fbpx
Nyomj Entert

Kultúra és divat metszéspontjában – Interjú Darnell-Jamal Lisby divattörténésszel

Mit jelent a divattörténet? Milyen különböző rétegei vannak? Van-e átjárás a hagyományőrzés és a high-end divatmárkák között? Mennyire demokratikus a divat világa? Darnell-Jamal Lisby divattörténész segítségével a fenntarthatóság kérdésein túl most a nyugat divatiparának diskurzusaiba kaptunk egy kis betekintést. Interjú!

Negyedik alkalommal szervezi meg a Budapest Fashion & Tech Summit, nemzetközi szaktekintélyeket megszólaltató divatipari konferenciát a Magyar Divat & Design Ügynökség. Ennek apropóján a Knowlidge sharing – Education, Culture című kerekasztalbeszélgetés egyik meghívottját, Darnell-Jamal Lisbyt kérdeztük kurátori munkájáról és divattörténeti szemléletmódjáról.


Darnell-Jamal Lisby New York-ban tevékenykedő divattörténész és kurátor. Dolgozott már a Cooper Hewitt Smithsonian Design Múzeum felkérésére, valamint nemrégiben csatlakozott a világ egyik leglátogatottabb múzeumának, a Clevelandi Művészeti Múzeumnak a csapatához is, ahol a divatkurátori projekteket segíti elő. Írásai többek között a Teen Vouge hasábjain is olvashatók, valamint Fashion Victims címmel egy saját podcastet is elindított.

Kérlek, mesélj a kezdetekről: mi inspirált arra, hogy a divattörténet szakmájában helyezkedj el?

Azt hiszem ez több különböző dolog összességének az eredménye. Mindig is szerettem a történelmet, különösen gyerekkoromban, majd később az is motivált, hogyan tudnám tanítani az embereket nem a megszokott, hagyományos formában. Mindemellett különösen vonzottak a múzeumok is, főként azok kurátori aspektusa, valamint az olyan történetek elmesélése, amelyek a többség számára nem elérhetőek. Egyik nyáron volt lehetőségem a Smithsonian Intézetben tanári asszisztensként dolgozni, ahol több kurátorral és restaurátorral is megismerkedhettem. Ekkor még nem tudtam, hogy melyik tudományág felé szeretnék elköteleződni pontosan. Azonban évekkel ezelőtt elmentem a néhai Alexander McQueen mintegy száz ruhakölteményét és hetven kiegészítőjét bemutató Savage Beauty című kiállításra, aminek a New York-i Metropolitan Múzeum, The Costume Institute tere adott otthont. Azt hiszem ez az úttörő kiállítás volt az, aminek a hatására belevágtam ebbe a szakmába.

Hogyan definiálnád, hogy pontosan mivel foglalkozik egy divattörténész?

Ez a szerep alapvetően olyan, mint a történettudomány bármely más formája: gyűjteni, megőrizni és oktatni a divat történetének egészéről. Sokan vannak, akik érdeklődnek a divat különböző témái iránt, de ahhoz, hogy igazán divattörténészek lehessünk, értenünk kell annak teljes történetét és minden árnyalatát.

A divatnak valóban több árnyalata vagy rétege van: vizsgálhatjuk például a kultúra, a társadalom, az egyén, a történelmi események, vagy akár a pszichológia viszonylatában is. Ha le kellene szűkíteni, a divat mely területe a legfontosabb számodra? Munkád során milyen szempontokra szeretnéd felhívni az emberek figyelmét?

Az egyik tudományos fókuszom a feketeség és a divattörténet metszéspontja: az afrikai diaszpóra lenyűgöző és kreatív sokféleségét vizsgálom a divattörténeten belül, különösen a 20-21. században. Legyen szó a zene, popkultúra, divattervezés, stílus vagy akár kulturális és társadalmi mozgalmak területéről.

Ez a fókusz hogyan jelenik meg kurátori munkásságodban?

Egyik, számomra fontos kurátor asszisztensi munkám a Cooper Hewitt, Smithsonian Design Múzeumban megszervezett Willi Smith: Street couture címet viselő kiállítás. Ez az esemény egy kissé keserédes kiállítás volt: pontosan egy nappal azelőtt nyitottuk meg, hogy a világ leállt volna. 2020. március 16-án volt a megnyitó, de a karantén miatt másnap már be kellett zárjunk és csak 2021 júniusában nyithattunk meg újra, majd egészen októberig volt látogatható a Willi Smith munkásságát bemutató tárlat.

Willi Smith, 1981 k., Fotó: Kim Steele

Willi Smith továbbá nemcsak egy divattervező, hanem egy avantgárd művész volt, aki együttműködött művész kortársaival, építészekkel, táncosokkal, grafikusokkal, filmkészítőkkel és képzőművészekkel is, hogy rendkívüli projekteket hozzon létre. A hetvenes és nyolcvanas években számos táncelőadő mint Diane McIntyre, Bill T. Jones vagy Arnie Zane számára is tervezett fellépőruhákat, valamint helyi építészekkel is együtt dolgozott, hogy a belső tereit saját márkájának kiterjesztéseként úgy alakítsa ki, mint New York utcáit. A tervezőt ugyanis ruháinak megalkotásakor az emberek utcai viselete inspirálta: kényelmes, funkcionális darabokat alkotott, amik olcsók voltak, mégis nagyszerű minőséget képviseltek. Kollekciói időtállóak, és azok egyes darabjait az emberek szabadon kombinálhatták, valamint viselőjüknek nem kellett aggódnia amiatt, hogy az éppen csak egy szezonra készült.

