Kristína Šipulová, a szlovák kézműves alkotó új dimenzióba helyezi a szövés hagyományait. Megőrzés, megosztás, átadás: három hívószó egy finoman kidolgozott, természetes anyagokból és letisztult vonalakból építkező, ígéretes alkotói pályához. Kristína Šipulovát a 2018-as pozsonyi Design Héten ismertük meg személyesen, azóta kísérjük figyelemmel útját a nemzetközi designszcénában. Most Kristína arról mesél nekünk, hogyan talált vissza a gyökereihez, miután körbeutazta a világot Oslótól a London Design Festivalig.
Szöveg: Komporday Rita és Farkasdy Melinda
Komporday Rita–Farkasdy Melinda: Divattervezőnek, textiltervezőnek, kézműves alkotónak vallod magad, vagy esetleg valami egészen másnak?
Kristína Šipulová: Kézműves alkotó vagyok.
KR–FM: Miért?
KS: Szeretek elmélyedni az anyagban, kézzel alkotni, valamit az elejétől kezdve felépíteni. A textiles kézimunka során gyakran végzek ismétlődő mozdulatokat, rengeteg kell koncentrálnom, de mindez teret és szabadságot ad a kísérletezésre. Az egész arról szól, hogy figyelsz az anyagra, hogy képes vagy megérezni, melyik az a pillanat, amikor meg kell állnod, amikor a tárgy elkezd élni.
KR–FM: Mit jelentenek számodra ezek a fogalmak: „vissza a gyökerekhez” és „a fonáltól”?
KS: „A fonáltól” azt jelenti, hogy minden öltözék egy szál fonálból indul ki, vagyis nem vásárolok kész anyagokat a kollekcióimhoz. A „vissza a gyökerekhez” két dolgot jelent számomra. Utal arra, hogy az öltözék „a fonáltól” készül, és arra is, hogy visszatérünk oda, ahonnan származunk. Olyan emberek munkáiból inspirálódom, akik elköteleződtek a kézműves technikák iránt. Modern világunkban ezeket a varázslatos dolgokat alkalmazom azért, hogy gazdagítsam mindennapjainkat. A műhelyben gyakran kutatjuk a különböző fonalakat és azok tulajdonságait, így határozzuk meg a színpalettát és az anyagmintákat. Ha lehetséges, megpróbálunk helyi gyártóktól rendelni. Régi fonalakat is gyűjtök, amelyek még mindig kiváló minőségűek és nagyon egyediek.
KR–FM: Hogyan készíted az öltözékeidet? Milyen anyagokat és technikákat alkalmazol?
KS: Az öltözékek anyagait régi fa szövőszékeken szövöm, vagy kézzel kötöm. Csak természetes anyagokat használok, mint amilyen a vászon, a pamut, a gyapjú, a selyem vagy a papír alapú fonál. Néhány darab újrahasznosított, kézzel szövött vászonból készül, amelyet szülőhelyemen, Közép-Szlovákiában gyűjtöttek. A XX. század elején szőtték őket, de ma is kivételes a minőségük. A kézzel szövött öltözékeknél gyakran használok régi, szlovákiai kézzel kártolt és szövött vászonfonalakat, amelyeket japán selyemfonállal keverek.
KR-FM: Éltél Pozsonyban, Oslóban, majd Párizsban, és most újra Pozsony az otthonod. Mesélnél egy kicsit a szlovák designszcénáról?
KS: Nagyon örülök annak, hogy hazatértem. Egyre több céltudatos és inspiráló emberrel találkozom, habár az is nagyon fontos, hogy legyen nemzetközi kapcsolati hálód. Találkoztam olyanokkal, akikkel együtt szeretnénk alkotni és elindítani új projekteket. Szlovákia kis ország, Pozsony művészeti és designszíntere nem hasonlítható a párizsihoz vagy a londonihoz. Azonban vannak olyan, külföldön is jól ismert fiatalabb tervezők, akik új lendületet adnak a városnak és felfrissítik a helyi designszcénát. Itt minden kicsiben történik, de gyakran rejtett kincsekre bukkanhatsz. Még továbbra is keresem azt a helyet, azt a környezetet, ahol egyensúlyt teremthetek különböző tevékenységek között, ahol folyamatosan alkothatok és elmélyedhetek. Párizsban ez nagyon nehéz volt, mivel ott mindig történt valami, emberekkel találkoztam, új dolgokat fedeztem fel, ami nagyszerű, de itthon nagyon tudom értékelni azt, hogy több időm van a fejlődésre és az alkotói munkára.
KR–FM: Oslóban, a Beck & Kinch-nél méretre szabott, kézzel szövött anyagokat készítettél a CHANEL számára. Mit tanultál ebből az élményből?
KS: Emlékszem, hogy rengeteg kérdésem volt az elején, és bizonyos technikai részleteket a stúdióban tanultam meg. Fokozatosan szereztem meg a bizalmat, miközben a CHANEL-üzletek belső tereihez készült szöveteken dolgoztam, valamint a Norns művészeti installáció fejlesztésén, amely az aalborgi Utzon Center számára készült. Hiszek abban, hogy a munka során kapott bizalom nagyon erős töltetet ad. Megtanultam a kézi szövés teljes folyamatát, amelyből a mai napig sokat merítek. Az, hogy részese lehettem a teljes designfolyamatnak, értékes ismereteket adott, amiért hihetetlenül hálás vagyok.
