Mi jut eszünkbe a vályogról? Mennyire valósak a népi építéskultúrát övező tévhitek, és milyen lehetőségeket lát az anyagban egy építész? Bihari Ádám a természet kínálta megoldásokhoz nyúl vissza, reagálva a jelen kérdéseire. Interjú!
Napjainkban reneszánszát éli a környezettudatos és az ökoépítészet, valamint a természetes anyagok használata. A te elkötelezésed a vályogépítészet iránt honnan ered?
Azt hiszem, kisgyermekkoromból. Rend és rendezetlenség egymást kiegészítve vannak jelen a világban, de én egyértelműen rendrakó, rendet építő személyiség vagyok – kisfiú koromban is mindent rendszereztem. A természetnek is van egy rendje, melyet néha értünk, de sokszor csak érzünk. Emlékszem, már nagyon fiatalon is érzékenyen érintett, hogy emberi tevékenységünket nem tudtam összeegyeztetni a természet rendjével: itt elsősorban a mérhetetlen emberi hulladéktermelésre gondolok. Építészhallgatóként a Műegyetemen aztán nagyon sok zseniális új hatás érheti az embert. Ilyen hatás volt felém az itthon akkoriban elterjedő passzívházaké, amelyek először nagyon tetszettek. Micsoda pazarlásmentes energiatudatosság! Aztán felvettem Dr. Lányi Erzsébet tanárnő Környezetbarát építés szerkezetei című tárgyát, ami mérföldkő volt számomra.
Felismertem, hogy épületeink esetében a fenntarthatóság kérdése nem pusztán a használat alatti takarékosságról szól, hanem legalább ennyire fontos a beépített energia és anyagok kérdése, valamint az elbontás utáni újrahasznosíthatóságé is. Ezt úgy hívjuk, hogy teljes életciklusra vetített értékelés.
Ennek a tudásnak a birtokában kerestem a helyem az építészetben oly módon, hogy a fenntarthatósági rendszerem kompromisszumok nélküli építészet gyakorlását tegye lehetővé. Ekkor jött jól, hogy édesapám jogász végzettségű cégigazgatóként rendszeresen vitt minket a kishúgommal skanzenekbe, tájházakba – volt rálátásom a népi építészetre. Ekkor állt bennem össze a kép: a legfenntarthatóbb építészet a népi, vagyis a helyi anyagokat és hagyományokat felhasználó, azaz vernakuláris építészet.
Hogyan viszonyulnak az emberek a vályogházakhoz: mik az első gondolatok vagy tévhitek?
Talán a legfontosabb azt hangsúlyozni, hogy egyáltalán nem arról akarok meggyőzni embereket, hogy adják fel kialakult komfortszintjüket és költözzenek vissza népi vályog parasztházakba.
Én azt szeretném, hogy népi építészetünk építéskultúráját kezdjük el jobban vizsgálni, a jelen kérdéseire a régi megoldások mentén adjunk új válaszokat. A logikát, a módszertant kell adaptálnunk, nem a teljes eljárást: azt nekünk kell új alapokon kidolgoznunk.
Fontos kiemelni, hogy a meglévő vályogházakról alkotott negatív kép sokszor valós tapasztaláson alapul, de ezek szinte kivétel nélkül nem magának a vályogháznak a hibáiból erednek, hanem a szakszerűtlen helyreállítás következményei. Sajnos az iparosodással egyidejűleg elindult egy olyan modernizációs folyamat az építőiparban, mely a vályog alapú népi építéskultúrát nem tartotta sokra és nem volt hajlandó annak bevett módszereit használni a szükséges karbantartások, felújítások alkalmával. Ezért van ma is rengeteg vályogházon párazáró cementes vakolat, műanyag hőszigetelés, belülről pedig gipszkarton és mosható műanyag festék. Ezek mind jóhiszemű felújítások eredményei, de gyakorlatilag tönkreteszik a házat, a kialakuló penészedés, dohosság, vagy éppen szilárdságvesztés miatt azonban a vályogházat teszik felelőssé. Pedig pont az ellenkezője igaz: a vályogház teljesen jól működne, ha szakszerűen nyúltak volna hozzá. A legutóbbi adatok alapján 502 095 lakott vályogház van ma Magyarországon. Ez a szám az üresen álló házakkal együtt 624 350 darabra nő, ami mellett nem szabad elmenni. Szerencsére azonban épülnek új vályogházak is: a mi építész irodánk szinte csak ilyen megbízásokkal foglalkozik. Az új építésű házak esetében klasszikus tévhit, hogy csak népi formájú házat lehet építeni vályogból – ez természetesen nem igaz, csak nagyon beégett a köztudatba. A vályog egy kortárs építőanyag, ami nagyon sokrétű építészeti formálásra ad lehetőséget.
Ma már többféle módon is kapcsolódsz a vályogházakhoz, hogy egyre ismertebbé vagy népszerűbbé tedd ezeket a gondolatokat. Pontosan milyen kezdeményezéseken belül dolgoztok ezen és mi a célotok?
