A karantén ugyan nem tart tovább néhány hétnél, esetleg hónapnál, de az élmény valószínűleg hosszabb távon is rajta hagyja a nyomát az életünkön, az életformánkon, így a tereinken is. A kényszerűen otthon töltött időnek, a home office-nak, a be-, illetve összezártságnak, már most megvannak a tanulságai – kérdés, hogy ezek a tapasztalatok súlyosak-e annyira, hogy meghatározzák a jövőbeli terek tervezését?
Interjúsorozatunkban különböző területek képviselőit kérdezzük arról, szerintük hogyan változtatja meg a járványhelyzet megtapasztalása az élettereinket. Ezúttal Cosovan Attila, designer, a MOME és a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, és Fenyvesi Bori, építész közösen válaszoltak a kérdéseinkre.
A legtöbb család most megküzd azzal, hogy az otthona hány funkcióval bővült, melyek legtöbbje (munka, tanulás) több intimitást igényelne, mint amit az eddig nagyon népszerű open floor típusú alaprajz nyújtani tud. Mit gondoltok, leáldozóban van ennek a tértípusnak a csillaga?
Az open floor talán most nyeri el csak igazán méltó jutalmát. Eddig csak néztük ezeket a tereket, ritkán töltöttük meg élettel, mert szülők, gyerekek, mindenki terepen volt… sokan csak aludni jártak haza, és átsuhantak az egybenyíló tereken.
Most egy online értekezleten, vagy órán, melyet nem a kis dolgozószobából ejtek meg, és mögém bújik valamelyik gyerekem vagy éppen a feleségem, akkor az rendben van, akkor az organikus, ez a valódi home office, amikor vállaljuk ennek a kettősségnek a szépségét.
De azt is el tudom képzelni, hogy gyorsan installálható, a nagy térből leválasztó „greenbox” féleségek fognak bekerülni az otthonokba, amit csak akkor használnak, amikor épp privát térre van szükségük a családtagoknak.
Az otthoni tevékenységeink köre nem csak a munkával és az óralátogatással, illetve -adással bővül, hanem a szabadidős, adott szabad téren végzett tevékenységekkel is. Hogyan hat majd a tárgykultúránkra például az, ha a sport jobban begyűrűzik a lakásba?
Így is elég sok sporthoz köthető tárgyunk van a lakásban – túl sok, amit amúgy ritkán használunk (tisztelet a kivételeknek) – szóval, ez nem újkeletű igény, csak maximum most előkerülnek a padlásról, pincéből, garázsból vagy a szekrény mögül. Sőt, inkább azt gondoljuk, az emberek talán egyre többen és többet fognak kijárni a természetbe, a szabadba sportolni a lakások és a konditermek helyett. Sokaknak, köztük rengeteg fiatalnak most alkalmuk nyílt arra – „jobb híján” –, hogy megtapasztalják, egy dombtetőn is van élet, nem csak a plázák vagy közterek teraszain.
Jelenleg egyértelműen és szükségszerűen nagyobb szerepet kap a fertőtlenítés az életünkben. Vajon a jövőben, amikor lecseng a vírus, de az élménye ott marad a fejünkben, a lakásainkban is nagyobb számban jelennek majd meg a most csak egészségügyi intézményekben használatos eszközök? Esetleg népszerűbbé válhatnak a könnyen fertőtleníthető felületek?
Totálisan sterilen éltünk eddig is, a fogyasztói társadalom egyik félelem toposza a „kosz”, a baktérium, a gomba, a penész és a vírus. Bútoraink majdnem olyan könnyen fertőtleníthetőek, mint bármelyik műtő bútorzata, úgyhogy én éppen az ellenkezőjét várom… Hátha józan észre ébredünk, és inkább egyáltalán nem sterilizálunk. Ha szeretett koronavírusunkat a sterilitás pusztítaná el, akkor Kiberában (a kenyai főváros, Nairobi többszázezer lakosú szegénynegyede – a szerk.) az egymilliós lélekszámú nyomornegyedben már nem élnének emberek. Miközben ott is felütötte a vírus a fejét, de valamilyen okból kifolyólag mégsem terjed. Sterilitás nuku! El kellene gondolkodnunk, vajon miért?
Ettől a témától eltekintve, mit gondoltok, megjelennek kifejezetten a vírus hatására új tárgyak az életünkben? A technológiai újításokat is ide értem.
C. A.: Inkább abban bízom, hogy eltűnnek a tárgyak. Most, hogy egyszerre többen vagyunk otthon, rájövünk, hogy nem férünk el tőlük. Egy idő után majd nem érezzük túl jól magunkat, ha mindenütt egy felesleges shopping körút eredményét látjuk magunk körül.
Remélem, megtisztulunk, és bízom abban, hogy újra olyan tárgyakat fogunk vásárolni, amelyek képesek hosszú ideig velünk lenni.
Persze az IKT (infokommunikációs technológiai eszközök – a szerk.) tárgyak ez alól kivételt képeznek (még egy ideig…).
Ez azt jelenti, hogy a vírus hatással lesz a fogyasztói szokásainkra is? Hogyan érintheti ez az „új” magatartás a designipar cikkeit?
Az általános fogyasztási szokás talán úgy fog változni, ahogy a többi válaszban már említettük (bár valószínűleg tömegesen nem fog szinte semmi sem változni). Megjelenik majd néhány újabb tudatos fogyasztó, akik a „fogyasztó” szótól már eleve is rosszul vannak, mint ahogy – egyébként – mi is.
C. A.: A designipar cikkei? Amit mi designiparnak hívunk, az egy teljes félreértés. Nagy általánosságban azt nevezzük designtárgynak, ami talán „szép”, de mindenképpen drága. Ez pedig egy nagy melléfogása eleve a szakmai definíciónak. Remélem, hogy ez például valahogy a helyére kerülhet.
Én azt nevezem designtárgynak, aminek – hosszú távon – van értelme, és nem veszíti el az értékét a divathullámmal együtt. Sajnos, tisztában vagyok vele, hogy a „designipari cikkek” ma divattermékekké váltak és szezonálisan cserélődnek, mint akár a ruhakollekciók is, de ahogy a divatban is megjelent a slow movement, a fenntarthatóság, a morális kötelesség és fék – úgy ez a designipar cikkeiben is jelen van már. Egyelőre ugyan csak szlogenek szintjén, de elindult a folyamat, és ez talán fel fog gyorsulni a járvány miatti önreflexióból fakadóan.
Számotokra mi lenne az a kedvező változás, ami a járvány hatására végbemehetne az otthonunkat illetően?
A járvány és karantén miatt elkezdtek az emberek a megszokottnál sokkal több élelmiszert, tisztítószert és egyebeket felhalmozni az otthonaikba… Jó lenne, ha az otthon kevésbé lenne tároló, inkább az életnek teret adó hely, ami megnyugtató, egyszerű, vagyis tiszta. Nem steril, mint egy műtő, hanem organikus, mint egy olyan kert, ahol a vonalzóval mért pázsit mellett „gyomok”, meg számunkra ismeretlen bokrok is nőhetnek.
Cosovan Attila |honlap
Kiemelt kép: madridi loft – Pía Mendaro. Forrás: designboom. A képek szabad asszociációk.