Így kéri számon Ukrajna Grúziát?

Így kéri számon Ukrajna Grúziát?

Ukrajna hiányolja Grúzia és Moldova szolidaritását, ennek pedig erős hangot is adott a The Rīga Conference 2022 eseményen. Ott voltunk, megírtuk.

Kelet-Európa az elmúlt 8 hónapban rekordszámban jelent meg a nemzetközi sajtóban. Ez természetesen az ukrán-orosz konfliktusnak köszönhető, ez formálta a régió 2022-es megítélését. A „Mozgástér a Keleti Partnerségben: az EU-s integráció különböző mértékű beépítése” című panelbeszélgetésen nem meglepő módon a Keleti Partnerségről, az Együttműködési Trióról, Ukrajnáról, Moldováról és Grúziáról, a három ország kapcsolatáról, jövőjéről volt szó.

A beszélgetés kezdetén magára a névválasztásra tér ki Klympush-Tsintsadze Ivanna, az ukrán parlament Európai Uniós integrálásáért felelős bizottság elnöke. Szerinte a konferencia, a panelbeszélgetések reálpolitikai nézőpontot képviselnek az ideálpolitikával szemben. Ez számára annyit jelent, hogy sokan a reálpolitika szép kifejezése mögé bújnak, a Keleti Partnerségről is így beszélgetnek. Azonban szerinte a Keleti Partnerség se reálpolitika, se ideálpolitika, hiszen egyáltalán nem létezik. Ha valami halott, ki kell jelentenünk, hogy az halott. A keleti partnerség pedig kimondottan halott. A jövőről, az EU és Ukrajna kapcsolatáról lehet beszélni szerinte, Ukrajna hálás is azért, amit az Európai Unió Ukrajnáért tesz, amennyi figyelmet szentel az országra, a háborúra, azt viszont sajnálattal látja, hogy amíg Ukrajna és Moldova megkapta azt a lehetőséget, hogy Uniós tagállami jelöltséget kapjon, Grúzia nem. Ami pedig Ukrajna Uniós csatlakozását illeti, meg kell érteni, hogy ez Ukrajnán is múlik, hogy milyen gyorsan tudja teljesíteni a kötelezettségeit, de az EU intézmények nyitottságán és gyorsaságán is múlik, hogy bizonyos esetekben mennyire készségesen tudnak segíteni az integrációban. Ukrajna még nem tart ott, hogy hamarosan csatlakozzon. Klympush-Tsintsadze nem gondolja, hogy 2023-ra el tudják érni az Uniós tagságot, de reméli, hogy ezt rosszul látja. Ukrajna a feladat rá eső részét lelkiismeretesen teljesíti, bármiféle további kérést, észrevételt át fog tekinteni, és adekvát választ fog rá adni.

Dr. Iulian Groza, a moldovai Európai Politikai és Reform Intézet igazgatója annak kapcsán, hogy Grúzia miért nem kapott Uniós jelölti státuszt azt gondolja, hogy nem a különbségekre kell figyelni a három ország kapcsán. Ukrajna, Moldova és Grúzia sok mindenben hasonlítanak. A Keleti Partnerség új célokat adott a térségnek. Egyesülési megállapodásokat, gazdasági integrációt. Ez tette a három országot az Együttműködési Trióvá. Tavaly több próbálkozás volt arra, hogy nagyobb szabású politikai együttműködés jöjjön létre a Trió keretein belül. Groza szerint a Trió igenis létezik. Mindazonáltal Ukrajna Moldova és Grúzia előtt áll, de ami fontos, hogy az EU felé vezető úton a sebesség talán más a három országon belül, de az irány ugyanaz. A Keleti Partnerség eddig minden célját elérte, azt láthatjuk, hogy mára már elavultnak tekinthetjük, emiatt aminek számítani kellene a három ország jövője tekintetében az az, hogy a három ország EU tag legyen. Kellenek ezek az országok az EU-nak, Ukrajna éppen egész Európát védi, különösképpen Moldovát.

Az Együttműködési Trió létezésének kérdését feszegeti Igor Zhovka, az Ukrán Elnöki Hivatal helyettes vezetője is. „A Trió él-e, vagy sem? Ez fontos az oroszok elleni háborúban. 1 éve békésen ültem Ukrajnában, tárgyaltam a Trió jövőjéről. Aztán kitört február 24-én a háború. A kérdés most nem az, hogy jelenleg hol van a trió, hanem hogy az első napokban hol voltak ezek a barátok, szövetségesek.” Ukrajna 3 fő kéréssel fordul minden szövetségeséhez: fegyverek, szankciók, gazdasági segítségnyújtás. Az EU-tól továbbá tagságot is kértek. „Hol volt Grúzia és Moldova az első napokban? Hol voltak a fegyverek, szankciók, gazdasági segítség?” Zhovka leszögezi, hogy Ukrajna nem csak önmagáért harcol, hanem mindenkiért. Grúziáért, Moldováért, Franciaországért, Európáért. Ezért kéri, hogy akinek érdekében áll a béke, a felsorolt három segítségnyújtási eszköz legalább egyikében járuljon hozzá az ukrán győzelemhez. Irán ellen is bevezettek szankciókat, hiszen drónokat adnak el Oroszországnak. Jók a szankciók, de nem elegek, az EU országok pedig elkezdtek kidolgozni további szankciókat. „Grúzia, Moldova milyen szankciókat tűzött ki? Egy-két dolgot megtettek, az állítólagos turisták nehezebben jutnak majd be az országokba. Ma Grúziában bujkálnak oroszok, ingóságaikat ott rejtegetik. Az, hogy Ukrajnában mi történik, az egész világ tudja. A segítségek ellenére is fáznak, éheznek, Oroszország felől pedig az energiaellátás megakasztása és a nukleáris katasztrófa is fenyeget.” Továbbra is minden állam minden segítségére szükség van, a legkisebb segítség is segítség.