KR-FM: Részt vettél a franciaországi Domaine de Boisbuchet néhány designworkshopján. Melyekre esett a választásod?
KS: Az volt az egyik legjobb döntésem. Rengeteg impulzus ért, és a hely maga is olyan, mint egy álom. Két workshopon vettem részt, az egyiket Krzysztof Lukasik+LOEWE vezette, és a bőr különböző tulajdonságaival, valamint a kézműves technikák új megközelítéseivel kapcsolatos kísérletekről szólt. Faye Toogood workshopján a forma, az anyag, a tapintás és a volumen lágyságát kutattuk. A két workshop résztvevőivel barátságok szövődtek, amelyek ma is tartanak – meglátogatjuk egymást, kollaborálunk, kiállítunk együtt, sőt, kreatív rezidencia programokat is szervezünk minden évben.
KR-FM: Párizsban visual researcherként és designasszisztensként dolgoztál két nemzetközileg elismert designstúdióban, a Studio Edelkoort-ban és a Studio Marlène Huissoud-ban. Mi volt a feladatod?
KS: Marlène-nél csapatként dolgoztunk együtt. Gyakorlatias megközelítést alkalmaztam a munkáink kidolgozása során – az anyagkutatástól kezdve az installálásig – különböző designfesztiválokon és galériákban, mint például a Spazio Nobile Gallery, a párizsi Centre National de la Danse, a London Design Festival és mások. A Studio Edelkoort-nál a 2018/2019-es őszi-téli szezonhoz végeztem trendkutatást a sportruházat és az életmód szempontjából. Az asztalomon mindig volt egy halom könyv, számtalan kép, fotó, szín- és anyagminták. Nagyon inspiráló volt – maga a hely, ahol dolgoztunk, és az emberek is, akik a csapatot alkották.
KR-FM: A párizsi Nemzetközi Divat Akadémián (IFA) textil és színtan órákat adtál. Milyen tapasztalatokat szereztél tanárként?
KS: Nagyon izgalmas műhelylátogatásokat szerveztem a hallgatóimnak, például volt alkalmunk ellátogatni a Maison Lesage-hez, amely a CHANEL Métiers d’art része 2002 óta, és ahol kézzel hímzett anyagok készülnek az Haute Couture kollekciók számára 1924 óta. Két tárgyat tanítottam: Színtan és designt, valamint Textiltechnológiát. A Textiltechnológia-előadásokon arról tanítottam, hogy hogyan készülnek az anyagok, mit jelent ma a fenntarthatóság, hogyan jönnek létre az új anyagok, melyek a gyártás vagy az alapanyagok új innovációi. Habár a legtöbb diák le volt nyűgözve a kézművességtől, munkájuk során nem helyeztek hangsúlyt az anyagtechnikákra, pedig ez az, amitől egy ruha egyedivé és különlegessé válik. Sokan gyorsan elvesztik a motivációt, mivel az ilyen technikák – az anyagok megismerése és az innovációk elsajátítása – időt és türelmet igényelnek. Ismerem napjaink teljes kézműves mozgalmát, és remélem, hogy több értelmet nyer a jövőben.
KR-MF: A 2019-es milánói, párizsi és londoni Design Héten a Flatwig Studio-val kollaboráltál. Hogyan ismerted meg a Flatwig Studio tervezőit? Miről szól a közös projektetek?
KS: A Domaine de Boisbuchet Faye Toogood workshopján találkoztunk 2016-ban és három évvel később kezdtünk el együttműködni. Az installáció a két projekt közötti párbeszédről szólt: a Post-Process kézzel szőtt lenvászon öltözékek és a @_flatwig Ondula elnevezésű, hullámos fémlemezekből készült bútorok dialógusáról. Mindkét projektben újraértelmeztük a már létező alkotóelemeket és szabadon alakítottuk át őket tárgyakká, bútorokká és fenntartható öltözékekké. Mindketten arra törekedtünk, hogy visszatérjünk a már nem használt anyagokhoz és azok eredetéhez, illetve hogy elgondolkodjunk olyan módszereken, amelyekkel átalakíthatók a mindennapi élet fenntartható darabjaivá.
KR-FM: Most min dolgozol?
KS: Jelenleg egy nagyobb projekten dolgozom, egy kézzel szőtt gyapjúszövet falikárpiton. Koszorús Rita képző- és festőművésszel kollaborálok, mindent vázlatok alapján építünk fel. Mindig is vonzott ez a nemes mesterség, szerettem volna kortárs kárpitot készíteni. Nagyon izgalmas nagyobb volumenű munkán dolgozni, váltani szövőszékről szövőkeretre. Egy helyi fonóval működünk együtt, tehát a kárpit gyapjúszálai kézzel készülnek. Nagyszerű, hogy a fonalak rendelésre készülnek, ez lehetővé teszi számunkra a szabadságot, és azt is, hogy a végleges textúra vadabb legyen.
Kövessétek a KANAVA Instagram-profilját, ahol Kristína Šipulová és Paula Blahová tárgyakról és alkotóikról gyűjtenek össze történeteket!
Régi logika friss szemmel | Őrfi József házterve
Fotótörténet Albániából | Nick St. Oegger
