Emberek, szavak, épületek, történetek és hangulatok – ebből, illetve még sok minden másból jött létre az elmúlt 150 év során az a Budapest, amit ma ismerünk. Az évforduló kapcsán olyan embereket kérdezünk Budapest múltjáról, jövőjéről, és az ő személyes, fővároshoz fűződő kapcsolatukról, akik ezer (de legalábbis százötven) szállal kötődnek hozzá.
Vékás Magdolna fotóművész
Mi lettél volna 150 évvel ezelőtt Budapesten?
Tekintve, hogy nő vagyok, 150 évvel ezelőtt túl sok lehetőség nem állt volna rendelkezésemre sem a tanulás, sem a pályaválasztás terén. Családfámra visszanézve, valószínűleg falusi iparos vagy paraszt felesége lennék, családanya, aki főz, remek süteményeket, befőtteket készít, rendben tartja a háza táját és tisztességesen neveli gyerekeit, akiknek szebb jövőt remél.
A földrajzi, történelmi és fejlődésbeli eltérések a mai napig érzékelhetővé teszik Buda és Pest különbségét. Te melyikben mit szeretsz?
Budán nőttem fel, a Tabánban, ahol még vannak olyan kicsi műemlék épületek, amik utalnak a régi, falusias városképre. Budán sok a zöldfelület, amiket ugyan állandóan fenyeget a mohó ingatlanlobbi beépítési szándéka, de ma még reggelente csiripelnek a madarak, tavasszal padig orgonaillatra lépek ki a házból. Pesten sok régi bérházat fotóztam a Műemlékvédelmi Hivatalnak, azóta is nagyon szeretem nézegetni az épületeket, felfedezni rajtuk a szobrokat, díszítéseket. Mindig találok valami olyat, amit eddig nem vettem észre. Nem csoda, hogy nagyon népszerűek a várostörténeti séták, a Budapest 100 és egyéb helytörténeti programok. Szeretem az állandó nyüzsgést és azt, hogy sokféle programból lehet választani.
Mi a legjobb és a legrosszabb dolog Budapesten?
Budapesten a legjobb dolog a sokszínű kultúra. Megtalálhatóak a klasszikus értékeket bemutató múzeumok, az avantgárd galériák, ráadásul a színvonalas komolyzenei programok mellett a jazz, pop, rock, stb. kedvelői is választhatnak a változatos kínálatból. A színházak világa egyenesen csodálatos, minden műfaj megtalálható a lakásszínházaktól, az alternatív játszóhelyektől, a többszáz főt befogadó tradicionális színházakig bezárólag. A legrosszabb dolog, hogy a város szívében lévő Kossuth Lajos utca-Rákóczi út tengely egy autópálya. Nem jó nézni a bezárt, lepusztult üzleteket, amik tönkrementek a hatalmas forgalom miatt. A környéken autóval nem lehet megállni, senkinek nincs kedve itt sétálni, így nem tudnak működni a kis üzletek, amiket régen szerettem.
Melyik kép és/vagy dal jellemzi számodra a leginkább Budapestet?
Talán az életkorom miatt, és hogy abban a korszakban nőttem fel, Cseh Tamás Budapest című dala az, ami számomra meghatározó zene a városról. Képet nem tudok mutatni, túl sokféle van a fejemben.
Ha egy Budapesthez kapcsolódó könyvet kellene ajánlanod – amelyik esetleg idegen nyelven is elérhető –, melyik lenne az?
Nehéz választani, ha a 150 évvel ezelőtti várost szeretné valaki megismerni, a legjobb kalauz Jókai Mór regénye, a Gazdag szegények. Érdekessége, hogy nem a hercegek, grófok világát mutatja be, hanem a város szélén élő munkások, árusok, varrónők, rendőrök környezetét, életét. A modernebb Budapest képe talán Mándy Iván írásaiból rajzolódik ki a legérzékletesebben.
Számodra ki a legbudapestibb személy vagy mi a legbudapestibb dolog?
A legbudapestibb személy nekem Finta László, aki a Ráth György utcai Nyitott Műhely kulturális intézmény kitalálója, alapítója, lelke. A 23 éve működő, teljesen egyedi hangulatú hely otthont ad zenei programoknak, irodalmi esteknek, filmvetítéseknek, kiállításoknak, könyvbemutatóknak, kisebb színházi produkcióknak és gyerekfoglalkozásoknak. Itt mindig történik valami. Amikor belépünk, azonnal megérezzük a hely szellemét, az otthonos, régi bútorok, a zsúfolt könyvespolcok és a sokféle finom tea illata maradásra késztet, akkor is, ha éppen nincs program.
Ha Budapest helyett a környék valamelyik másik fővárosában – Bécs, Belgrád, Ljubljana, Pozsony, Prága, Varsó vagy Zágráb – kellene élned, melyiket választanád?
Ha másik városba kellene költöznöm, Varsót választanám. Amikor először voltam ott 1979-ben csodálattal néztem az a fantasztikus erőt, ami városból áradt. Ez az erő tudta felépíteni a porig rombolt várost úgy, hogy a központban a régi városmagot is újjáépítették, hogy ott legyen a múlt hangulata is. Mindig kötődtem a lengyel kultúrához, különösen a filmekhez, Wajda, Kieślowski, Kamiński, alkotásait nagyon szeretem. Na, és a lengyel jazz! Pendereczky, SBB, Namysłowski…
Milyennek képzeled Budapestet újabb 150 év múlva?
Az általános iskolában kaptuk a feladatot, hogy írjunk fogalmazást arról, hogy milyennek képzeljük Budapestet 2000-ben. Nem sokra emlékszem, hogy mit írtam, csak arra, hogy a kiszáradt Duna medrében állt a Lánchíd egy sajtbúra szerű üvegharang alatt és kis repülő csészealjak húztak el a feje fölött… Hát ez szerencsére 2000-re nem vált valóra, de a globális felmelegedést nézve, könnyen lehet ilyen a jövő. Azonban ez a város már olyan sokszor állt talpra romjaiból, bízom benne, hogy 150 év múlva is lesznek itt emberek. Nekik küldöm azt, amit Nagy László mondott amikor megkérdezték tőle egy interjúban, hogy mit üzen azoknak, akik 100, vagy 500 év múlva nézik a felvételt: „Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket. Emberi szellemük, ha lesz, tudatom velük, üzenem: csak ennyit tehettem értük.”
Portré: Vékás Magdolna, fotó: Bozsó András
Grafika: Molnár Roland
Ahhoz, hogy Oroszország a Nyugatot tudja választani, először el kell veszítenie ezt a háborút
Monarchia: elavult államforma vagy a demokrácia győzelme?
