Hol fognak élni az űrhajósok a Holdon? A NASA már erre is tudja a választ: 3D-nyomtatóval készült egységekben, amiket napelemek látnak el árammal.
A NASA nagyszabású missziója, az Artemis sok lépcsőből áll és évtizedekre tekint előre, végső célja, hogy az emberi civilizációt kiterjessze a Holdra. Harmadik fázisként 2025-ben terveznek újra embert küldeni ide, 1972 óta először. Persze ahhoz, hogy hosszabb távon ott tudjanak maradni az asztronauták, szükséges egy élhető bázist kialakítaniuk. A tudósok már nemcsak azt tudják, hogy hol fognak építkezni, de azt is, hogy milyen technológiával: ennek kidolgozásában a NASA az AI SpaceFactory-vel működik együtt.
A LINA (Lunar Infrastructure Asset) program részeként a letelepedéshez a holdbéli Déli-sarkra esett a választás, mivel itt szinte állandó a napfény, ami ideális ahhoz, hogy napelemekkel biztosítsák az űrbázis energiaellátását. Áramvonalasra és strapabíróra tervezik a struktúrát, hiszen az lesz a feladata, hogy az embereket megvédje a napkitörésektől, az esetleges becsapódásoktól, a holdrengésektől és az extrém alacsony hőmérséklettől. A számítások szerint a bázis ötven évig is a helyén maradhat, és igény szerint bővíthető. További nagy kérdés a vízutánpótlás biztosítása: a kutatók egyelőre abban bíznak, hogy a folyamatosan árnyékban lévő, sötét területek tartalmaznak vizet, így a misszió egyik legfontosabb feladata lesz majd ezt felfedezni és kinyerni.
A LINA-val párhuzamosan a MARSHA-t is fejleszti a NASA: ebben az esetben a Marsra terveznek emberi élőhelyet. Az ehhez használt speciális “marsi polimert” egy nemzetközi verseny keretein belül fejlesztették ki, ez volt az egyik az öt nyertes innováció közül, ami segít majd élhető körülményeket varázsolni a Marsra a várhatóan 2030 és 2040 közt odaküldött négy asztronauta számára.
Forrás: ArchDaily
Fotók: NASA/Frank Michaux
Egység a sokszínűségben – Latin-Amerika, egy kis magyarsággal I. rész
A kilencvenes évek realitását eleveníti fel egy ukrán fotográfiai magazin
