optimista lámpák
A lámpáknak van egy másik rejtett képessége is, s ez leginkább a mennyezeti lámpák kapcsán derülhet ki a szemlélő számára. Az Opteam csapata a lámpabúrákat úgy alkotta meg, hogy azokat több, egymáshoz kapcsolódó elemre bontotta: ezek az egymással kombinálható, „lapos félgömbök” egymásba csúsztathatók, nem igényelnek plusz összeszerelést, lényegében egymásba kapaszkodva adják ki a kívánt búraformát. Az egységes formai kialakítás itt nemcsak egy lámpatestre vonatkoztatható, hanem a komplett termékcsaládra is – az egyes lámpákat bár különféle funkciók mentén alakították ki, formájukban harmonikus kollekciót alkotnak.
„A cél: olyan direkt világítás követelményeinek megfelelő lámpacsalád tervezése, amely egyszerű technológiával a gazdaságos sorozatgyártást (még kis mennyiségben is) lehetővé teszi és egy lakáson belül többfajta lámpa alkalmazását azonos formakarakterben biztosítani tudja” – olvashatjuk a tervezők szavait a „Felhő” tárgyegyüttes kapcsán az Opteam katalógusában (Opteam design, katalógus, 1981). A lámpacsalád formai kialakítását nem csupán az esztétikai szempontoknak való megfelelés hívta életre. Az a kívánalom, hogy a kollekció egészét a lehető leggazdaságosabb módon állíthassák elő, a formára is kihatott, s egyúttal azt is kijelölte, hogy milyen technológiai eljárásokat kell a tervezőknek alkalmazniuk. Mindezt a designerek így fogalmazták meg a már említett katalógus hasábjain:
„A megoldás: a lámpacsalád kialakítását funkcionális szempontból a fémnyomott technológia (…), a fényhasznosítás (…), gyártási szempontból kevés számú fémnyomó szerszám és alkatrész alkalmazása, kereskedelmi szempontból pedig a formai variálhatóság, gazdaságos raktározás és szállítás határozta meg.”
Rendszerelvű tervezés
A három különféle méretű búra előállításához mindössze három darab fémnyomó szerszámra volt szükség: búrából méretenként kétféle kivitel készült – alumíniumból (ezek voltak a festett, zománcozott változatok, eleinte négyféle szín – piros, fehér, sárga, zöld – volt elérhető) és acéllemezből (ez volt az ezüstösen csillogó, krómozott). A búrákat szabadon lehetett variálni egymással, így e a négy szín variálásával összesen hetvenháromféle változat összeállítása volt lehetséges. Bárkányi Attila elmondása szerint a búra formájának ötlete Radnóti Györgytől származik, de ahhoz már egy csapat kellett, hogy a „Felhő” termékké is válhasson, s a rendszerelvű tervezésnek köszönhetően egy minden részletében átgondolt tárgycsalád kerülhessen ki a designerek keze közül.
Ennek szerves része volt a csomagolás is, amelyet Bánáti Jánosnak tulajdoníthatunk – az egymásba illeszkedő elemek könnyedén befértek a fogófüllel ellátott dobozba, melyet a helytakarékos és kényelmes szállítás érdekében terveztek. Számunkra manapság természetes, hogy egy termék kompakt formában kerül hozzánk, a hetvenes években azonban a legtöbb lámpatestet egyszerű nátronpapírba csomagolták.
Joggal feltételezhetnénk, hogy egy ilyen jól átgondolt tárgyegyüttesből több százezer példány készült és került a magyar háztartásokba. Az igazság azonban az, hogy bár az Iparművészeti Vállalat által kiírt pályázatra készült „Felhő” bekerült a vállalat bolthálózatába, a lámpák kivitelezését az Opteam magánál tartotta, pontosabban: megkereste a megfelelő kisiparosokat, akik a lámpák készítéséért feleltek. A nagyipar nem látott fantáziát a termékcsaládban, a kisiparosok kapacitása pedig véges volt, arról nem is beszélve, hogy a Művészeti Alap (mint az Iparművészeti Vállalat anyavállalata) maga maximalizálta a kereskedelmi forgalomba hozható lakberendezési tárgyak, bútorok és mindenféle kiegészítők mennyiségét. Bárkányi elmondása szerint bár pontos nyilvántartást nem vezettek az eladásokról, a „Felhő” lámpákból tizenkét év alatt összesen nagyságrendileg ezer lámpa talált gazdára.
Rézbagolytól a sárga műanyag fotelig – Termékfelhozatal az Iparművészeti Vállalat boltjaiban
A tervezői attitűd szempontjából az Opteam érdemei elvitathatatlanok, de vajon üzleti szempontból is sikeresnek mondható-e a „Felhő”? A legsikeresebb akkor lett volna, ha bekerül a tömegtermelésbe (a tárgycsalád erre minden szempontból alkalmas lett volna), és a nagy darabszámnak köszönhetően az eredetinél kedvezőbb áron juthatnak hozzá a vásárlók, nem csak az Iparművészeti Vállalat üzleteiben. Az Iparművészeti Vállalat boltjaiba bekerülve a „Felhők” sorsa – ha mondhatjuk így – a kezdettől fogva meg volt pecsételve: „az iparművészet körébe tartozó mindenfajta (…) alkotás” megtalálható volt itt. Vadas József cikkében a lehető legkülönfélébb formájú, stílusú és minőségű tárgyak tucatját említi (sárga műanyagfotel, kerámia faliképek, kalapált vörösrézserleg, bronzkeretes falitükör és a többi): ebben a „bábeli zűrzavarban”, a bazáráru és a formatervezett termékek különös egyvelegében igyekezett helytállni az Opteam-lámpa (illetve rajtuk kívül néhány más újító szellemiségű tervező, de róluk majd egy következő alkalommal részletesebben mesélünk), több-kevesebb sikerrel. Hát, igen, aki korpa közé keveredik…
A „Felhő” mellett meg kell említenünk az ugyancsak az Iparművészeti Vállalat megbízásából elkészült „Vario” és „Junior” lámpacsaládokat is, melyeket kis példányszámban az ELCO (Villamos Készülékek és Szerelési Anyagok Gyára) forgalmazott, de így sem sikerült felvenniük a versenyt az akkori piacvezető Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet – legtöbbször jugoszláv licensz alapján gyártott – kedvezőbb áron forgalomba kerülő lámpáival.