Továbbá korának összes vezető képzőművészével is együttműködött, olyanokkal mint Keith Haring, Robert Rauschenberg, Gilbert and George vagy Barbara Kruger, de nagyon sokat foglalkozott a digitális művészettel is. Az 1985-ös tavaszi Expedition elnevezésű kollekciójához például egy divatfilmet is készített Max Vadukul fotóművész segítségével, amit Szenegál fővárosában, Dakarban forgattak a helyi lakosok bevonásával. A film megtekinthető a Willi Smith Közösségi Archívumban is, amit a kiállítás kiegészítéseként hoztunk létre, és segít a látogatóknak megérteni az alkotó munkásságának a súlyát.

Összességében Willi Smith tulajdonképpen különböző médiumokon belül dolgozott, és annak határát feszegette, hogy az emberek hogyan fogadják be és hogyan fogyasztják a divatot, amit hozzáférhetővé is tett. A kiállításon az alkotóról szóló történeteken keresztül igyekeztünk megmutatni munkájának sokoldalúságát: a tárlat létrehozásához sokat beszélhettünk a tervező barátaival és családjával is, különösen sokat dolgoztunk együtt testvéreivel a projekten.

Willi Smith Közösségi Archívum
Részlet a Butterick magazin 1973-as őszi katalógusából.

Jelenleg pedig a The New Black Vanguard: Photography Between Art and Fashion című vándorkiállításon dolgozom, aminek kurátora Antoine Sargent. A kiállítás a divat és a képzőművészeti fotográfia közötti finom határvonalat feszegeti, ami a fekete fotósok számára egy gyakran használt kifejezési eszköz.

Mit gondolsz a különböző népi hagyományok és a divat kapcsolatáról? Fontos-e, hogy a neves divatmárkák vagy divatházak különböző kulturális hagyományokból merítsenek inspirációt?

Ez szerintem egy kicsit bonyolult. Egy bizonyos kultúrán alapuló hagyományos öltözködés már jóval azelőtt létezett, hogy megértettük volna nyugaton, hogy mi is az a divat. Sok akadémikus és tudós igyekszik meghatározni, hogy mi a divat tényleges definíciója, és átvihető-e más kultúrákra is. Maga a kifejezés egy európai eredetű fogalom, de a tulajdonságai, amelyeket leír, minden bizonnyal átragadnak a világ más kultúráira is. Amikor a hagyomány és a divat kapcsolatát vizsgáljuk, azt hiszem inkább arról van szó, hogy az egyes közösségek mit értékelnek igazán. Vannak, akik nem értékelik a divatházak, a luxusdivat, vagy csak egyszerűen a nyugati divat világát, és vannak olyan közösségek is, akik még mindig a hagyományos öltözködést részesítik előnyben. Utóbbihoz tartoznak például bizonyos nyugat-afrikai közösségek, amelyek még mindig a hagyományos öltözködés felé fordulnak: mint például Ghánában, ahol a dicsőített Kente ruha jelenti a luxusszövetet. Mindemellett más helyeken egyensúly is jellemző, ahol a hagyományos öltözködés és a divat egyaránt létezik: a nigériai Lagosban a párizsi divatot és a hagyományos ruhákat ugyanúgy tisztelik. Amerikában is ugyanez a kettősség jellemző. 

Ennek ellenére, amikor a luxusdivat a hagyományos öltözködésből inspirálódik, úgy gondolom, hogy az egy trükkös helyzet: szerintem minden egyes esetet kiritikai hozzáállással szükséges elemezni és megközelíteni. Néha ez kulturális kisajátításnak vagy eltulajdonításnak is minősülhet, máskor akár kulturális ünneplésnek is. Például John Galliano a Diornál végzett munkája során a különböző kultúrákat fetisizálta, ami azon a ponton válik bonyolulttá, amikor ezeket a kollekciókat bizonyos emberek elkezdik végleges ábrázolásként tekinteni, azzal kapcsolatban, hogy azok az örökségek mit is képviselnek. Ezáltal sértővé válik annak a kultúrának, amelyik a másik oldalán van ennek az eltulajdonításnak.

A Vogue magazin 2018-as szeptemberi lapszámának borítója

A nyugati luxusdivat világában melyek lesznek a legfontosabb kérdések, amelyekkel foglalkozni kell vagy újra kell gondolni azokat a közeljövőben?

Leginkább az, hogy kinek van hatalma a divatiparon belül, hogy kinek és milyen hangoknak van helye ahhoz, hogy valóban változást idézzenek elő, és valóban új irányba tereljék az iparágat. A tavalyi év során az Amerikában történt sajnálatos igazságtalanságok a színesbőrüekkel szemben felvetik a kérdést, hogy nekik milyen szerepük van a divaton túl egyéb iparágakban is, legyen az üzlet, pénzügy vagy a jog területe. A divatipar túlnyomórészt eurocentrikus fölényben van: hagyományosan kevés tér jut a színesbőrüek számára, hogy változásokat tudjanak előidézni.

Darnell-Jamal Lisby | Instagram
Budapest Fashion & Tech Summit | Web | Facebook | Instagram

Még nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük