Amikor megkérdezik tőlük, milyen zenét is játszanak pontosan, nincs egzakt válaszuk, illetve ők maguk is mindig mást mondanak. Az Analog Balaton zenéje ugyan stílusában változó, de felfogását tekintve abszolút az elektronikus lüktetés (négy negyed, lábdob), ami meghatározó, és persze az alternatív rockzene, mint egyfajta örökölt stílus is megjelenik a számaikban. A teltházas koncerteket adó zenekar alapítóit, Vörös Ákost és Zsuffa Abát a törökbálinti stúdióban látogattuk meg, ahol arról is beszéltek, szerintük milyen a jövő zenéje. Interjú!
Fel tudjátok idézni, mikor és milyen formában találkoztatok először a zenével? Gyerek-, illetve tinédzser korotokban milyen zenei hatások értek titeket otthon vagy az iskolában?
Ákos: Apám zenével foglalkozott: a régi házunkban a pince volt az ő próbaterme tulajdonképpen, itt zenélgettek a barátaival. Sokszor megvan az az élmény, hogy gyerekként lemegyek hozzájuk. Ez egy viszonylag korai emlékem. Nekem megvolt a klasszikus vonal, az alternatív rockzene, ami gyerekkoromban ment – Hiperkarma, Kispál. Aztán nagyon fiatalon, talán nyolcadikban vagy középiskolás koromban elkezdtem elektronikus zenét hallgatni. Koncertekre jártam a Zöld Pardonba, ZP-kártyám is volt. (Nevet)
Aba: Ha jól emlékszem, nekem az első emlékem, hogy anyámnak volt egy Romániából hozott akusztikus gitárja, és azon elkezdtem prüntyögni. Csak pár éves lehettem. Ennél korábbi zenei élményre nem nagyon emlékszem. A legelső zene, amit hallgattam, az Elvis Presley volt, kazettán.
„Leülünk, izzadunk a próbateremben, és szépen felveszegetünk számokat” – fogalmaztatok egy korábbi interjúban. De mégis: pontosan hogyan kell ezt elképzelni? Milyen metódus alapján születik egy dal, és melyek azok az eszközök, hangszerek, amelyek körbevesznek benneteket?
Aba: Nekem az elsődleges hangszerem a gitár – sok minden azon indul, vagy még inkább: azon keresünk dallamokat. Egyébként elég változó, hogy hogyan készül egy szám – mindig máshogy egy picit.
Ákos: Van olyan, hogy van egy már létező szám, és annak az alapjaiból indulunk ki, mert például tetszik nekünk az a ritmusszerkezet vagy dallamvilág. Sok olyan szám is van, ami Abának egy-egy régebbi témáját dolgozza fel, és persze akad olyan is, amikor egy szimpla dzsemmelésből rakunk össze valamit. Alapjaiban a dallam, a melódiák születnek meg előbb, csak utána jönnek a ritmushangszerek, az ének pedig csak a legvégén. Sosem volt olyan, hogy van egy dalszöveg és arra írjunk zenét – mindig a zene volt előbb. Az ének és a gitár központi szerephez jut a zenénkben, ami pedig ezt „díszíti”, az az elektronika.
Aba: A dalszövegeket én írom, de általában próbálok olyan dolgokról írni, amiket mindketten megélünk. Ennek a most megjelent lemeznek (az Analog Balaton első lemeze, a „Lent” 2021 novemberében jelent meg – a szerk.) a java része arról az időszakról, azokról az eseményekről és élményekről szól, amikor egy lakásban éltünk, s ezáltal lett koherens az egész anyag.
A gitár és a szintik mellett vannak a lemezen olyan hangszerek is, amelyeken alapvetően nem játszunk: ezeket megszólaltatjuk, ahogy tudjuk, felvesszük, bemintázzuk, vagdossuk, és utólag számítógépen módosítjuk. Ami mindig van, az talán a szintetizátor. A zörejek is elég változatosak: olyan is volt, hogy telefonnal vettünk fel valamit, illetve Ákos például víz- vagy esőhangot is felvett, de volt olyan is, hogy kifejezetten azért mentünk az erdőbe, hogy hangokat gyűjtsünk. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy kopácsolunk a semmi közepén egy számítógéppel, egy hangkártyával meg egy mikrofonnal. Ezekből próbáltunk meg egyfajta hangkönyvtárat létrehozni.
