Huszár Dániel néhány évvel animációs diplomájának megszerzése után testvérével indította el a Krakout Film stúdiót. Portfóliójukban klasszikus, kétdimenziós animációs és stop-motion technikával készült rövidfilmek, reklámfilmek szerepelnek. Állandó ügyfelük a Paramount és az OTP, de készítettek már kisfilmet Lucas Cranach festőről is a Szépművészeti Múzeum számára. Interjú.
2008-ban szereztél diplomát a MOME animáció szakán. Mi történt utána? Milyen lehetőségeid voltak frissen végzett animációs rendezőként arra, hogy a szakmádban maradj?
A diplomafilmekre még kaptunk támogatást, de az egyetemről kilépve már nem volt ilyesmire lehetőségünk: a Magyar Mozgókép Alapítvány által kiírt pályázatokat mindig ugyanazok a nagy öregnek számító rendezők vitték el, a Macskássy Gyula pályázat pedig csak 2011-ben indult. Szerencsére az egyetem alatt készített munkáim és kapcsolataim alapján volt pár megkeresésem: többnyire főcímek, kisebb reklámok, grafikai munkák, de terveztem színházi vetítést, installációkat és megpróbálkoztam kiállításszervezéssel is.
A Krakout Film animációs stúdiót néhány évvel ezelőtt indítottad el. Mesélnél nekünk az indulásról és bemutatnád a csapatot?
Az egyetem előtt két évig dolgoztam az RTL Klubnál, ami hasznos tapasztalat volt, de semmi kedvem nem volt diploma után beülni valahova teljes állásban dolgozni, és nem is volt akkoriban olyan hely, ami igazán vonzó lett volna számomra. Ez persze azt jelentette, hogy sok produkciós ismeretre, gyártási és üzleti „titokra” magam kellett rájöjjek. Hiába volt egy designmenedzser diplomám, a gyakorlat teljesen mást jelentett. Aztán az évek során arra jutottam, hogy több értelme van felépíteni egy saját brandet, kiépíteni egy saját kapcsolati hálót és leginkább olyan munkákat vállalni, amelyekben szívesen dolgozom.
Arra nem törekedtem, hogy klasszikus stúdiórendszert építsek fel: adott projektekhez állítom össze a megfelelő csapatot, a maradék időben pedig próbálom a saját terveimet fejleszteni. A Krakout Film működésében ez a projekt alapú szemlélet majdhogynem magától értetődő, hiszen minden munka más-más technikát és így más-más szakembert, illusztrátort, animátort kíván. A legnehezebb az egészben az, hogy a produceri munka és a kommunikáció elveszi az időt a kreatív munkától, ami miatt gyakran delegálnom kell olyan munkafázisokat, amelyeket szívesebben csinálnék én.
A céget 2014-ben alapítottuk a bátyámmal, Huszár Péterrel, aki forgatókönyvíró és jó pár filmben dolgoztunk együtt, a név pedig egy általunk kedvelt C64-es játékból jött.
A portfóliótokban különféle kétdimenziós animációs vagy épp stop-motion technikával készült rövidfilmek, reklámfilmek szerepelnek. Több alkalommal is készítettetek animációt a Mastercard számára, de a Paramount vagy az OTP is ott van az ügyfeleitek között. Mennyire lehet kiteljesedni ebben az alkalmazott animációs műfajban?
Valójában az alkalmazott műfajjal sosem volt problémám. Kihívást jelent, ha egy adott kereten belül kell megfogalmazni valamit, akár egy létező világhoz alkalmazkodni, abba integrálni saját elképzeléseinket. Amivel néha nehéz azonosulni, az inkább az üzenet, vagy az, amit az adott cég képvisel, ezért az évek során igyekeztünk szelektálni és gyakran nemet mondani, de természetesen a cég működésének érdekében vállaltunk kevésbé kreatív, ám anyagilag vagy referencia szempontjából fontos munkákat is.
Az utóbbi években számos kiállítás kapcsán kerestek meg minket: a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Evangélikus Múzeum, a Néprajzi Múzeum és pár éve a Szépművészeti Múzeum is rendelt animációs filmet tőlünk. Ezekre mind igaz, hogy a munkát sokszor újszerű technikai fejlesztések hívják életre, a gyártást izgalmas kutatási periódus előzi meg. Ami a legjobb az ilyen jellegű projektekben, az az, hogy értékes szakemberekkel dolgozhatok együtt, akik fontos vagy épp izgalmas gondolatokat szeretnének átadni a közösen fejlesztett filmeken keresztül. Ezeknek a munkáknak egy részét a Binaura és a Mome TechLab közreműködésével készítettük. Legutóbb a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógának csináltunk egy vetítést Forgács Péter vezényletével, Mákó Bori látványvilágával. Visszatérő ügyfelünk a Viacom, akik – szakítva a magyar tévés szemlélettel – meglepően bátor és kreatív ötletekkel állnak elő, professzionális háttérrel támogatva azokat.
Nemrégiben készült el a Mantaro-reklám, amiben ti is dolgoztatok. Ez egy kevert technikájú reklámfilm: az élőszereplős jeleneteket Hartung Attila, a bábanimációs részeket Vácz Péter és csapata jegyzi. Te milyen munkafolyamatokban vettél részt?
Peti azzal keresett meg, hogy koordináljam a gyártást, de volt szabad kapacitásom, így részt tudtam venni a forgatás előkészületeiben és az utómunkában is. Jó volt tapasztalatot cserélni, látni, hogy másnak milyen munkamódszerei vannak.
A megrendelő, vagyis a Mocca Negra Zrt. talán jó példa arra, hogy igényes és újszerű reklámfilmek is kerülhetnek a nézők elé. Ők felismerték azt, hogy egy új termék bevezetéséhez innovatív megoldások szükségesek, ezért is döntöttek a bábanimáció – mint kevésbé felkapott műfaj – mellett. Te hogy látod, a reklámfilmek terén elindulhat, esetleg el is indult már egy újfajta vizuális hullám, amelyben az animációnak is nagyobb szerep jut akár?
Természetesen hiszek benne, hogy előbb-utóbb beindul valami. Valóban vannak pozitív példák, főleg az élőszereplős reklámokban, de az évek során sokszor hittem már ezt, aztán mégsem volt elmozdulás. Sem a megrendelők, sem a vásárlók felől nem látom a nyitottságot az izgalmasabb formanyelvre, továbbra is az utómunka-stúdiók által generált „bacilusok” jelentik az animációt sokak fejében. Persze, komoly tényező a gyártási idő és a pénz, és nekünk is ügyesebbnek kellene lennünk abban, hogy helyzetbe hozzuk magunkat.
A MOME-n jelenleg is dolgozol óraadó tanárként. Te hogy látod, milyenek a mostani diákok? Tudatosabbak vagy ambiciózusabbak azzal kapcsolatosan, hogy megszerzett tudásukkal hogyan fognak tudni érvényesülni a piacon?
Igen, úgy látom, hogy eléggé ambiciózusak, teli vannak ötletekkel, kísérletező kedvvel, és tudatosabbak is, mint mi voltunk. Az oktatás is profibb és gyakorlatiasabb, több a csapatmunka, több az éles projekt. Kicsit érthetetlen ugyanakkor számomra, hogy sokan talán túlságosan nagy elvárásokkal indulnak neki a munkavállalásnak, s emiatt aztán óhatatlanul eleshetnek fontos tapasztalatoktól és akár izgalmas, de nem túl jól fizető projektektől. A piacon való elhelyezkedés tekintetében viszont probléma lehet, hogy jelenleg nincsenek arányban a kreatív tervező és a „kivitelező” szakemberek. Kevés az igazán profi animátor, layout és storyboard artist, a meglevő pár embert sokszor akár évekre is leköti egy-egy produkció. A sok rendező és látványtervező ellenben félő, hogy nem fog tudni elhelyezkedni a szakmában.
Te már nagy tapasztalatra tettél szert. Mit üzennél egykori önmagadnak vagy a fiatal animációs nemzedéknek, mire figyeljenek oda?
Magamnak talán annyit, hogy utazz többet! A mostani hallgatóknak meg szintén ezt, illetve, ha megtehetik, ne vállaljanak munkát az egyetemi évek alatt, használják ki azt a pár évet kísérletezésre, útkeresésre, utána úgyis fognak dolgozni majd eleget.
Vendéglátás szívvel-lélekkel | Átalakult a Mandragóra Étterem
Szemétfeldolgozó üzem a bulinegyed közepén | Eldorado
