Mindent felforgathat a tömeges migráció

Mindent felforgathat a tömeges migráció

Afrikában 280 millió ember van kitéve az éhezésnek, Nyugat-Afrikában az elmúlt kettő évben hat katonai puccs volt. A nemzetközi politikai helyzetet elemzi három szakértő.


Marsai Viktornak, a budapesti Migrációkutató Intézet kutatási vezetőjének fókuszában az afrikai gabonaválság volt, amelyet az orosz-ukrán háború okoz. „Tudom, hogy Afrika nem prioritás Washingtonban, Moszkvában vagy Pekingben” – mondta a szakértő, ugyanakkor Európa nagyvárosaiban csapódik le a migráció és Afrikában a nyugati érdekekkel szemben kínai és orosz kampány áll szemben. Ezt bizonyítja, hogy a hírhedt Wagner Csoport jelen van Afrikában és szinte minden országban vannak gazdasági érdekeltségek, különös tekintettel a Roszatom terjeszkedésére. „Afrikában 280 millió ember van kitéve az éhezésnek” – emelte ki Marsai, kiegészítve, hogy az élelmiszerbizonytalanságban élők száma 1,6 milliárdra tehető globálisan, ezt a számot pedig 500 millió fővel növelte meg Vlagyimir Putyin háborúja. A helyzetet súlyosbítja, hogy a FAO élelmiszerár-indexe rekordmagasságban van, a jövedelmek jelentős részét felemésztik az élelmiszerárak a fejlődő országokban, ezt pedig tetézi a globális felmelegedés okozta szárazság, amely Kelet-Afrikában hatalmas veszteségeket okozott. Marsai azt is elmondta, hogy politikai szempontból nem jelent semmi jót, hogy terror- és más politikai színezetű szervezetek az éheztetést fegyvernek használják, sorozatosak a polgárháborúk és puccsok. „Csak Nyugat-Afrikában az elmúlt kettő évben hat katonai puccs volt” – mondta a szakértő, kiemelve, hogy az energetikai ellátottság sem jó, évtizedek kellenek az infrastruktúra kiépüléséhez. Ezzel párhuzamosan összeomlott a turizmus, eltűntek például az orosz turisták Egyiptomból. „Kenya és Maldív-szigetek esetében a GDP 10-25%-a jön a turizmusból”, Oroszország és Ukrajna háborúja nyomán pedig csökkennek a külföldi befektetések és a politikai figyelem is, miközben elindulhat egy „új hidegháborús” korszak, ahol blokkot kell választani. Az afrikai migráció alakító tényezői közé tartozik, hogy június óta tömeges éhezések vannak, a halottak száma a több tízezret meghaladja, aminek következtében csak Szomáliában egymillió ember hagyta el az otthonát, hogy menekülttáborba húzódjon. „Észak-Afrika esetében a középosztály elhagyja a kontinenst, vannak kapcsolataik és pénzügyi hátterük is” – elemzi a helyzetet Marsai, összegezve, hogy Afrika soha nem látott humanitárius válságba sodródik, amely lehetőséget teremt Oroszországnak, hogy geopolitikai nyomást helyezzen az európai kontinensre a tömeges migrációval.

Dr. Dezső Tamás, a Migrációkutató Intézet főigazgatója a Közel-Kelet, valamint Afrika populációjának jelenlegi és várható alakulását részletezte. Ezen régiók államaiban a népességnövekedés igencsak dinamikus, míg ez például Európa államairól nem mondható el. A népesség medián életkorát vizsgálva Dezső Tamás Afganisztánt hozta fel példának, ahol ez az érték 17,6-ra tehető, míg Európában bőven 40 fölött mozog. A termékenységi ráta szintén kiugróan magas – a népesség logikusan akkor stagnál, ha a ráta kettőhöz közelít, a régióban azonban ez akár ennek dupláját is meghaladhatja. Ha prognosztizálni szeretnénk a Közel-Kelet népességének alakulását 2050-ig, úgy elmondható, hogy az 403 millióval fog nőni a következő 28 évben az ENSZ számításai szerint. A kivándorlási hajlandóság szintén növekedést mutat, és ugyancsak aggodalomra ad okot a fiatal férfiak aránya a régióban: abban az esetben, ha a 15 és 25 év közötti férfiak aránya eléri a 20% körülit egy társadalomban, úgy igen magas a fegyveres konfliktus kialakulásának esélye. Szintén kijelenthető, hogy az európai nők jellemzően 30 éves kor körül szülnek először, míg ez a Közel-Keleten és Afrikában jóval korábbi életkorra datálható, ennek következtében pedig egy évszázadon belül akár kettővel több nemzedék is világra jöhet az európaihoz képest. Ezek a tényezők számos jövőbeni kihívást vetítenek elő, amelyek megoldása egyelőre nem tiszta, az azonban világos, hogy a régiónak befektetésekre lenne szüksége a gazdaság újraélesztéséhez és a munkahelyek teremtéséhez annak érdekében, hogy a lakossága egyáltalán maradni tudjon, és ne induljon el egy olyan menekültáradat Európa irányába, amelynek mérete túlmutat a kezelhetőn.