Epilógus
Az Opteam munkásságával – a nehezített terep ellenére – beírta magát a hazai design nagykönyvébe: a számos hazai kiállításon bemutatott „Felhőt” a közönség pozitívan fogadta, ám mindez a vásárlásokban kevésbé mutatkozott meg. Az Iparművészeti Múzeum Modern Gyűjteményébe már 1983-ban bekerült a tárgyegyüttes (majd annak megszűnését követően került a múzeum Ötvösgyűjteményébe), nemrégiben pedig a tervezőcsapat egy másik kollekciója, az 1978-as VIT pályázatra készült Para-Set készlet (parafából készült tárolóedények) is elfoglalta helyét a múzeum Kortárs design gyűjteményében.
A stúdió történetének további lényeges momentuma, hogy bár a mai napig csoportként emlegetjük őket, a tervezőcsapatot önálló jogi személyként sosem ismerték el: csupán a rendszerváltást követően válhattak hivatalos céggé, Opteam Design Kft. név alatt, ám ekkor a megváltozott körülmények fényében – a ’88-as áfatörvény bevezetésével, illetve a formatervezés területén elmaradt fejlesztések hiányában – működtek tovább, mindössze néhány év erejéig.
Bárkányi Attila ugyanakkor jó szívvel és örömmel emlékszik vissza a közös munkára, ami eleinte Bárkányiék műteremlakásában, majd később egy Szív utcai helyiségben folyt. A csapatmunkába vetett hitükkel a végsőkig kitartottak, s ezzel új formátumot honosítottak meg a hazai tervezők körében, amiért méltán lehetünk hálásak nekik.
Felhasznált irodalom:
- Vadas József: Iparművészet – vállalatban. In: Nem mindennapi tárgyaink. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985
- Farkasdy Melinda: Felhő között. In: Magyar Iparművészet 2020/3, 26-30. o.
- Nagy Zoltán: Bárkányi Attila ipari formatervező. Beszélgetés a művésszel. In: Magyar Iparművészet 2000/2, 5-6. o.
- Torday Alíz: Optimista lámpák. In: Fejér Megyei Hírlap, 1982. július 31., 10. o.
- Torday Alíz: A Felhő család. Reflektorfényben a lámpa. Házi Tibor és az OPTEAM. In: Esti Hírlap, 1980. június 12., 2. o.
- Molnár Zsolt: Pályázati művek a VIT-re. In: Magyar Ifjúság, 1978. május 5., 16-17. o.
- Szényi Gábor: OPTEAM az optimum? In: Magyra Nemzet, 1981. január 20., 9. o.
- P. Szabó Ernő: Lámpakiállítás. Fényes Adolf Terem. In: Tükör, 1982. április 18., 3. o.
- Vadas József: Opteam, avagy optimista jegyzetek egy optimális közösségről. In: Művészet 1981. augusztus, 18-19. o.
Képjegyzék:
- Borítókép: „Felhő” lámpacsalád az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Regős Benedek és Ferancz Attila fotója
- 1-2. kép: A „Felhő” lámpacsalád állólámpája az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Regős Benedek és Ferancz Attila fotója
- 3-4. kép: A „Felhő” lámpacsalád tagjai a Möbelkunstban. A szerző felvétele
- 5. kép: A Budapesti Bútoripari Vállalat (BUBIV) „Horizont” bútorcsaládja, tervező: Bánáti János. Forrás: Ipari Szemle 1981/1., 82. o.
- 6-7. kép: „Felhő” lámpacsalád az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Forrás: Iparművészeti Múzeum, Regős Benedek és Ferancz Attila fotója
- 8. kép: Lámpák 1973-ból. Forrás: Fortepan / Bauer Sándor
- 9-10. kép: Opteam design katalógus, 1982, 4. o.
- 11. kép: Szabadság tér, Szövetkezeti Áruház, Gödöllő, 1974. Forrás: Fortepan / Bauer Sándor
- 12. kép: Hunyadi tér 2. Napsugár Áruház, Dombóvár, 1972. Forrás: Fortepan / Bauer Sándor
- 13-15. kép: A Fényes Adolf Teremben rendezett „Lámpakiállítás” katalógusa, 1982. Kiadja a Műcsarnok
Hálásan köszönöm Bárkányi Attilának, amiért időt szakított rám és felidézte a lámpacsalád születésének körülményeit. Külön köszönöm Urai Dorottyának, hogy rendelkezésemre bocsátotta kutatási anyagát.
Tárgyfétis cikksorozatunkban a hazai tárgykultúra emblematikus darabjairól mesélünk. Tárgyak és tervezőik nyomába eredünk: kérdezünk, vizsgálódunk, megismerünk. Mayer Kitti és Novák Piroska designteoretikusok négykezese, kéthavonta.
A sorozat együttműködő partnere:
A Román Építészkamara központjának felújítása | Bukarest, Románia
Kelet-Európa legszebb közösségi kertjei | Top 5
