Az Urbanum műhelynek, mint interdiszciplináris platformnak kiemelt célja, hogy egy témának ne csak egy-egy szeletét, hanem teljes fogalmi, asszociációs terét járja be. Az első Urbanum Podium kerekasztalt követően a január 28-án debütáló Urbanum Salon eseményén a Duna elméleti-fogalmi, de még inkább imaginatív tere kerül a középpontba.
Az Urbanum Salon első, Láthatatlan Dunák című eseményén a szervezők Szálinger Balázs költővel beszélgetnek legutóbbi, Al-dunai álom kötetéről, majd Miklósvölgyi Zsolt esztétával a Duna-irodalom kultúrtörténetét tekintik át. A szalonbeszélgetés városi térhez való közvetlen kötődéséről az Architecture Uncomfortable Workshop (AUW) építésziroda gondoskodik majd, akik az OFF-Biennálé pályázatára készített, formabontó Duna-kápolna tervüket mutatják be.
Kulcsár Géza gondolataival és az AUW csapatával készített rövid interjúval hangolódunk az eseményre.
Kulcsár Géza írása
Folyó és város évezredes szimbiózisának elemzésében tulajdonképpen eldöntetlen kérdés, hogy a folyó diktálja a partján elterülő városok karakterét, vagy éppen fordítva, a városok teszik a folyót azzá, ami. Akárhonnan is nézzük, annyi biztos, hogy Budapest és a Duna elválaszthatatlanok.
A budapesti Dunát szemlélve felötlik bennünk a kérdés: vajon máshol is ilyennek tűnik a Duna? Más országban, más városokban is ugyanazon folyó partjára érkezünk? Az évezredes múltra visszatekintő Duna-eszme megfoghatatlansága ellenére, vagy éppen azért szorosan összekapcsolódott a titokzatos (Kelet-)Közép-Európa gondolatával. Az összességében, nemzetek feletti konjunkcióban látott Duna-tér, lássuk be, elsődlegesen a posteriori konstrukciónak tekinthető, hiszen valódi érzéki tapasztalat csak a Duna egyes pontjaihoz köthető, semmiképpen sem az egészéhez. Vagy mégis van olyan, ahogy a kelták, a rómaiak és Magris szerette volna, hogy „A Duna”? Mégis átjárja Európát a Duna kísértete – vagy akár a himnuszokban megénekelt nagy Iszter-Isten is létezik?
A Duna-kápolna ennek az ellentmondásosan kultikus, jellegzetesen modern, mégis szinte atavisztikusan pogány népi-nemzeti-érzelmi konstrukciónak állít egyelőre teoretikus emléket.
Hogyan épül fel a kápolna, mi is pontosan a struktúrája, és miért fontos, hogy a Duna-országok explicit vonatkozással beemelődjenek a tervbe? Hogyan lép kapcsolatba a Duna vize a konstrukcióval?
AUW: Az épület szerkezetét jelenlegi elképzelésünk szerint tíz darab egymásra állított, tizenhét centiméter magas, hetven centiméter átmérőjű hétszög alakú gyűrű adná, amelyek egymáshoz vannak forrasztva, befelé bordákkal megerősítve, alul értelemszerűen egy lezárással. Az így kialakuló víztároló hasábot meg is töltenénk a Duna vizével, majd ráhelyeznénk a vízfelszínre egy hét vagy tizenkét szögű, úszó harangtornyot, amelynek stabilitását egy körülbelül fél méter magas és negyven centiméter átmérőjű tőkesúllyal biztosítanánk, így az finoman tudna ingadozni és ezáltal „harangozni”. A méret és az anyag kapcsán azért van még ennyi kérdés, mert ez eredetileg pályázati terv volt, még nem jutottunk el oda, hogy el is kezdjük megépíteni, ezért nyitva vannak még a kapuk.
A szerkezet szegmensekre való felosztása annak méretéből következett, ezért arra jutottunk, hogy a tíz ország, amelyeken keresztülfolyik a Duna, jelenjen meg valamilyen formában az épületen: érdekesnek találtuk ezt a „hierarchiát”, ami a folyásirányból természetesen fakad. Ugyanakkor azt is fontosnak találtuk, hogy a szegmensek mérete ne reflektáljon arra, hogy melyik országon milyen hosszan folyik át a Duna. Egy rövid szakaszon is lehet ugyanolyan kárt okozni benne, így a felelősség a folyóval és a tengerrel való kapcsolatban egyenlő az országokra, sőt, az egyes emberekre, cégekre, szervezetekre nézve is.
A Duna-kápolna elnevezés egyértelműen szakrális konnotációkkal bír. Ez inkább a hazánkban jellemző, kis léptékű építészeti hagyományhoz kötődik, ami a természeti szépséget hangsúlyozza meditációs-szakrális épületek létrehozásával, vagy inkább a fentebb említett, pogány, természetkultuszt idéző gesztusként olvasandó?
AUW: Talán mind a kettő benne van. Sokat foglalkoztat minket a kérdés, hogy régen valóban csak a tudományos ismeretek hiányából fakadó félelmekből kifolyólag gondolták-e, hogy vannak olyan természeti erők, szellemek, mint például a folyóistenek. Ma a tudományos megismerés által érthetővé vált számunkra sok folyamat , de ez a gondolkodás egyfajta személytelenséget is hoz magával… Például ma azt mondanánk, a víz részecskéi elgurulnak egymáson a gravitáció által, nem pedig azt, hogy a folyó teste lassan végigúszik a mederben. Az a kérdés számunkra, hogy ennek az absztrakt gondolkodásnak van-e köze például a környezetszennyezés napjainkban tapasztalható mértékéhez, ami talán éppen a természethez való közvetlen érzelmi kapcsolódás elvesztésének egyik tünete. (Ez sok releváns kortárs diskurzus, például a humánökológia szerint egyértelműen így van – Kulcsár Géza megjegyzése.)
Budapest bizonyos tekintetben, de nekünk, magyaroknak és budapestieknek mindenképpen a Duna közepe. A kápolna csak itt, Budapesten lehet elképzelhető, vagy bármely más jelentős Duna-városban is értelmezhető?
AUW: Ezen nem is gondolkodtunk, de érdekes a kérdés. Eredetileg Budapestre képzeltük el, egyszerűen azért, mert ide volt kiírva a pályázat, de mikor meghiúsult, felmerült, hogy tulajdonképpen akárhol lehetne a Duna mentén. Még át kell gondolni, hogy egy ilyen kápolnát el lehet-e helyezni a Duna egyik vagy másik partján… vagy esetleg egy szigeten lenne a legjobb helye.
Ha szeretnétek ti is bekapcsolódni a Duna elméleti-fogalmi diskurzusaiba, további részletekért nézzetek szét a Láthatatlan Dunák Facebook-eseményén.
Cikksorozatunkban az Urbanum alapítói és a kezdeményezésben részt vevő szakemberek szólalnak meg a várost érintő és alakító témakörökben interjúk, esettanulmányok vagy rövid vélemények formájában.
Urbanum | Web | Facebook | Instagram
Élet a felhőben | Modernista ház Kaliforniában
Átadták az idei Beazley Designs of the Year díjakat
