A valóság és a képzelet valószerű ölelésében

Legyen szó sámliról, tükörről vagy térről, mindig keresi a módját, hogy szembemenjen a „jó” tervezés megalapozott alapelveivel. Burjánzó, óriás korallokra emlékeztető alkotásai megkérdőjelezik a természet, a külvilág és az emberi test határvonalait - az experimental designer titka elsősorban az anyagismeretben gyökerezik, kísérleti tervező munkája annak folyamatos feltárása, hogy az emberek hogyan kommunikálnak az anyagokkal, illetve fordítva. Érzékeny, mégis drasztikus, jövőszerű érzéseket vetít, de mégis önmagunkra emlékeztet: íme Tadeas Podracky, aki önkifejezésének még a képzelet sem szabhat határt.

Ez a cikk eredetileg a nyomtatott Hype&Hyper magazin 8. számában jelent meg.

Experimental designerként említed magad, formabontó alkotásaid pedig már első látásra mély nyomot hagynak a befogadókban. Milyen út vezetett a saját hangod megtalálásához?

A saját hangomat a fokozatos tanulás és a személyes, érzelmi felszabadulásom folyamatában találtam meg. Nagyban hozzájárultak ehhez az Eindhoveni Design Akadémián végzett tanulmányaim, mert kihívást jelentettek és lehetővé tették számomra, hogy állást foglaljak, illetve megfogalmazzam a körülöttem lévő világról alkotott képet. Emellett néhány személyes kihívás is arra késztetett, hogy arra a következtetésre jussak, hogy nem akarom kompromisszumokba bocsátani az önkifejezésemet, továbbra is felfedezni és alkotni szeretnék. Általában a tanulási folyamat fokozatos, én pedig abban bízom, hogy sosem ér véget.

Biomorf alakok és megkérdőjelezett módszerek. Munkáidban folyamatosan megkérdőjelezed az anyagokat, sőt sokszor a végső objektumformát sem határozod meg előre, hanem lépésről lépésre, a készítés fokozatos szakaszaiban jön létre a mű. Mit élvezel jobban, az alkotási folyamatot, vagy amikor megpillantod a végeredményt?

Munkám alapja a testiség; élvezem a folyamatot, amely gyakran hosszú és fárasztó. Tudatosan dolgozom a fizikai munka bevonásával, illetve a testem és a tárgy közötti kapcsolat kutatásával a folyamat során. A kapcsolat nem feltétlenül csak fizikai, a fizikai munkát a kutatás médiumaként használom, amely segít a téma megfogalmazásában a munka közbeni érzelmi állapotom alapján, a külvilágra adott reakcióként.

Alkotásaid a valóság és a képzelet között egyensúlyoznak. Hogyan lehet expresszionistának lenni a designban, ahol a művészi önkifejezés és a funkció egyaránt fontos tényező? Te magad hogyan egyensúlyozol e kettő között?

Nem egyensúlyozom – ezzel tudok játszani, de ez nem elsődlegesen fontos. A legfontosabb a mű kifejezőereje, és az a kritikai potenciál, amit a mű megcéloz. Az, hogy a hétköznapi tárgyak érdekelnek, abból a meggyőződésből fakad, hogy a design mint terület áll a legközelebb az emberhez, és így tud a leginkább hatni ránk. Ezért számomra ez a legtermészetesebb médium.

Ezen a nyáron Barcelonában, a Side Galleryben volt lehetőséged kiállítani az egyik alkotásodat a GLOBAL STOOL kiállítás részeként. Ez egy komplett földkörüli designutazás: a székek, sámlik és egyéb ülőalkamatosságok a legdinamikusabban gyarapodó bútorféleségek évszázadok óta. Véleményed szerint ez miért van így?

Ezt számos szempontból lehet vizsgálni. Szeretem a zsámolyokat, mert ezek egyszerű, elemi tárgyak, amelyeket ősidők óta használnak az emberi test alátámasztására. A funkció a test szükségleteiből ered, de a forma, az anyag, a szín... egyszerűen minden más attól a kultúrától vagy kontextustól függ, ahonnan a szék származik. Nagyon fantáziadús szcenáriók érdekelnek, ahol minden összekapcsolódik, és az általunk ismertektől eltérő törvényszerűségek szerint növekszik. Ez a megközelítés talán nem tükrözi közvetlenül a jelenlegi összefüggéseket a társadalomban zajló események szempontjából, de számos olyan lehetőséget nyit meg, amelyekkel már most is foglalkozunk a virtuális birodalmakban, a közeljövőben pedig talán a mindennapi életünkben is nagy jelentőségük lesz.

Többször említetted már, hogy a hitelesség számodra igen fontos. Egy alkotónál milyen szempontok elsődlegesek ennek betartására?

Az én felfogásom szerint az én közvetlen részvételem és kapcsolatom az alkotással. Hiteles az a munka, amely az alkotó érzelmi tapasztalatával foglalkozik, és arra törekszik, hogy ezt az élményt átjárja a folyamat során vagy utána. Van egy sajátos megközelítésem, amely lépésről lépésre alakul ki a saját élményeim szerint. A másik irányelvem a valódiság. A „valóság” eleme számomra alapvető fontosságú, és szorosan kapcsolódik a „hitelességhez”. Ez nem a vizuális realizmus, hanem a mély tapasztalat és a személyes sürgetés (urgency) értelmében értendő.

A „The Metamorphosis” kollekciódat a Design Miami 17. kiadásán mutatták be. Azóta láthattunk téged a Velencei Biennálé és a prágai Desingblok kiállítói között is. Ez mutatja, hogy nemzetközileg igencsak fontos a jelenléted. Jelenleg milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Jelenleg egy prágai kiállításon dolgozom. Szükségem volt egy intimebb, személyes projektre, ez lesz az első kiállításom a hazai színtéren. Egész nyáron rajta tartom a szemem, és alig várom, hogy egy teljesen egyedi koncepciót hozzak létre. Ősztől a prágai Academy of Art Architecture and Design tanszékvezetőjeként egy stúdiót fogok vezetni, így a művészeti munkáim mellett részben az új tehetségek segítésének, valamint a prágai kreatív szcéna és a kortárs designfelfogás fejlesztésének fogom szentelni magam.

Tadeas Podracky | Web | Instagram

Fotók: Magdalena Vojtekova

• design
• Tadeas Podracky
• szobrászat
• experimental designer