Laufer Ferenc formatervező a Flying Object designstúdió alapítójaként sokféle terméket tervezett már. Egy régóta fiókban szunnyadó projektje nemrégiben tényleges fizikai formát öltött, s csak arra vár, hogy meghódítsa a hazai és a nemzetközi piacot. „Relief” névre keresztelt csempekollekciójából olyan fatüzelésű vagy elektromos cserépkályha (és még sok minden más) építhető, amely bármelyik mai otthonban megállja a helyét.
Megörültem, mikor Húnfalvi András figyelmembe ajánlotta kollégája és alapítótársa, Laufer Ferenc projektjét. Az újdonsült „Relief” Instagram-oldalát látva felcsillant a szemem: nemcsak a 3D-s látványterveken és a fotókon megjelenő rendhagyó forma- és színvilág keltette fel a figyelmem, hanem maga a „témaválasztás” is. Belegondoltam: mennyi (budapesti) lakásban találni mind a mai napig ilyen szekrényméretű „kályhamonstrumokat.” Ezek a készülékek zömében gázüzeműek (többségük talán már nem is működik), afféle „megtűrt albérlői” például egy régen szebb napokat látott polgári szalonnak vagy hallnak – a mai kor embere nem nagyon tud velük mit kezdeni: lebontja ezeket vagy együtt él velük. És persze, ott vannak a cserépkályhák vidéki változatai: a szép és míves, fatüzelésű darabok, melyek körül generációk nőnek fel. A békebeli darabok, a nagybetűsek, amire elsőként asszociálunk. De mi van akkor, ha valaki a klasszikus helyett egy modernebb kályhát szeretne ízlésesen berendezett nappalijába? Tud-e egyáltalán miből választani? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem.
Gyorsan le kell szögezzük: a „Relief” fantázianév nem magára a cserépkályhára, hanem a fűtőberendezés esszenciális és esztétikai szempontból ugyancsak meghatározó alkotóelemére, a csempére vonatkozik. Feri tehát nem egy sokadik cserépkályhát tervezett, hanem egy új, a mai lakberendezési trendekhez igazodó csempekollekciót – ámbátor ahhoz, hogy ezt megalkothassa, behatóan kellett tanulmányoznia a különféle típusú kályhák működési elvét. De ugorjunk vissza a kezdetekre!
Feri szeme előtt már jó pár évvel ezelőtt lebegett egy csempekollekció terve: még a Mercedes-Benznél volt gyakorlaton, amikor az SLK-lámpák mellett cserépkályha csempéket rajzolgatott. A tűz valahogy mindig is foglalkoztatta: „A családomban szinte minden háztartásban van valamilyen fatüzelésű berendezés, legyen az kandalló, de leginkább cserépkályha, emellett pedig voltak teakályhák is. Az életemnek éppen ezért meghatározó része volt a tűz: gyerekként nagyon izgalmas volt látni, ahogy a felnőttek előkészültek a befűtésre. Mindig a család férfi tagjai hasogatták a fát, én mentem velük, segítettem nekik, s volt, hogy hagyták azt is, hogy én magam begyújthassam” – meséli.
Mikor formatervező lett, más szemmel kezdett nézni erre a régi családi „rituáléra” – a funkció és a forma felől közelített hozzá, arról nem is beszélve, hogy bár a fatüzelés (legyen az kandalló vagy kályha) tagadhatatlanul archaikus és (miért is tagadnánk) romantikus, mégiscsak kényes téma, a káros egyészségügyi hatások miatt (de erről majd később).
Szóval, a Mercedesnél felskiccelt tervek a fiókban maradtak, s Ferinek – a sok egyéb Flying Objects-projekt miatt – nem igazán jutott ideje a fejlesztésre, de side projectként mindig vissza-visszatért a csempékhez.
„Rájöttem, hogy a cserépkályha alapvetően egy baromi jó dolog, mert egyrészt ugye az élő tüzet beengeded a házadba, aminek van egy pozitív hatása, egyedülálló esztétikája, másrészt teljesen más hőt ad, mint egy radiátor vagy padlófűtés. És ami a legfontosabb, és nyilván a nagymamám korosztályának is ez volt a fő szempont, hogy nagy a hőtároló kapacitása (8-12 órán keresztül simán tartja a hőt), tehát takarékos” – mondja Feri.