S. John Tsagronis, az Institute of World Politics szakértője a változó világrend tektonikus lemezeit elemezte, elmondva, hogy a geopolitika a terület politikája, a tektonikus mozgások pedig egyfajta épülést jelentettek az ókori görögöknél – területek épülnek és mozognak. Szerinte ez napjainkban öt területen zajlik: földön, vízen, levegőben, űrben, valamint a kibertérben. „Ebben az öt térben mozog a XXI. század, ezeket kell uralni egyszerre, ugyanakkor a levegő, az űr és a kibertér a leghangsúlyosabbak, a kiberteret pedig már ember teremtette” – mondta a szakértő, kiemelve, hogy minden egyes területnek van egy felfedezési időszaka. A felfedezők földet és tengert hódítottak az újkorban, ma már olajat keresünk a sivatagban, mindezt pedig kiegészíti a hódítás és a kolonizáció akarata, amit egy menedzsmentidőszak követ, amely a meghódított területet hivatott igazgatni. Ide tartozik a jogállam, határellenőrzés, kereskedelmi egyezmények – most azonban egy olyan korszakban vagyunk, amely az újrafelosztást hozta el. „Oroszország háborúban áll, Kína folyamatos nyomás alatt tartja Tajvant, Irán a síita iszlámot terjeszti a Közel-Keleten” – sorolja a példákat Tsagronis, feltéve az örök lenini kérdést: mi a teendő? A szakértő szerint tiszta célokra van szükség, mivel a legrosszabb a mai világban, hogy politikai célok vannak és nem stratégia: nincs koherencia, nincs tiszta cél, nincs kooperáció, sem konszenzus. „Nem vagyok Donald Trump nagy barátja, de a menedzsmentje sokkal hatékonyabb volt, mivel tiszta célokkal rendelkezett” – zárta mondandóját John Tsagronis.

Az előadásokra a magyar Danube Institute konferenciáján került sor, Budapesten.

továbbiak
Nehéz nemzeti konszenzusra jutni a történelmi narratívákról – interjú a posztszovjet örökségről
strategy

Nehéz nemzeti konszenzusra jutni a történelmi narratívákról – interjú a posztszovjet örökségről

Grúzia egy kicsi, keresztény ország a Kaukázus szívében, melyet ellenséges, többnyire muszlim népek vesznek körbe, akik akadályozzák a grúzok függetlenségét és boldogulását. Nino Kotolashvili grúz történésszel beszélgettünk. A szovjet utódállamokban gyakran nehézségekbe ütközik a történelem értelmezése, a közös narratívák feltérképezése. Nemzeti konszenzusra jutni a történelmi narratívákról pedig még ennél is
Néhány évtized múlva visszahúzódhat az ózonlyuk?
strategy

Néhány évtized múlva visszahúzódhat az ózonlyuk?

Az ENSZ legújabb, január 9-i környezetvédelmi jelentése alapján az Antarktisz feletti ózonlyuk cirka négy évtized múlva meg is szűnhet, és már jelenleg is a gyógyulási folyamatban van. Mindez a nyolcvanas évek végén beiktatott szabályozásoknak köszönhető, amelyeket pont ezzel a célzattal eszközölt a nemzetközi közösség. De mi változik, ha meggyógyul az
Gyerekként nem tudtam, mi az a háború—emlékek a grúziai orosz agresszióról
strategy

Gyerekként nem tudtam, mi az a háború—emlékek a grúziai orosz agresszióról

Grúzia egy független ország a Szovjetunió összeomlása óta, de az orosz befolyás jelentette fenyegetettség máig érződik. Nino Kotolashvilivel beszélgettünk az orosz-grúz háborúról, az orosz birodalmi gondolkozásról és a kaukázusi perspektívákról. Interjú. Grúzia történelmi helyzete a Kaukázusban egyedülálló. Inkább egy nyugati vagy egy keleti civilizációról beszélhetünk? Grúzia elhelyezkedése a Kaukázusban valóban