Egy ilyen megszólalás után nem könnyű feladat átvenni a szót, különösen, ha ez a grúz állam képviseletében történik. Teimuraz Janjalia, Grúzia külügyi miniszterhelyettesének kell pedig megszólalni, és inkább a közös sikerekre fókuszál. Számára a Keleti Partnerség megmutatta, hogy sok mindenre képesek, van az országoknak európai perspektívája. Grúzia is csinálja a saját feladatát, hogy EU-s tagállami jelöltséget kaphasson. A Partnerség viszont nem csak a Trióról szól, hanem a Trió és Európa kölcsönös kapcsolatáról. Fő célja az energia, a szállítás, a kapcsolatok kiépítése. Kifejti továbbá, hogy Grúzia teljes mértékben támogatja Ukrajnát. Hozzáfűzi, hogy Grúzia is járt ugyanebben a cipőben, ők voltak az első állam, akiket Oroszország nyíltan, teljeskörűen megtámadott 2008-ban, előtte gazdasági támadásokat mért az országra, mégis 2008 és 2014 között alig volt nemzetközi reakció erre. Még 2014-ben sem figyelt fel a nemzetközi közösség. Ami most folyik Grúziában és Ukrajnában, az emiatt is van. A grúz háború nem ért véget, 5-6 ezer orosz katona állomásozik az országban. A békéhez Ukrajnának és Grúziának is győznie kell. Zhovka szavaihoz visszatérve, fegyvert nem tudnak adni, az Grúziának is kell, az országnak egészen 2015-ig a Krím-félsziget annektálásáig nem adott fegyvert a nemzetközi közösség. A szankciók tekintetében azt látja Janjalia, hogy már az első napokban szabtak ki az oroszok ellen szankciókat, a nemzetközi megtorlásokkal párhuzamosan hoztak meg döntéseket. Szerinte minden tőlük telhetőt maximális módon megtesznek az ukránokért.

A beszélgetés végén Dr. Iulian Grozát arról kérdezik, hogy hogyan lehetséges, hogy Moldova sem csatlakozott az EU-s szankciókhoz, mégis kevesebb kritika éri ukrán részről, mint Grúziát. Groza szerint Moldova több védelmi segítségre szorul, mint a régió más országai. Semlegessége fontos, de ez talán nem kibúvó az alól, hogy nem ad segítséget Ukrajnának. Moldova lassabban kapcsolt a háborúval kapcsolatban, de magára vette a kritikákat, a politikusok észrevették, hogy a biztonságuk partnereik biztonságán is múlik. Amennyit meg tud tenni, azt megteszi például infrastruktúra, szállítás tekintetében. Moldova az egyik fő transzfer ország Ukrajna fele, ez nagy felelősség, nagy nyomás, próbál fejlődni e téren. Moldova politikailag hezitált az EU-hoz igazítani a szankcióit, de több lépést tettek az orosz cselekedetek ellen. Moldova rendelkezik az egyik legmagasabb inflációs rátával, 35 százalékkal, mindez ellenére 85,000 ukrán menekültet lát el. Beszédét úgy zárja, hogy „olyan utakat kell keresni, amik az együttműködésünket erősíteni tudják, hogy együtt tudjunk Oroszország ellen fellépni. Ez Kisinyov és Kijev barátságának titka, mind a ketten bátrak vagyunk felismerni, hogy együtt tudunk csak győzni. Oroszország támad, zsarol minket a gázzal, 30-40%-kal kevesebb szállítmány jut hozzánk, sok kihívás áll előttünk, közeledik a tél, épp emiatt erősnek kell maradnunk.”

továbbiak
Nehéz nemzeti konszenzusra jutni a történelmi narratívákról – interjú a posztszovjet örökségről
strategy

Nehéz nemzeti konszenzusra jutni a történelmi narratívákról – interjú a posztszovjet örökségről

Grúzia egy kicsi, keresztény ország a Kaukázus szívében, melyet ellenséges, többnyire muszlim népek vesznek körbe, akik akadályozzák a grúzok függetlenségét és boldogulását. Nino Kotolashvili grúz történésszel beszélgettünk. A szovjet utódállamokban gyakran nehézségekbe ütközik a történelem értelmezése, a közös narratívák feltérképezése. Nemzeti konszenzusra jutni a történelmi narratívákról pedig még ennél is
Néhány évtized múlva visszahúzódhat az ózonlyuk?
strategy

Néhány évtized múlva visszahúzódhat az ózonlyuk?

Az ENSZ legújabb, január 9-i környezetvédelmi jelentése alapján az Antarktisz feletti ózonlyuk cirka négy évtized múlva meg is szűnhet, és már jelenleg is a gyógyulási folyamatban van. Mindez a nyolcvanas évek végén beiktatott szabályozásoknak köszönhető, amelyeket pont ezzel a célzattal eszközölt a nemzetközi közösség. De mi változik, ha meggyógyul az
Gyerekként nem tudtam, mi az a háború—emlékek a grúziai orosz agresszióról
strategy

Gyerekként nem tudtam, mi az a háború—emlékek a grúziai orosz agresszióról

Grúzia egy független ország a Szovjetunió összeomlása óta, de az orosz befolyás jelentette fenyegetettség máig érződik. Nino Kotolashvilivel beszélgettünk az orosz-grúz háborúról, az orosz birodalmi gondolkozásról és a kaukázusi perspektívákról. Interjú. Grúzia történelmi helyzete a Kaukázusban egyedülálló. Inkább egy nyugati vagy egy keleti civilizációról beszélhetünk? Grúzia elhelyezkedése a Kaukázusban valóban