A Yakusha Design Faina bútorcsaládjának kollekcióit már jó ideje nyomon követjük. Victoria Yakushkával legutóbb a kortárs animizmus kapcsán beszélgettünk. Akkor osztotta meg velünk, hogy az animista szemlélet követése segíti őt abban, hogy újraélessze az élővilággal és az ukrán hagyományokkal való kapcsolatát. Ez a fajta tervezői attitűd – amit ő élő minimalizmusnak nevez – láthatóan egyre nagyobb teret hódít magának. Az ukrán határokat ugyanis bőven elhagyva, most Antwerpenben nyitott meg a Faina Gallery.
A bemutatóterem maga egy 500 éves antwerpeni épületben található, ahol tartózkodtak a nagyobb szerkezeti átalakításoktól, hogy minél inkább tiszteletben tartsák a tér történelmét.
Az alaprajzot, illetve a szürke terrazzó padlót és a mennyezetet az eredeti állapotában hagyták, a falakat viszont moha és talaj inspirálta árnyalatokra festették. „Semmi sem erősebb a föld energiájánál. Amikor a puszta földön állva eggyé válok a természettel, erőt nyerek. Ezt a végtelen nyugalom érzetet akartam köveztetíteni a belső térben” – nyilatkozta Victoria. Az enteriőrt aztán a színben passzoló, kézműves bútoraikkal töltötték meg, köztük a szögletes Toptun fotellel, a Soniah állólámpával és a Plyn kanapéval, aminek az ívelt párnáit “mint a vadvizek által természetes módon csiszolt köveket” helyezték egymásra.
Az egyik falon egy rozsdamentes acél polcrendszer fut végig, rajta pedig kerámia díszek és otthoni illatosítók sorakoznak, a majdani kuriózum szekrények analógiájára. A tárolóegységet egy acélbetétes ajtószakasz szakítja meg, ami a Faina Gallery második termébe vezet. Ezt a teret feketére festették, a csernozjomra utalva, ami egy rendkívül termékeny talaj típus, amiből bőségesen található Ukrajna-szerte. Az itt bemutatott bútorok hasonlóan sötét árnyalatúak: mint például a lyukacsos Ztista asztal fekete változata, és a gömbölyded Domna szék szénszürke modellje. A falon egy kör alakú, fekete faliszőnyeg is található, amin a “föld” szó olvasható, a Kr. e. ötödik évezredben, Ukrajnában élt ősi Cucuteni-Trypillia civilizáció szimbólumalapú írásrendszerével. „Véleményem szerint minden kézműves tárgynak van lelke, egyfajta vibráló energiája, amelyet a velük való interakció során lehet érezni: azt az erőt és érzelmet, amit egy másik ember beletett. Mi Ukrajna-szerte helyi kézművesekkel dolgozunk együtt, és minden egyes tárgyat kézzel készítünk, limitált példányszámban, hogy megőrizzük a tárgyak egyedi szellemiségét” – tette hozzá Victoria. Ebben az új bemutatótérben pedig éppen ez a vibráló energia összpontosul.
Fotó: Piet-Albert Goethals