Már építészhallgató korunkban éreztük, hogy ez a téma egy „piaci rés”. Medvey Boldizsár és Radev Gergő barátaimmal már évek óta kóstolgattuk a témát, majd Erasmus-ösztöndíjam alatt Franciaországban, Grenoble-ban összetalálkoztam Holczer Verával. Vera is a vályogépítészeti kutatóközpont miatt volt a városban. Hazatérve elhatároztuk, hogy itthon is be kell indítanunk a Franciaországban már harminc éve tartó folyamatot. Így alakítottuk meg négyen a Sárkollektívát – alkotóhetet szerveztünk a hallgatóknak és építőtáborokat tartottunk, volt olyan is, hogy egy nyár alatt ötöt. Szerencsére ez a mozgalom ma is él: Gergő a Nagyapám Háza mesterinas program keretében – melynek létét Krizsán András MÉSZ-elnök örökös támogatónknak köszönhetjük – ma is élharcosa az építőtáboroknak.
Majd 2017-ben szintén francia mintára indítottuk el a Regio Earth fesztivált. Ez egy olyan nemzetközi vályogos esemény, melyen fesztiválhangulatban, nem csak ülős konferencia keretében lehet ismerkedni a vályoggal és a vele foglalkozó szakemberekkel. Ha már szakemberek: ez a legérzékenyebb része az ügynek, mivel kevesen foglalkoznak a vályoggal profi szinten. Ezért alapítottuk meg a hazai szakma színe-javával 2018-ban a Környezettudatos Építők Szervezetét: ezzel az egyesülettel már professzionális módon tudjuk civilként képviselni a vályogos ügyet, az összegyűlt tudást oktatási programokon keresztül adjuk tovább, hogy erős szakembergárda jöhessen létre.
Céljaid közé tartozik továbbá a vályog egyéb területeken való használata is: ilyen például a Gombold újra! pályázatra készített ruhakolleció, amiből később megszületett a MÉLAM márka is. Mesélj erről a projektről!1
Ez egy nagyon érdekes vállalkozás: nekem meggyőződésem, hogy a vályog nem csak idejét múlt építőanyag, sőt, nem is csak építőanyag. Ezért régi álmom volt, hogy designvonalon kezdjünk vele valamit. Bognár Melinda építész barátomnak volt affinitása a divattervezéshez, így az ő ötlete volt, hogy induljunk a Gombold Újra! fiatal divattervezőknek szóló pályázatán vályog tematikával. Ebből született a VÁLYOG kollekciónk, amellyel a döntőig jutottunk. A MÉLAM jelenleg kicsit pihenőpályán van, de amint időmilliomosok leszünk, újra elővesszük. Rengeteg tárgyötletünk is van, amihez majd lehet, hogy kérjük Lébényi Anna, a VUUV Works alapítójának segítségét is.
Jelenleg milyen építészeti projekten dolgozol? Hogy látod, az idő múlásával nőtt a vályog iránti érdeklődés a megrendelők részéről?
Jelenleg a természetes építőanyag-használaton alapuló építőipari vállalkozásunkat vezetem Naturarch néven. Ennek ma már több üzletága is van: az építész irodát már említettem, de emellett gyártunk és kivitelezünk is. A kivitelezés kapcsán egyre több rendkívül érdekes projektünk van: jelenleg is dolgozunk egy szuperluxus rózsadombi lakóépület belső design-vályogvakolatain. Ezt párizsi belsőépítészek tervezték és eredetileg az én korábbi francia munkahelyemet kérték fel a munka elvégzésére, de számukra ez a munka nagy léptéke és a távolság miatt nem volt vállalható. Most egy kicsit újra együtt dolgozhatok velük, amit anno nagyon szerettem.
Mindemellett dolgozunk még a Nagyvázsonyi Kinizsi vár felújításán is, ahova beltéri dekor-vályogvakolatot terveztek az építészek – ez is egy nagyon izgalmas projekt. Itt építettük meg Magyarország első látszó döngölt vályogfalazatát is, mely szintén dekorelemként díszeleg majd a vár melletti fogadóépület kerítéseként.
Ez a két nagyszabású munka is bizonyítja, hogy a vályog nem csak a szegény emberek építőanyaga, és szerencsére ezt egyre többen látják így.
A közeljövőben mire szeretnéd fektetni hangsúlyt? Milyen terveid vannak?
Sok tervem van, amik közül talán kettőt emelnék ki; ezek előkészítése már régóta tart. Jövőre szeretném elkezdeni a BME-n a doktori iskolát, ahol Dr. Medgyasszay Péter, a téma egyik elismert kutatója lenne a témavezetőm. Vizsgálódásunk iránya a természetes anyaghasználat trendjeinek feltárása és egy kortárs építési rendszer kidolgozása lesz. Másik nagy dobásunk pedig a Naturarch új üzletága, az építőanyag-kereskedelem. Még idén elindítjuk kizárólag természetes építőanyagokat forgalmazó „ökotüzép” szolgáltatásunkat. Ezzel az építtetők és kivitelezők dolgát is megkönnyítjük, mert egy helyről, ráadásul szakemberektől tudnak megvásárolni minden, a konvencionális építőiparban jelenleg még speciálisnak számító, természetes anyagú terméket.
Sárkollektíva | Facebook
Naturarch | Web | Facebook
Regio Earth | Facebook
Látványterveken a Porsche kisbuszának belső tere
Fülhallgató, amelynek minden részét láthatod
