Pöttyök, foltok, csíkok, szókimondó üzenetek, feketén-fehéren. Mészáros Dóri egy grafikai stúdió és egy designer márka fúziójaként tekint saját brandjére, az Exiter Diary-re. A márkát néhány héttel ezelőtt fedeztük fel, és papírmániások lévén azonnal rárepültünk a tuti jegyzettömbökre és noteszekre. Interjú!
„Dóri vagyok, tervezőgrafikus, papír-írószer függő, grafomániás jegyzetmegszállott” – így mutatkozol be az Exiter Diary weboldalán. Itt azt is elárulod, hogy már évek óta érlelődött benned a márka gondolata. Hogyan és mikor indult az Exiter Diary? És honnan ered a név?
Igen, ez abszolút így van. Már-már kényszeresen feljegyzek mindent, sokszor gondolkozni is csak úgy tudok, ha közben levezetem papírra, és magam előtt látom a gondolatmenetet. Az Exiter Diary koncepciója még az egyetemi éveim előtt, 5 éve fogalmazódott meg bennem. Igazán nagy hatással volt rám az amerikai Julie Ann Art, ami egy egyszemélyes brand – azóta már Unblushing néven fut. Akkoriban kezdtem el ilyen mintákat rajzolgatni, de eléggé kezdetlegesek és csapongóak voltak az akkori ötleteim. Ezen a ponton mondták először azt nekem, hogy „ez egy hülyeség”. Sokáig rágtam magam rajta, míg egy idő után leülepedett bennem, és úgy döntöttem, akkor is belevágok.
A név egy egyetemi projektemből maradt rám, akkoriban egy határidőnaplót kellett terveznem, ami funkcióját tekintve a mindennapok káoszát igyekezett rendezni. Ehhez alkottam egy szójátékot az Exit szóból. Ez lett a „kiutat mutató” naplóm. Amikor az egyetem után belevágtam a márka elindításába, sokat gondolkoztam rajta, mi lehetne a név, de valahogy mindig visszahúzott a szívem az Exiterhez.
Mi volt a legnagyobb kihívás, nehézség, amivel szembe kellett nézned, mikor úgy döntöttél, saját márkát indítasz?
Szinte minden. Az első nehézség számomra maga a jogi, illetve üzleti alapok rendezése volt. Hogyan leszek vállalkozó? Mit kell ehhez elintéznem? Webshopom hogyan lesz? GDPR? Nagyon sokat kellett kutakodnom, tanácsot kérnem ezekben a témákban.
A másik része a termékek beszerzése volt. Rengeteg nyomdával és kis céggel vettem fel a kapcsolatot, igyekeztem mindig az Exiter elvei mentén haladni, mérlegelni. Ami nekem igazán nagy gondot okoz – és rengeteg tudatos tervezés kell hozzá mai napig –, az a kommunikáció. Az, ahogyan prezentálom a termékeimet, a munkamorálomat, a gondolataimat. Milyen gyakran posztolok? Kikhez szólok? Szerintem ezek az alapjai mindennek, és erre igyekszem sok időt fordítani, hogy egy kicsit mindenki magáénak érezze azt, amit képviselek.
Mit kell tudnunk az Exiter Diary termékeiről? Mesélnél kicsit a tervezésről és a kivitelezési folyamatokról?
Az Exitert nagyon egyszerű elvek mentén építettem fel. A termékeim, mivel papírral dolgozom, a lehető legmagasabb százalékban újrahasznosított alapanyagokból készülnek. Vannak persze elkerülhetetlen összetevők, de igyekszem ezeket minimalizálni. A termékek Magyarországon készülnek, olyan partnerekkel dolgozom együtt, akikről tudom, hogy maguk is a KKV szektorban tevékenykednek. A vászontáskáimat például egy pici műhelyben kézzel szitázzák, kis darabszámban. Ezekhez az irányelvekhez tartozik a csomagolásmentesség, ami egy kettős dolog, hiszen a termékek sérülékenyek, viszont annyira szeretem a papír textúráját, hogy nem is lenne szívem celofánba csomagolni.
A tervezés nagyjából úgy néz ki, hogy papírra vetek egy-egy aktuális témát, ami érdekel, ezután pedig hagyom motoszkálni a gondolatot az agyamban. Egy idő után újra előveszem, és addigra már megszületik bennem a forma is. Ezután általában digitálisan tervezem meg a dolgokat, próbanyomatot készítek. Bekérem az árajánlatokat a bevált partnerektől az elképzelt anyagok felhasználásával. Ha megtalálom a megfelelőt, akkor megrendelem az első pár darabot. Először sosem dolgozom nagy mennyiséggel, hiszen sokszor az a termék, ami nekem a kedvencem, másoknak nem mindig jön be, és ez fordítva is igaz: amitől nem vártam sokat, az általában bestseller lesz. Az Exiter termékek további érdekessége, hogy a rajtuk látható betűtípusokat is – egy kivételével – én terveztem.
