Emberek, szavak, épületek, történetek és hangulatok – ebből, illetve még sok minden másból jött létre az elmúlt 150 év során az a Budapest, amit ma ismerünk. Az évforduló kapcsán olyan embereket kérdezünk Budapest múltjáról, jövőjéről és az ő személyes, fővároshoz fűződő kapcsolatukról, akik ezer (de legalábbis százötven) szállal kötődnek hozzá.
Karafiáth Orsolya író
Mi lettél volna 150 évvel ezelőtt Budapesten?
Magamat ismerve színésznő lettem volna, aki a lelke mélyén revütáncos vagy énekes. Van egy kép Blaha Lujzáról, amin kis macskanadrág-szerűségben, elképesztően elfűzött derékkal és látványos fejdísszel áll. Nem szép, de az ereje még képről is hat. Kicsit szomorú lettem volna, még mindig siratva a szabadságharcban elveszett szerelmem, és ápolgatva a forradalmi napok emlékét, amikor még lázban égtünk. Legjobb barátnőmmel, Szathmáryné Farkas Lujzával élnénk a szabad nők életét.
A földrajzi, történelmi és fejlődésbeli eltérések a mai napig érzékelhetővé teszik Buda és Pest különbségét. Te melyikben mit szeretsz?
A Kodály Köröndön voltam gyerek, a Benczúr utcai oviba jártam. Erős emlékem, ahogy a mama vonszol a Lehel piacra, meg ahogy beleesem a békalencsébe a Városligetben. Felismerem azokat, akik szintén itt nőttek fel, már többször megismétlődött az élmény. Legutóbb például, amikor Barakonyi Zsombor festővel összeismerkedtünk. Valahogy egyből rokonléleknek éreztem, beszélgetni kezdtünk. Nyugtalanított, hogy mi ez a fura ismerősség, aztán kiderült, hogy szomszédos házban laktunk évekig, ugyanarra a játszótérre jártunk, ugyanazokat a galambokat kergettük. Ha arra járok, elfog az otthonosság érzése. De már régóta Budán élek, felnőttként szoktam át. Fitalabb éveimben huszonegy év során huszonegy albérletet fogyasztottam el, a legrövidebb ideig három hónapig laktam egy ótvar albérletben. De mindig Újbuda, hogy közel legyen a city. Régebben Pest koszlottabb volt, a zaklatott életemben Belbuda volt a menedék. De most, ha választhatnék, talán visszamennék, mondjuk a Lövölde tér környékére, ha már nem lakhatok a hegyen, ami a másik álmom. Gyerekként mindig odavonszoltam a papát a Kőbüféhez, és gyalog kellett lemennünk, és én minden második villánál párás szemmel elmondtam, hogy ha nagy leszek, ott fogok élni.
Mi a legjobb és a legrosszabb dolog Budapesten?
A legjobb, hogy annyi szuper hely van, sok színház és rejtett kis kert. A legrosszabb, hogy régen minden jobb volt. Úgy értem, a kedvenc kocsmáim és bulihelyeim (Kulti, Rácz-kert, Pagonykert, stb.) már nincsenek.
Melyik kép és/vagy dal jellemzi számodra a leginkább Budapestet?
Dal persze a Cseh Tamás Budapest, de gondolom, mindenki ezt feleli. Képet nem tudok.
Ha egy Budapesthez kapcsolódó könyvet kellene ajánlanod – amelyik esetleg idegen nyelven is elérhető –, melyik lenne az?
Nekem Kertész Ákos Makrája, és a benne lévő Budapest-kép nagyon fontos. Eszembe jut róla a mama sok története, meg a külvárosok arca, a gyárak képe. Imádtam Rónaszegi Miklós Gézengúzok sorozatát, amiben megjelenik a város, amikor a gyerekek épp nem a Hortobágyon vagy a Papszigeten, vagy ki tudja, hol kóborolnak. Szabó Magda Budapestjét is szeretem – bár mindig csak kis szeletet mutat.
Számodra ki a legbudapestibb személy vagy mi a legbudapestibb dolog?
A legbudapestibb dolog az a tahóság, hogy nem mennek befelé a buszon, mindenki betömörül az ajtóba és állnak mint a cövek. Ez szimbolizálja az egész ország mentalitását is.
Ha Budapest helyett a környék valamelyik másik fővárosában – Bécs, Belgrád, Ljubljana, Pozsony, Prága, Varsó vagy Zágráb – kellene élned, melyiket választanád?
Varsóban. Bár a többi várost is szeretem. Nincs különösebb indokom, de valahogy ott a nagy parkokban meg a történelem árnyékában ugyanazt az otthonosságot érzem, mint a Köröndnél.
Milyennek képzeled Budapestet újabb 150 év múlva?
Remélem, lesz még. És ha igen, vigyáztak rá – marad még kis zöld, ami kihajt a térkövek között.
Portré: Karafiáth Orsolya, fotó: Dala Gábor, design: Kék Ló
Grafika: Molnár Roland
Itt a brutalista építészet ihlette szék
Balatoni modern
