A budapesti Virág Judit Galéria és Aukciósház huszonöt évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit. Alapításuk óta a galéria több mérföldkövet is maga mögött tudhat: történetükhöz több magyar aukciós rekord fűződik, valamint az évek során sikerült olyan újításokkal is megjelenniük, amelyek rájuk irányították a figyelmet a magyar műtárgypiacon. A galéria vezetését fokozatosan átvevő Kelen Anna művészettörténésszel és árverésvezetővel legújabb, 10. kortárs aukciójuk apropóján beszélgettünk.
Kelen Anna elmondása szerint abban a szerencsés helyzetben van, hogy a képzőművészet és az aukciók világa életének állandó, természetes részét képezik. Mint elmesélte, gyerekkorában, amikor édesanyja és egyben a galéria alapítója, Virág Judit egyéb aukciósházaknál tartott árveréseket, őt is magával vitte az eseményekre. „Már akkor magával ragadott ennek a miliőnek a hangulata” – emelte ki Anna. Majd egyetemi évei után úgy döntött, hogy kivenné a részét a galéria mindennapjaiból: ekkor vált világossá számára, hogy ő is hozzá tudna tenni a családi vállalkozáshoz, és szeretné jobban megtanulni ezt a szakmát.
A Virág Judit Galéria és Aukciósház helyszínén, a Falk Miksa utca 30. szám alatt a mindennapi nyüzsgés közepette a művészettörténészt árverésvezetői pozíciójáról, a kortárs műtárgypiacról, az új műgyűjtői generációról, valamint a digitalizáció műkereskedelemre gyakorolt hatásáról kérdeztük. Interjú!
Ma már nemcsak művészettörténészként veszel részt a galéria életében, hanem az aukciókat is te vezeted. Hogyan érzed most magad ebben a szerepkörben?
Édesanyám tulajdonképpen az árverésvezetés magyarországi ikonja, így nagy lépés volt számomra, hogy átvegyem tőle ezt a feladatot. Tíz éven keresztül árverező segédként álltam mellette: ez alatt az idő alatt élesben láthattam azt a dinamikát és ritmust, ahogyan ezt ő műveli. Majd később, egymást felváltva vezettük az aukciókat, amíg jött a Covid. Ezt az időszakot a megfelelő lélektani pillanatnak éreztük arra, hogy egy ilyen jellegű radikális változást meglépjünk.
Egyébként minden árverés egy különleges élmény, tényleg semmihez sem hasonlítható. A sok ember és energia, valamint több hónap munkája tényleg azokban a pillanatokban összpontosul.
Édesanyád, Virág Judit a rendszerváltás idején részt vett az első magángaléria alapításában, ami tulajdonképpen egybeesett az egész műkereskedelem beindulásával. Hogyan látod a műtárgypiac mai helyzetét? Minek köszönhető a kortárs piac fellendülése?
Ez a tendencia Nyugat-Európában és Amerikában már tizenöt-húsz évvel korábban végbement – mi Magyarországon most jutottunk el ehhez a ponthoz. Ez a fellendülés egyrészt annak is köszönhető, hogy fiatalodik a gyűjtői kör. A műtárgyvásárlás tíz évvel ezelőtt inkább az idősebb korosztály kedvtelése volt, ma már – más értékhatárok mentén – a negyven és harminc fölötti vásárlók is jelen vannak. A fiatalabbak ugyanúgy, ahogy az irodalomban, vagy akár a mozikban, inkább a kortársak, nem pedig a klasszikusok felé húznak.
Másrészt pedig az is egy természetes jelenség, ha egy klasszikus műtárgy egyszer a piacra kerül, már többé nincs meg benne az újdonság ereje. Ezért egy idő után ez a kör bezárul, mert elfogynak a nagy szenzációt kiváltó képek. Valaki megveszi azokat, gyűjteménybe kerülnek, majd tizenöt évig nem bukkannak fel újra. Mivel a legtöbben az újabb és frissebb szenzációt keresik, így egyre inkább kinyílik ez az olló, és a klasszikusoktól egyre inkább elmozdulunk a kortárs alkotások felé.
Missziótok a modern magyar festészet remekműveinek felkutatása és bemutatása. 2019 novemberében mégis úgy döntöttetek, hogy a kortárs műtárgypiacra is szeretnétek hangsúlyt fektetni – ekkor szerveztétek meg első kortárs aukciótokat. Egy modern, klasszikus alkotáshoz képest mitől függ, hogy aukcióra kerül egy korunkbeli műtárgy vagy sem?
Egy aukciósház tulajdonképpen már másodlagos piacnak számít, azaz egy második lépésként működik. Az a különbség köztünk és egy kortárs galéria között, hogy mi nem közvetlenül a művészekkel, hanem a gyűjtőkkel tartjuk a kapcsolatot. Éppen ezért egy kortárs aukción nem a legfrissebb alkotások vannak jelen: a Virág Judit galériában a 2000 és 2010-es éveknél húzzuk meg a határt. Alapvetően olyan művészekre fókuszálunk, akik a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években kezdték el a pályájukat, vagyis akik már a kánon részét képezik, és nem pályakezdők.
Ma már a 10. kortárs aukciótokra készültök: mesélj kérlek az új szelekcióról!
Nudelman László gyűjteményének néhány darabja lesz most fókuszban. László egyébként egy izgalmas személyiség: ízig-vérig, igazi nagybetűs gyűjtő. Már kilenc éves korában bélyegeket gyűjtött, a festészettel pedig a hetvenes években került kapcsolatba. Először Korniss Dezsőt, majd Keserü Ilonát ismerte meg személyesen, akiket Maurer Dóra, majd szépen lassan a kor további művészei és legnagyobb gyűjtői követtek. Nagyon szisztematikusan építette fel a gyűjteményét, és az volt az elképzelése, hogy minden – akkoriban pályakezdő – művésztől a legjobb műveket szeretné megszerezni. Van, hogy hosszú éveket, vagy akár egy évtizedet is várt egy-egy műalkotásra. Ezen művészek alkotásaiból ma már nem lehet egy ilyen gyűjteményt felépíteni, mint amit ő akkor létrehozott.
Egyik interjúdban említetted, hogy egy műalkotás licitjének a sikere, nemcsak az esztétikumtól vagy a művész nevétől, hanem az alkotás személyes történetétől is függ. A gyűjtemény részét képező műtárgyak közül milyen különleges darabokat emelnél ki?
Az aukción több remekmű is megtalálható Nudelman gyűjteményéből. Az absztrakt, szigorúan geometrikus alkotásokkal sokszor nehéz azonosulni, de Nádler István festményeiben legtöbbször valamilyen történelmi, vagy éppen a saját életéhez kötődő eseményre, helyszínre utal. Ilyen a Gyász IV. című műve is, amelyben a művész édesapja elvesztését dolgozza fel. A kép egyébként a hetvenes években készült, ami valójában Nádler legkeresettebb korszaka – a párizsi Pompidou Központ is egy ‘76-ban készült művet vett meg nemrég a gyűjteményébe. Amellett, hogy ez egy szimbolikus darab és egy fontos fejezete a művész életművének, nemzetközi szinten is a legkeresettebb korszakából származik.
Egy másik kiemelt remekmű Keserü Ilona Mind című sorozatának egyik darabja. Azért viseli ezt a címet, mert a minden egyrészt az összes színre, másrészt az ember összes bőrtónusára is utal. Ahogyan a művész a színekkel kísérletezett és festés közben mozgott a vászon előtt a keze, rájött arra, hogy ezek a színek harmonizálnak az ő bőrszínével, és nemcsak az övével, hanem minden ember bőrszínével. Így ebből készített egy sorozatot: az alkotások háttérben egy színskála látható, aminek előterébe különböző bőrtónusokat festett. Ennek a darabnak ma is nagyon jó üzenete van, nyitott gondolkodásra vall. Az aukción elérhető lesz egyébként egy másik Keserü Ilona festmény is (a kilencvenes évekből), a Kócos nap (Utókép), ami szintén egy érzéki és izgalmas darab. Továbbá Maurer Dóra egy korai hetvenes évekbeli konceptuális, valamint egy kései, kilencvenes évekbeli műalkotása is elérhető lesz. Ez utóbbinál Maurer szintén a színekkel foglalkozott, és egy nagyon látványos, játékos, szerethető darab. Mindemellett az aukció repertoárjában olyan, az ötvenes és hatvanas években aktív művészek is szerepelnek, mint Bálint Endre, Korniss Dezső vagy Ország Lili – tőlük is nagyon szép és korai darabok láthatóak, ami elég ritka.
Bár neked a húszas és harmincas évek magyar művészete a szakterületed, azért a gyűjtemény darabjai között is van számodra kedves alkotás?
Egy gyűjtemény valójában egy intim dolog, ugyanis ez tényleg valakinek a személyes vallomása. Az, hogy egy ilyen anyag kerülhet terítékre, nagyon izgalmas – mindegyik darabnak megvan a saját története: hogyan, milyen módon került a gyűjtőhöz vagy milyen emlék fűzi őt az egyes darabokhoz.
Művészettörténészként is nagyon szeretem a munkám kutatói oldalát. Izgalmas, hogy minden képnek van egy kettős története. Érdekes, hogy mi történik egy festménnyel miután lekerül az állványról, hova és milyen gyűjteménybe kerül. Ennek a felfejtési folyamata olyan, mint egy-egy kirakós, aminek, ha összeilleszted a darabjait, minden műtárgynál egy teljesen egyedi kép jön létre – úgy gondolom, hogy ez a típusú munka nagyon sokat hozzá tud tenni egy-egy festő életművéhez.
Mennyire nagy a különbség egy top kortárs műtárgy ára között hazai és nemzetközi szinten? Hol áll ebben most Magyarország?
