Egy nagykanizsai fagyizóról készült imázsvideó tarolt a nemzetközi Pink Lady Food Photographer of the Year Awardon. A mozgóképes szekció kategóriadíját bezsebelő kisfilm alkotójával, Terei Miklóssal és a Da Crema kézműves fagyizó tulajdonosával, Wilheim Dáviddal beszélgettünk inspirációról, hitvallásról és szakmai elhivatottságról. Ismerjétek meg a lehengerlő mozgóképes anyag születésének történetét!
Történetünk úgy kezdődik akár egy mese: volt egyszer egy fagylaltkészítő, aki kizárólag a legjobb alapanyagokból, szívvel-lélekkel volt hajlandó dolgozni, és ahhoz, hogy mindezt láthatóvá tegye, nagyot mert álmodni. Wilheim Dávid és felesége, Virág a nagykanizsai Da Crema kézműves fagyizó tulajdonosai nem akármilyen módját választották az általuk készített fagylaltok népszerűsítésének, úgy érezték egy imázsvideó tudja megmutatni mindazt a kemény munkát és odaadást, ami egy-egy gombócban rejlik.
Dávid 15 éve kezdett el fagylaltot készíteni, 9 éve pedig már feleségével, Virággal vezeti a családi vállalkozásként működő fagylaltozót. Ha valaki fagylaltkészítésre adja a fejét, több lehetőség közül választhat: sokan az egyszerű út mellett döntenek, és félkész alapanyagok felhasználásával készítik a hűsítő édességet, Dávid azonban nem tartozik közéjük. Már a kezdetekkor úgy határozott, hogy ízeiket természetes módon, különböző aromák és ízfokozók nélkül fogják megalkotni.
Ahhoz, hogy a legjobbat hozhassa ki az alapanyagokból, egészen Olaszországig utazott és a Carpigiani Egyetemen (a Carpigiani Gelato University-t az olasz fagylaltgépgyártó cég, a Carpigiani hozta létre 2003-ban Anzola dell’Emilia-ban – a szerk.) folytatta a tapasztalatszerzést, a szakma fortélyainak elsajátítását. Majd a külföldi képzés során megszerzett tudást alapként kezelve hozzáadta saját ötleteit, tapasztalatait – egyszóval saját magát.
Amikor először láttam a videót, az egész olyannak hatott, mintha egy tökéletesen koreografált mozdulatsort, táncot néznék. Minden egyes képkocka és minden egyes hang a helyén volt. Terei Miklós sokat mesélt a kisfilm kulisszatitkairól, így arról is, hogy a forgatást megnehezítette az, hogy egy rendkívül képlékeny anyag (a fagylalt) játszotta a főszerepet. Alig pár perc volt adott a jelentek leforgatására, mielőtt olvadni kezdtek volna az alkotások. Miklóst mint rendező-operatőrt Tokodi Gábor operatőr és Schäffer Gábor világosító segítette, akik munkáját az is megnehezített, hogy meg nem ismételhető folyamatokat rögzítettek.
Miklós – akárcsak Dávid – mindenbe beleviszi a saját hangját, akkor is, ha dokumentumfilmet készít, de közös vonás még bennük, hogy hajlandók a szó szoros értelmében mindent megtenni és bármeddig elmenni a tudásért. Miklós többek között egy 5 Emmy-díjat nyert amerikai cégtől tanulta a filmkészítés trükkjeit, sosem a nulláról indul, fontosnak tartja, hogy mindig szem előtt legyen az aktuális cél, vagyis, hogy mit szeretnének elmesélni a videóval. Ebben a műfajban nem csak a technikán van nagy hangsúly, magának a történetnek is át kell jönnie a képeken keresztül. Így a storytelling szerves része a videó készítésének, segíti annak a láthatatlan, nehezen megfogható többletnek a vizualizálását, ami igazán értékessé teszi a végeredményt.
A különböző témák rögzítésénél és megmutatásánál a megfelelő húrokat kell pendíteni, a megfelelő irány, vizuális hangnem megtalálásához éppen ezért megkerülhetetlen a közös gondolkodás. A beszélgetések során a sokféle út közül hamar kirajzolódott az imázsfilm képe. Dávid a fagylaltjaik szemnek láthatatlan oldalát szerette volna felfedni és megmutatni. A természetes összetevők és a rengeteg munka pedig az öt legkedveltebb íz elkészítésének folyamatával volt legjobban vizualizálható.
„Az utómunka egyik legnehezebb része a jelenetek megvágása. Nagyon erős beleérző képességet igényel, hogy alkotóként el tudjon távolodni az ember, és sokkal inkább a vásárló, járókelő szemével lásson“ – osztotta meg Miklós.
A forgatás során további kihívást jelentett, és egyben annak különlegességét is adta, hogy mindent helyben, a kis fagylaltműhelyben forgattak. A súlyos gépek kipakolásával helyet szabadítottak fel, de még így is – akárcsak a videóban – itt is mindennek olajozottan és koreografáltan kellett működnie. Ez burleszkszerű jeleneteket eredményezett, ha valaki mozdult, mindenki mozdult vele együtt.
Egy ennyire specifikusan az ízlelésre épülő téma esetén azonban nemcsak a képeknek és textúráknak, de a hangoknak is a helyükön kell lenniük. A koncepció szerves részét képezte az atmoszféra hangok bevonása, ennek megfelelően az alapot egy dinamikus, mégsem harsány dallam adja, ami úgy teremti meg a videó hangulatát, hogy közben nem vonja el a figyelmet a központi témáról. A videóban hallott hangokat: a kés koppanását a vágódeszkán, a mogyoró zúgását a turmixgépben, mind-mind Miklós alkotta újra és rögzítette saját otthonában. De az, hogy melyik hangnál használt szezámmagot, vagy joghurtos dobozt, az maradjon az ő titka, hiszen pont ezek a nüansznyi részletek adják a kisfilm varázsát!
Fotók: Terei Miklós
DaCrema Fagyizó | Web | Facebook | Instagram
Terei Miklós – E-Motion Pictures | Web
Egész Prágát belátni ebből a különleges penthouseból
Ricardo Bofill előtt tiszteleg Barcelona legújabb szállodája