Azt is hozzáteszi, hogy maga a kerámia mint anyagválasztás egyszerre felel meg praktikus és esztétikai kihívásoknak, s ezt számtalan designer felismerte már. Gondoljunk csak a hagyományos Zsolnayra, de Feri egy Zoób Kati kollekciót is említ, s a sor még hosszan folytatható lenne, a lényeg: miért ne „emelnénk még följebb” a kerámiát, s hoznánk ki belőle a legtöbbet? Avagy: teremtsünk egy új kategóriát, ami maga mögött hagyja mind a hagyományos kinézetű cserépkályhákat, mind a szebb napokat látott „tömböket”, s egy újfajta minőséget és esztétikát hoz magával.
„Nálunk, Magyarországon a cserépkályha – az elmúlt negyven-ötven-hatvan évnek köszönhetően – inkább egy funkcióelvű takarékossági megoldás volt, a skandináv országokban viszont sokkal inkább szabadjára tudták engedni a cserépkályha esztétikai megnyilvánulását, és persze a tárgy fűtő funkciójáról sem feledkeztek meg” – mondja Feri, mielőtt rátérnénk a „Relief” pontos keletkezési történetére. Akkoriban a szocialista Magyarországon a tömegkályhák megjelenése másodlagos volt, az ipar nagyjából öt-hatféle csempét gyártott, ebből lehetett választani. Mostanra viszont, ahogy Feri látja, kialakult egy olyan potenciális vásárlóközönség, akik szívesen gondolkodnak hagyományos, vagy épp nagyon is fenntartható fűtési rendszerekben, és fontos számukra az is, hogy a lakásukba jól passzoló kályha, kandalló kerüljön. Ezt az űrt töltheti be – reményei szerint – a „Relief” csempekollekció.
A fiókban szunnyadó első tervekkel és elképzelésekkel Feri jónéhány magyarországi kályhacsempegyártónál, illetve manufaktúránál kopogtatott még 2016-ban, látszólag hiába. Mígnem egyszer csak pozitív visszajelzést kapott a Szentesi Cserépkályhától – akik bár manufaktúraként hivatkoznak magukra, valójában a hagyományos technikai ismeretek mellett fejlett gépparkkal is rendelkeznek. A cserépkályha ugyan a portfoliójuk része, leginkább ipari és épületkerámia gyártásával foglalkoznak. A fogadtatás maga Feri számára is meglepő volt, szüksége volt még egy kis időre. 2019-ben már kifinomultabb tervekkel látogatott el a vidéki gyárba, és megkezdődhetett a prototípusok gyártása.
Feri közben egy türkiz színű mintadarabot mutat nekem: „Egy ilyen bordázatnak a negatív mintájához már kevés lenne a kézimunka – ezt CNC-marógéppel, 3D-modellek alapján marják ki. A fémből kimart mag alapján készítik el a gipsz negatívot, és úgy jönnek létre az öntőformák. Ezeknek a szerszámoknak már önmagában nagy a bekerülési költsége.” Arra is felhívja a figyelmem, hogy a kerámia elég furcsán is tud viselkedni, ezért nagyon fontos, hogy egy precíz gyártó készítse az elemeket, amelyek aztán tökéletesen kell, hogy illeszkedjenek egymáshoz. Itt minden milliméter számít.
Feri alapvetően a türkiz színből indult ki a tervezéskor, de mostanra visszafogottabb, földszínekre hangolt változatok is készültek már. A legutóbbi tavaszi Construma kiállításon mutatták be az első darabot a szentesiekkel közösen. A „Relief” tehát klasszikus cserépkályhához, kandallóhoz is használható, esztétikai burkolatként is megállja a helyét. Idehaza pozitív fogadtatásban volt részük a szakvásáron, s a szentesiekkel közösen most a cél az, hogy a kollekció megtalálja a célcsoportját és azt a felhasználási módot, ahol igazán érvényesülni tud itthon és külföldön egyaránt.
Budapest történetének (neon)lenyomatai Isabel Val fotográfiáin
Hamarosan épül az ország első kerékpáros Duna-hídja