Nálatok a lemezkiadás sosem volt elsődleges cél, ha jól sejtem. Eleve éveken keresztül rengeteg koncertet adtatok és csak most, 2021 novemberében jelent meg az első albumotok, a „Lent”. Inkább az élményszerzésre koncentráltok, ami egy nagyon intuitív és intenzív létforma ahhoz a munkához képest, amit egy lemez összerakása jelent. Hozzátok melyik áll közelebb, melyik mit ad?
Ákos: Maga a lemezrögzítés egy nagyon új élmény volt. Számomra ez az időszak azt jelentette, hogy fókuszáltan foglalkoztunk a kiválasztott számokkal – erről a műveletről akár azt is gondolhatnánk, hogy beszűkíti az embert, de igazából minél hosszabb ideig koncentrálsz, annál inkább belelátsz a részletekbe. Ebből a szempontból kifejezetten jó az, hogy az ember megtanulja, hogy igenis be kell fejezni valamit, és fókuszáltnak kell lenni. Ez mind újdonság volt számomra, de nagyon élveztem ezt a folyamatot. Ám maga a zeneírás, az nálunk állandó: akár naponta is előjöhetnek olyan ötletek, amik megmaradnak a számítógépen, és csak később öltenek végleges formát.
Aba: Azért nehéz erre válaszolni, mert másfajta élményt nyújt a zeneírás és mást a stúdiózás – utóbbi egy hosszabb távú élmény: valamit befejeztél, és az megmarad, megőrződik. A koncertezés ezzel szemben múlandó: pillanatnyi örömet tud okozni, amire – ha ennyi koncerted van – valójában már nem emlékszel egy idő után, de az érzés megmarad.
A lemezkészítés szerintem egy nehezebb folyamat, mert az, ami koncerten működik, az nem feltétlen működik lemezen, főleg ha mondjuk nincsen annyira kidolgozva egy téma, de az emberek hangulata vagy például a hangerő elviszi – lemezen már ez nem biztos, hogy így van, ott jobban oda kell figyelni. Sokkal több munka persze, de megmarad egy örök életre.
Elnézve a digitális eszközök fejlődését, ti miben látjátok a zene jövőjét, merrefelé tartunk?
Aba: Most a jövőt én a hibrid megoldásokban látom. Minden abba az irányba megy, hogy analóg dolgok digitálisan vezérelhetővé válnak. Nagyon bájosak tudnak lenni az analóg cuccok, de egyszerűen olyan kényelmet tud nyújtani a digitális vezérlés, ami időben kifizethetetlen, és sokszor megkerülhetetlen. Ha például csak azokat a szintiket vesszük, amiket mi használunk: mindkettő analóg szinti, nagyon jól szól, de digitálisan van vezérelve, ezáltal komfortosabb a használata. Én egy nagyon praktikus ember vagyok: ha valami nem kényelmes, akkor nem használom.
Ákos: Nem lehet elmenni amellett, hogy ezek a régi analóg eszközök nagyon sok áramot vesznek fel, és például egy ilyen pultot, mint ami itt a stúdióban is van, nem lesz olyan egyszerű működtetni, mert rengeteg áramot fogyaszt. Egy számítógép, egy hangkártya, egy külső midi-pult ma már elmegy ugyanarról a tápegyséről.
Aba: Nem beszélve ezeknek az eszközöknek a karbantartásáról, az áráról, és arról, hogy a végtermékben nem lesz számottevő a különbség, de ezt nálam a hangmérnökök valószínűleg sokkal jobban tudják.
És néhány eldöntendő kérdés:
Google Calendar vagy klasszikus határidőnapló?
Ákos & Aba: Google Calendar.
Netflix vagy mozi?
Ákos: Hát, a mozi az élmény, a Netflix már kevésbé, az inkább kitölti a semmittevést. Szóval, bárcsak azt mondhatnám, hogy mozi, de Netflix, sajnos.
Aba: Netflix.
Spotify vagy bakelit?
Ákos & Aba: Spotify.
Kindle vagy klasszikus könyv?
Ákos: Könyv, könyv.
Aba: Egyébként én használom a Kindle-t, de a könyv jobb érzés. Szóval, ha választanom kell, akkor könyv.
Interneten vagy boltban vásárolsz inkább?
Ákos: Én mostanában elég sokat rendelek.
Aba: Boltban.
Fotók: Mohai Balázs
Analog Balaton | Spotify | Facebook | Instagram
A hét kedvenc enteriőrjei_93
Kortárs magyar designerek az idei Highlights of Hungary jelöltjei között
