Jövő júliustól számos egyszer használatos műanyag kerül ki a forgalomból, így jó eséllyel a műanyag szívószál is hamarosan elfeledett tárggyá válik. De mi lesz a már legyártott darabokkal? Hogyan lehet őket értékteremtő módon újrahasznosítani? A notjustuseless projekt többek között erre keresi a választ. Huszár Katalinnal, a projekt tervezőjével beszélgettünk!
Huszár Kata minden projektjét az anyagok találkozása és az izgalmas anyagkísérletek mozgatják. Designerként a változó közéleti, környezeti körülményekre reagál, eszerint gondolja folyamatosan újra saját munkáit is. Érzékeny a társadalmi, ökológiai változásokra, a használók viselkedésére és igényeire is. Notjustuseless projektje – amely egyszerre izgalmas anyagkísérlet és fricska a fogyasztói társadalomnak – a műanyag szívószálak értékálló anyaggá alakítását célozza meg. Beszélgetésünk során Kata az előzményekről, a notjustuseless projektről és a jövőbeli irányokról is mesélt.
Úgy tudom, textiltervező mesterképzésre jártál a MOME-n. Milyen út vezetett innen az egyedi fényképezőgéppántokon át a műanyag szívószálak felé?
A MOME textiltervező szakának elvégzése előtt bőrműves alapdiplomát szereztem. Innen maradt meg bennem a formákkal való kísérletezés szeretete, majd a mesterképzésen ehhez társult a textúrákkal, a felületekkel való játék. A mesterképzés első évében anyagmanipulációval, ezen belül a természetes és a szintetikus anyagok kapcsolatával – a régi és az új kettősségével – foglalkoztam. Ez az a meghatározó téma, amely azóta is jelen van a munkáimban. A szokatlan anyagtársítások és az ebből következő kontraszt az, ami inspirál engem.
Az asUstrap ötlete egy este során jött, amikor két kedves fotós ismerősömmel beszélgettem, és felmerült, hogy Magyarországon hiány van a jó minőségű, egyedi bőr nyakpántokból. Varrtam mindkettőjüknek egyet-egyet, utána meg úgy voltam vele, hogy lehetne ehhez akár egy arculatot is csinálni. Az alapképzés idejéből egyébként is rengeteg kisebb bőrdarabom megmaradt, így született meg az asUstrap.
Az egyszer használatos műanyagokkal még egy erasmusos félév alatt kísérleteztem, többek között szívószálakkal is. Ez az útvonal annyira megtetszett, hogy bár csak diplomamunkának indult, végül egy startup jellegű projektté nőtte ki magát.
Notjustuseless projektedről a weboldaladon azt olvashatjuk, hogy egy portugál városnegyed műanyag szívószálakkal ellepett utcái inspiráltak arra, hogy olyan kezdeményezést indíts, amelyben a használók együttműködésével az eldobásra szánt műanyag végül időtálló értékké alakul. Mesélnél ennek a folyamatnak a részleteiről?
Amikor elkezdtem egyszer használatos műanyagokkal dolgozni, még nem volt fókuszban az újrahasznosítás annak ellenére, hogy adta volna magát. Inkább csak érdekelt, hogyan tudom ezeket az anyagokat kizökkenteni eredeti környezetükből, más formában új kontextusba helyezni. Egy este Lisszabonban, a Bairro Alto nevű buliövezetben sokkolt, milyen hatalmas mennyiségű műanyaghulladék keletkezik egy éjszaka során. Innen jött az ötlet, hogy egy már meglévő gyűjtőszisztémára építve helyezzünk ki dobozokat, amelyekben a tervezéshez szükséges anyagokat gyűjtöm. A kooperációhoz olyan helyeket kerestem, amelyeken nap mint nap nagy mennyiségű műanyaghulladék halmozódik fel. Az ötlet az volt, hogy a körkörös gazdaság alapelveit előtérbe helyezve az adott hely enteriőrjéhez tervezve helyezzük vissza ezeket az anyagokat, designtárgyak formájában. Aztán időközben új szabályozásokat vezettek be az egyszer használatos műanyagok terén, így a koncepciót redukáltam: a már legyártott, de még el nem használt, karakteres szívószálakat gyűjtöm be, illetve ipari hulladékot a nagyobb cégektől.
