Alexander Bronfer hosszú éveken át fényképezte a Holt-tenger nyugati partját, hogy megmutassa a hely varázslatos, egyszerre békés és nyugtalanító atmoszféráját.
Bronfer a mai Ukrajna területén, a Szovjetunióban született és Szentpéterváron tanult, majd a diploma megszerzése után néhány évig Litvániában dolgozott, mielőtt Izraelbe költözött volna. Itt szeretett bele a Holt-tenger vidékébe. Hogy ez mitől olyan különleges? „Nagyon nehéz definiálni, de van valami titokzatosság a helyben. Ezért jönnek ide az emberek évezredek óta. Csak két hely van, ahol érzem ezt az örök erőt: Jeruzsálem és a Holt-tenger” – mondta nekünk Bronfer. A Biblia a Puszta tengerének is nevezi élettelen, sivár környezete miatt, továbbá Sós-tengernek, a nagy mennyiségű sótartalma miatt.
Bronfer fotográfiai módszere és látásmódja – amelyet olyan alkotók inspiráltak mint Boris Savelev, David Alan Harvey és Alfred Stieglitz – az utcai és a képzőművészeti fotózás közötti területen található. Nem annyira elkap pillanatokat, mint inkább a személyes érzéseit próbálja megörökíteni. „Azt fényképezem, amit szeretek, nyíltan dolgozom. Ha valakinek nem tetszik, amit csinálok, egyszerűen abbahagyom.”
A képeken különböző kultúrájú és vallású emberek találkoznak, hogy élvezzék a Holt-tenger jótékony hatásait, gyakran órákon át lebegve a magas sókoncentrátumú vízen. Ugyanakkor a fotók egy eltűnőben lévő világ dokumentumai is. „A Holt-tenger minden évben több mint egy métert apad, és több száz új víznyelő keletkezik a területen. Ez egy igazán szomorú történet.” Ugyanakkor, amíg lehet, maga az alkotó is megfürdik a tóban: „Csodálatos élmény, különösen tavasszal.”
Jól jön egy kis énidő a káosz közepén | Jolly Beauty Salon
Mi történik, ha növényi képre alakítjuk az embert? – Gonda Soma vizuális kísérlete