Van egy kedvenc amerikai papírmárkám, az Emily McDowell: szép színes, rajzos grafikákba oltott sajátos fekete humor jellemzi a munkáit. Ezek az üzenetek az ő termékein egyszerre viccesek és őszinték. Valami hasonló Nálad is megjelenik, a jegyzettömbök esetében például. Ezt jól érzékelem? Mi az az üzenet, amit szeretnél átadni a termékeiden keresztül a vásárlóidnak?
Nem ismertem korábban, gyorsan le is csekkoltam. Aki személyesen ismer, az tudja, hogy én amúgy is ilyeneket mondok, ilyen őszintén és sarkosan látom a világot. Először tartottam tőle, hogy az emberek nem fogják szeretni vagy majd tuskónak tartanak miatta, de mindenki ezeket szereti a legjobban. Az én üzenetem az alkotói profilomon és az Exiterben is, hogy be kell vállalni azt, amit gondolunk. Ha szar napom van, akkor az van. Ha elegem van, elegem van. Ha valami rosszul esik, senki ne mondja meg, hogy érezzem magam jobban. Korábban képes voltam magamból visszavenni mások kedvéért, és sok esetben túlságosan igazodó voltam. Szeretném, ha az emberek többet mernének felvállalni magukból.
Milyen visszajelzéseket kapsz a vásárlóktól? Mi volt eddig a bestseller?
Van, aki szó szerint megvadul, ha a pultomhoz ér (mosolyog). Az egyik kedvencem, amikor látom, hogy a vásárlók elmosolyodnak, bökdösik a másikat, hogy „Nézd, ez te vagy!”. Ez hatalmas visszaigazolás. Az biztos, hogy nálam általában sok a nevetés, sokan megdicsérnek, és igen, vannak visszatérő vásárlóim is. A bestseller talán az a jegyzettömb volt, aminek a fejlécére azt írtam, „Milyen szép napunk van! Kár lenne ezt is elbaszni”. Rengetegen mondták, hogy ez az ő életük.
Az aktuális kínálatban a letisztult, mégis izgalmas, fekete-fehér mintázatok (pöttyök, csíkok, foltok, stb.) a meghatározók. Elképzelhető, hogy a következő kollekció színesebb lesz, vagy ezen a monokróm, grafikus vonalon maradsz továbbra is? Milyen újdonságokra számíthatunk?
A termékek színe szembetűnő sokaknak, ez nálam az elmúlt egy év letisztulását is jelenti. Zavarnak a színek, úgy érzem, hogy a túl harsány dolgok zajt generálnak körülöttem. Ebben a színvilágban érzem jól magam. Egyetlen egy „színes” termékem volt, a mostani bringa kitűzőm hátterében volt egy rózsaszín folt, de azt is soknak éreztem. Biztos vagyok benne, hogy ennél több szín nem lesz az Exiterben (mosolyog). Jelenleg nagyon sokat dolgozom azon, hogy elindítsak egy-két „oldalágat” a márkán belül: ha már van egy adott termékpalettád, szerintem figyelni kell arra, hogy az új termékek ne üssenek el nagyon a meglévőktől. Nem titok, hogy az egyik új irány az Exiter Baby lesz, melyben babavárással, gyermekvállalással kapcsolatos papír és – remélhetőleg – textil termékek is lesznek. Ezen kívül 90%-os készültségben van már két planner, illetve journal jellegű termékem is. Igazából rengeteg ötletem van, ezeket mindig az aktuális kedvemhez, trendekhez mérten veszem elő és jelentetem meg.
Lehet, hogy ez egy furcsa kérdés lesz, de muszáj megkérdeznem: szinte kísérteties a hasonlóság az Exiter Diary és a Malinovka papírtermékei között. Két ennyire hasonló papírmárkát vajon elbír a hazai piac? Vagy tulajdonképpen ez lényegtelen, hiszen ez a stílus, amiben mindketten alkottok, mára már trendnek számít a papír-írószer univerzumban? Értek ezzel kapcsolatban esetleg kellemetlenségek téged?
Egyáltalán nem furcsa a kérdésed! És képzeld, ezt még senki nem kérdezte meg, így soha semmilyen kellemetlenség nem ért még ezzel kapcsolatban (mosolyog). Szerintem minden alkotó egyedi, és még ugyanazt a négyzetet is százféleképpen tudjuk megközelíteni. A Malinovkát én magam is nagyon szeretem – a social médiával kapcsolatos jegyzeteimet például az idei Malinovka Planbookba vezetem –, viszont nem érzem, hogy hasonló flow-t képviselnénk. Az Exiter egy néhol trágár, szókimondó fekete humorral teletűzdelt márka. Szerintem messze áll a Malinovka kedves, letisztult hangulatától. Véleményem szerint, sokan elférünk egymás mellett, főleg abból kiindulva, hogy mind-mind különbözünk, különböző hangulatokat és üzeneteket közvetítünk. A fekete-fehér pedig egy örök trend, nekem meg külön öröm, hogy ezt egyre több ember érzi és követi!
Stijn Hoekstra | Cinematic Ukraine
Megfertőződött a globalizáció?
