Két művészeti ág és alkotó különleges találkozása ölt testet a POKET új, rendhagyó összművészeti kötetében. Az Amit gondolsz – az van lefestve című miniatűr könyvben Omara – Oláh Mara (1945–2020) hatvan darab festményéhez írt szövegszekvenciákat Háy János. A hétvégén a Ludwig múzeumban megrendezett könyvbemutatón jártunk, ahol többek között az író olvasott fel harmonika kíséretre (egy harmadik művészeti ágat is bevonva) az egyszerre szívmelengető és szívfacsaró gondolatokból.
A Vecsei H. Miklós és Grecsó Krisztián nevéhez köthető POKET vállalkozás célja az olvasás népszerűsítése és a közösségépítés. Mindezt az ország forgalmas helyein elhelyzett zsebkönyvautomaták segítségével teszik, amikből kis méretű és közben megfizethető olvasmányokhoz lehet hozzájutni. Jelen kötet ötletét a POKET-től Asztalos Emese, Sidó Anna, Horváth Panna, valamint az Everybody Needs Art galeristája, Bencze Péter találta ki. „Nem szeretem különválasztva kezelni a művészeti ágakat, mert az összemosódások sokkal komplexebb élményeket tudnak adni. Ezért sem akartunk egy elemzett katalógust kiadni Omara művészetéről. Az nem lett volna a mi műfajunk. A könyvben egy kérdezz-felelek kapcsolat alakul ki festő és író között, amibe harmadikként kapcsolódik be az olvasó. Így találkozik a három olvasat, ami egy nyitás a Poket összeművészeti törekvései felé” – mesélte nekünk Panna.
A hányattatott sorsú, sokáig takarítónőként dolgozó Oláh Mara 1945-ben született Monoron, egy zenész és egy beás cigány lányaként. Élete során több súlyos betegségen esett át, egy daganata miatt a szemét is ki kellett operálni. „Életemnek egyik ilyen válságos idõszakában, anyám hirtelen halála után, 1988-ban kezdtem el festeni. Végzetes fejgörcsöket éreztem. Egy ilyen fejgörcsös napon papírt és ceruzát kértem a kislányomtól, mert úgy éreztem, hogy rajzolnom kell. Ekkor kezdõdött el a festészetem, mert mire készen lettem a képpel, ami Sophia Lorent ábrázolta, a fejgörcseim elmúltak, mintha nem is lettek volna. A rokonságom a festés miatt hülyének tartott. Több mint száz képet festettem. Ezeket elajándékoztam, csak egy festményt tartottam meg, amelyik a szemműtétemet ábrázolta. Ezt a képet 1991 novemberében bevittem a Nemzeti Galériába, hogy mondjanak véleményt, érdemes-e tovább festenem. A szakemberek további munkára biztattak. Ezt követõen kezdtem meghívást kapni különbözõ kiállításokra” – olvasható Omara honlapján. A tavaly elhunyt Mara aztán a hazai kortárs festészet egyik legjelentősebb alakja lett, kijutott a Velencei Biennáléra, a Kék-sorozatának (aminek a tévhit ellenére semmi köze sincs Picassohoz) nyolc darabját pedig a Ludwig Múzeum állandó gyűjteménye őrzi. Innen jött a könyvbemutató helyszínének apropója.
A szövegek alapjait képző hatvan darab alkotást Emese, Anna és Panna válogatta ki Péter hatalmas Omara gyűjteményéből. Az elején felmerült az a kérdés, hogy a készülő vállalásnak cigány könyvnek kell-e lennie, egy cigány festő könyvének? Aztán abban állapodtak meg, hogy ez gondolkodásbeli viszonyulásként jelenjen meg, ne explicit közösségi szerepvállalásként. Így Háy Jánost keresték meg a feladattal, hogy mindenféle formai megkötés nélkül reflektáljon a festményekre. Az íróra többek között a gyakori karakterszövegei (például a nemrég megjelent Mamikám), a témához való érzékenysége és a gyermeki nézőpontra való hangolódás képessége miatt esett a választás. Fontos szempont volt az is, hogy a szövegek ne illusztrálják a képeket, mert az azokhoz tartozó feliratok autentikus részei az alkotásoknak. „Marának hozzatártozik a szabad életfelfogásához, hogy a festészetének elején kizárólag figuratív képeket festett, szövegek nélkül. Majd Szegeden volt egy kiállítása, ahol az egyik képen a testvérének a temetését festette meg. A roma temetések bulival vannak egybekötve. A sírás és mosolyogás közben Marának kigurult az üvegszeme, és négykézlábra ereszkedett, hogy megkeresse. A kiállítás rendezője azonban a képet Mara pihen-nek nevezte el. Amikor ezt Ő meglátta, fejvesztve kiszaladt az első ápiszba és egy filctollal tért vissza a kiállítótérbe, hogy ráírja ezt a történetet. Onnantól kezdte feliratozni a képeit, hogy ne lehessen félreérteni, amit ő mondani akar a világnak. Ettől is olyan hiteles az egész életmű és a személyiség, hogy emellett kitartott egészen a haláláig” – mesélte a könyvbemutatón Bencze Péter. Ezt a gondolatiságot szem előtt tartva születtek meg aztán Háy szabad irodalmi asszociációi. A külön-külön is értelmezhető, együtt pedig egy új egységet képző műalkotáspárok szülő-gyerek kapcsolatról, szerelemről, szegénységről, hétköznapi örömökről és bánatról mesélnek.
Háy személyesen sohasem találkozott a művésszel, így egy friss, mégis mély érzelmi azonosulás következett be nála a szövegalkotási folyamat során. „Amikor hozzáfogsz valamihez, azt már érzed, hogy van-e irányultságod hozzá, de hogy hogyan csinálod meg, azt még nem tudod. Amikor sikerült sorba raknom a képeket, hirtelenjében – hogy Omarától idegen szót használják – metatexturálisan jelent meg előttem a történet, ennek az életnek az érzelmi játszmái. A barátnőm mondta, hogy úgy látta, hogy miközben írtam ezeket a szövegeket, kinőtt a szívem. Valami komoly változás történt bennem. A végén már úgy voltam, hogy miért csak hatvan van belőle? Lehetett volna nyolcvan, vagy száz. Bármennyi” – mondta el Háy, aki végül bőven a határidő előtt adta le a Poket csapatának az elkészült szövegeket. „Rájönni arra, hogy az alkotó mit akart, az az igazán érdekes. Nekem is ezt az utat kell végigjárnom. Azáltal, hogy most ez egy feladatként jelent meg, nem volt menekvés, végig kellett gondolni, belemenni, ott lenni. Olyan, mint amikor fordítasz valamit és sikerül megtalálnod az eredeti alkotó szívét. Semmi másról nem szól ez a történet sem, mint a képek szívének megtalálásáról. A legnagyobb nehézségünk az életben, hogy hogyan tudjuk megőrizni a szabad és a világos tekintetünket a világra. Abban amit Omara csinál, a világos tekintetnek az esélye van felajánlva. Ez egy nagyon nagy dolog. Általában minden azért küzd, hogy csőlátásúak és kanonizáltak legyünk, hogy beskatulályázzanak minket gondolkodásban, közéletiségben, vásárlási szokásainkban. Minden, ami ez ellen hat, az mind az ember élet igazságairól szól. Arról, hogy csakis az érzelmi azonosulás az egyetlen útja az emberi létezésnek. Minden más felesleges és hamis” – fogalmazott a könyvbemutató beszélgetésen az író.
A kötetet mind Mara rokonai, mind a Poket olvasói pozitívan fogadták, Panna elmondása szerint az olvasók a szokásosnál is több üzenetet írtak nekik. Bencze Péter pedig az előszóban idézte meg a művész szellemét, hogy vajon Ő mit szólt volna mindehhez: „Dikh a Mara!!! Dőlök a nevetéstől, az emberek odavannak ezért a miniatűr könyvért. A firkálmányaim együtt a gyönyörű lelkű Jánoskám írásaival. Látod Petigyerekem, ezért mondom mindig, egyfolytában nyavalygó kurva lennék, ha a betegségem után Isten nem adta volna kezembe a festészetet. Egy begyöpösödött, megkeseredett vénasszony lennék. Így meg nálam nagyobb vagányt a Földön nem találsz.”
Kultúra és divat metszéspontjában – Interjú Darnell-Jamal Lisby divattörténésszel
December 22-én csillagközi útjára indul a James Webb-űrtávcső