Nemzetközi szinten a legdrágábban eladott klasszikus műtárgy egy Leonardo da Vinci mű, ami 450 millió dollárért kelt el, a legdrágábban eladott kortárs mű pedig egy Jeff Koons, aminek leütési ára 90 millió dollár fölött volt, vagyis a klasszikus műtárgy árának az egynegyede. Magyarországon a legdrágábban eladott kép Csontváry Titokzatos sziget című képe 460 millió forintért, a legdrágább kortárs kép Keserü Ilona Marilyn és a tenger című műve 55 millió forint leütési árral. Tehát sokkal nagyobb a különbség a két ár között, mint nemzetközi viszonylatban.
A Virág Judit Galéria aukcióit rendszerint egy ingyenesen látogatható kiállítás is megelőzi. Mennyire missziótok a széles közönséget is megszólítani?
Azt látom a mai napig, hogy a művészetet körbelengi egyfajta elitizmus: mindenki szabadkozik, hogy ő nem ért hozzá – de nem is kell hozzá érteni. Úgy, ahogy nem kell irodalmárnak lenni, hogy egy könyvet elolvassunk, ugyanúgy egy galériába is ellátogathatunk anélkül, hogy művészettörténeti ismeretekkel rendelkeznénk. Az aukciókat kísérő kiállításokkal, és a hozzájuk tartozó, szintén ingyenesen elvihető művészeti kiadványokkal igyekszünk ezt a falat lassan lebontani. Az a tapasztalatunk, hogy ez működik, mert tényleg fiatalodik a közönség, és egyre nagyobb a nyitottság az emberekben.
A luxuspiacon az egyes márkák és kiskereskedők az exkluzivitás csökkenésétől való félelem miatt kissé bizonytalanok a digitális marketing, illetve az értékesítési csatornák felkarolása terén. Mennyire fontos számotokra a digitalizáció? Erre, vagy inkább a tradíciók fenntartására fektetitek a hangsúlyt?
A digitalizáció megkerülhetetlen, de nagyon megnehezíti az árveréseket: nehézkessé és lassúvá teszi azokat. Pont a különös színpadi jelleg az, ami ezáltal elveszik. Mi pedig nem szeretnék ezt teljesen elengedni. A járványhelyzet időszakáig nem foglalkoztunk online árverésekkel, de akkor muszáj volt ezt meglépni, ezt követően pedig nyilván nem lehet hátrafelé menni. A digitális megoldásokra szükség van, de ebben még sokat kell fejlődjünk, és megtanulni, hogy hogyan tudjuk összeegyeztetni a hagyományos eszközökkel. Egy kizárólag online aukció esetében ez sokkal egyszerűbb, de a hibrid megoldások már bonyolultabbak: teljesen más ritmust igényel azok számára, akik a helyszínen, és azok számára, akik online követik az eseményt. Ez utóbbiak egy lassabb folyamatot preferálnak, míg akik személyesen vannak jelen, a lendületet és a dinamikát részesítik előnyben. Az egyensúlyra még mi is igyekszünk megoldást találni.
A galéria és aukciósház az elmúlt évtizedekben több mérföldkövet is maga mögött tudhat. Már a legelső aukció rögtön rekordot hozott, ekkor Rippl-Rónai József Zorka, kékköves gyűrűvel című képe kelt el 21 millió forintért. De az elmúlt évtizedekből több magyar aukciós rekord is hozzátok kötődik. Árverésvezetőként és művészettörténészként mi az, amit a legfontosabb állomásaidnak tartasz?
A korábban is említett Csontváry Titokzatos sziget című képe 460 millió forintért kelt el, amivel új rekordot döntöttünk – ez mindenképp egy fontos mérföldkő számomra. Emellett a 2019-es első kortárs árverés, amit korábban is említettél, szintén meghatározó, egyrészt, mert ez volt az első árverés, amit egyedül vezettem, másrészt meg ez volt az első olyan aukciónk, ami csak kortárs műtárgyakra épült. Ez nagy siker volt, ugyanis minden elkelt, és nagyon magas árak születtek. Eddig is volt a kortársnak egy felfutása, de ez az aukció azért is fontos, mert ettől a pillanattól kezdve transzparensekké váltak azok az árak, amikről eddig csak hallani lehetett. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak a személyes karrieremben, de a piac számára is egy nagyon fontos pillanat volt.
Elmondható, hogy mindig sikerült megfelelő módon reagálnotok a körülöttetek zajló eseményekre: akár, ha az aukciósház alapításának időpontjára gondolunk, vagy arra, hogy nyugat-európai mintára bevezettétek az aukcióitokat kiegészítő exkluzív katalógusokat, vagy a pandémia idején szervezett online aukciókra. Milyen céljaid vannak a galériával? Mi az, amiben újító szeretnél lenni a magyar piacon?
Szerintem most nem is feltétlenül az újításon van a hangsúly, hanem inkább azon, hogy amellett, hogy folyamatosan megyünk előre a digitális és online jelenlétben, meg tudjuk őrizni saját működésünk hagyományát, és aukcióink személyességét.
A 10. Háború Utáni és Kortárs Művek Aukciójának eseményére a Budapest Kongresszusi Központ helyszínén november 13-án kerül sor.
Fotók: Mohai Balázs
Virág Judit Galéria és Aukciósház | Web | Facebook | Instagram
Művészettel a háború ellen!
A legjobb indie videójátékok Kelet-Európából | TOP5
