Debrecenben és az online térben rendezték meg Európa első generatív hackathonját, az NFT DEB Generative Dimensions-t. Az ötletverseny során művészek által vezetett csapatok vizsgálták a blokklánc technológia és a mesterséges neurális hálózatok legújabb fejlesztéseit, valamint azok kreatív alkalmazási lehetőségeit a művészeten belül. Minden csapat a klímaváltozás és a vándormadarak viselkedése közti kapcsolatot kutatta, eredményeiket különböző adatalapú művekben összegezték. Ezek közül három izgalmas projektet ismertetünk: Weiler Péter és csapának munkájáról, valamint Nikita Khudiakov és társainak projektjéről már írtunk, most Navratil Judit, Nagy Ágoston és Szabó P. Zoltán Solastalgia című interaktív NFT művét mutatjuk be.
A Solastalgiában számtalan metafora sűrűsödik. A mű tervezésekor Navratil Juditnak, Nagy Ágostonnak és Szabó P. Zoltánnak – mint ahogyan a hackathon többi csapatának is – a madarak vándorlási adatai és a vándorlási krízis klímaválsággal való összefüggése jelentett kiindulási pontot. Navratilék a globális felmelegedés kapcsán Timothy Morton hiperobjektum fogalmát hívták segítségül. A hiperobjektumok térben és időben szétoszló entitások, melyeket teljességükben képtelenek vagyunk átlátni, csupán részleteiben tudjuk érzékelni őket (hiperobjektumnak tartjuk például a globális felmelegedést). Ennek analógiájára működik a Solastalgia mint hiperobjektum is, mely kusza térhálójának leginkább csak részleteit tudjuk magabiztosan értelmezni, mintsem a teljes 3D modellt. A térbeli vonalhálót a darvak GPS-alapú vonulási adatai rajzolják ki, melyek szövevényében a madarak vándorlásához köthető motívumokat, például az internetet és a madarak egyik veszélyforrását egyaránt szimbolizáló vezetékes villanyoszlopot, illetve kézzel írt, háromdimenziós szavakat is találunk.
„Érdekelt minket, hogyan tudjuk a klímaváltozás és a vándormadarak veszélyeztetettségének megfoghatatlan témáját személyesebb, és könnyebben értelmezhető szintre hozni vizuális elemek segítségével. Bizonyos szempontból minden nyelvből, kódokból épül. A madarak több nyelvterület felett szállnak el és kötik össze így azokat, ezért a madarak nyelvének, hangjainak absztrahálásával utalunk a szájhagyományok fontossága mellett a nyelvek és kódrendszerek folyamatos változására, és az ebből épülő új entitásokra” – mondja Judit.
A nyelvvel való játék a címben is visszaköszön. Milyen szavakkal tudjuk kifejezni azokat az érzelmeket, amelyekkel a klímaváltozás előtt nem kellett szembenéznünk? A solastalgia jó példa erre – egy neologizmus, ami a környezeti változások okozta szorongást jelöli.
Ugyan a környezetvédelmi témájú hackathon és az NFT munkákkal összefüggő kriptobányászat környezetterhelő hatása sejtethet némi ellentmondást, azonban ahogyan Nikita Khudiakov csapata, úgy a Solastalgia alkotói is kritikai szemlélettel közelítettek a problémához, és egy fenntarthatóbb platformra, a TEZOS láncra tervezték munkájukat.
„A legnépszerűbb és legnagyobb blokkláncokon futó tranzakciók rengeteg számítási kapacitást, sok energiát használnak, emiatt környezeti szempontból problémás a működtetésük. Ezzel szemben a green NFT olyan blokkláncokon működik, ahol más módon történik egy-egy blokk jóváhagyása – nem sok számítógépnek kell számolnia bonyolult feladványokat (Proof of Work), hanem elosztják a hálózatban a különböző résztvevők között a jóváhagyást (Proof of Stake). A green NFT egy tudatos állásfoglalás, ami azt segítené elő, hogy fenntarthatók legyenek ezek a hálózatok. A Tezos egy ilyen blokkánc, emellett ez a platform alkalmas interaktív NFT-hez is.” – indokolja Ágoston a választásukat.
A Solastalgia sajátossága, hogy esetében nem egy egyszerű videómunkáról van szó, hanem egy interaktív műről. A madárvonulás mintájára egy olyan NFT-t készítettek, melynek vándorlása ugyancsak követhető, és minden tranzakció után egy kicsit változik a látvány is – a színek fokozatosan fakulnak és a motívumok is formálódnak, a fészek például, ami a nyugvópont lenne a műben, egyre inkább szúró és veszélyes dolgokkal teli elnyelőponttá válik. Ahogyan a blokkláncon egy bejegyzés, úgy a környezettel való bánásmódunk is visszafordíthatatlan folyamat – üzeni a Solastalgia –, melynek tudatában érdemes felülvizsgálnunk a kényszeres növekedés iránti igényünket.