Mi készül végülis ezekből?
A notjustuseless esetében az anyag maga a termék. Figyelembe véve interaktív komponensét, a gyűjtődobozt, a legerőteljesebb felhasználásnak a dekoratív textilek készítését tartom. Ilyen lehet egy terítő, térelválasztó, függöny vagy lámpa az adott enteriőrbe, ahonnan az egyszer használatos műanyagokat begyűtöttem. Győri gyártópartnerünk – a Meshlin Zrt. – közreműködésével készültek szendvicspanelek is, melyek érdekesek lehetnek bútoripari, belsőépítészeti célokra. Így jött létre például a notjustuseless „ease” székkoncepciója – egy olyan moduláris, könnyűszerkezetes bútorcsalád ez, amely fali dekorelemként is használható. Ezen kívül olyan kisebb használati tárgyak is készültek az anyagokból, mint gymbagek vagy hashtegekkel ellátott könyvjelzők.
Korábban textiles képzést végzett tervezőknél gyakran látom, hogy a fenntarthatóság iránti elköteleződés izgalmas anyagkísérletekig vezeti vissza őket, például a Greenwerknél is. El tudod képzelni, hogy a jövőben a boltok polcain az újrahasznosított anyagokkal és az azokból készült tárgyakkal rendszeresen találkozzunk, vagy a hasonló kezdeményezések, köztük a te projekted is megmaradnak kísérleti projektnek, esetleg kisszériás terméknek?
Nagyon izgalmasnak és inspirálónak találom a Greenwerk munkásságát. Abszolút hiszem, hogy az anyagok újragondolásában van a jövő. Én személy szerint nem feltétlenül újrahasznosított anyagokból készült termékeket képzelek el a jövőben a polcokon. Mi is jelenleg helyezzük teljesen új alapokra a notjustuseless projektet. Az alapkoncepciót, az anyagokhoz való nyitott hozzáállást megtartva szeretnék naturális irányok felé orientálódni és studio atlyn névvel reinkarnálódni. Az tény, hogy a legtöbb hasonló projektnek inkább „szemnyitogató” eredménye van, a gyártósorok felé hosszabb út vezet. Bár nyilván a tömeggyártás és a fenntarthatóság alapvetően elég ellentmondásos fogalmak.
Egyedül vagy másokkal együtt dolgozol a projekteken?
Is-is. Szeretek együttműködni más tervezőkkel, szerintem izgalmas dolgok tudnak megszületni, ha a különböző stílusok, területek összefonódnak, és ebből születhet valami új dolog. Az „ease” moduláris bútorcsaládot például Raffai Dávid formatervezővel csináljuk. Bár ez még csak koncepció, mind anyagában, mind pedig formájában újra akarjuk tervezni, amint időnk engedi. Emellett pedig állandó támogatást kapunk a Meshlin Zrt. csapatától Győrben.
A notjustuseless anyagát beválogatták a New York-i innovatív anyagok gyűjtőhelyére, a Material Connexionba. Néhány anyagminta állandó jelleggel megtalálható olyan londoni stúdiók polcain, mint a Material Lab, a Surface Matter vagy a Material Driven. Meghívták és kiállították Olaszországban, a 2019-es Biennálé részét képező Venice Designon. A 2019-es Tallini Design Héten a „Future Materials” részeként volt megtekinthető szeptemberben. A „Ro Plastic Price” döntős anyagai között szerepelt Home Textiles kategóriában, kiállították a Milan Design Week keretében. A 2019-es „Future Proof” belsőépítészeti anyagok közé is beválogatták Londonban.
Huszár Katalin / notjustuseless | Web | Facebook | Instagram
asUstrap | Facebook | Instagram
Lovaglóközpont | Csíkszentsimon, Románia
Ez a szám visszaadja a nyarat, ami idén nem volt a miénk
