Paul László kesztyűtől kezdve bútoron, enteriőrökön és épületeken át földalatti bunker tervezéséig minden olyan felkérést elvállalt, amelyben kihívást látott. A magyar származású tervező sosem alapított nagy céget, mégis minden nagy nevű amerikai üzletember vele akart dolgozni a nyugati parton.
A magyar származású, Kaliforniában élő építész, belsőépítész és formatervező Paul László (1900-1993) életrajza hemzseg az izgalmas személyektől és történetektől: megrendelői között olyan neveket találunk, mint Howard Hughes filmrendező, Joan Harrison, Hitchcock asszisztense vagy éppen J. C. Hall, a Hallmark Cards alapítója.
Zsidó származása miatt a II. világháború közeledtével elhagyta Európát; a sors iróniája, hogy Hitler berchtesgadeni nyaralójába, a „Sasfészekbe” (Kehlsteinhaus) az általa tervezett bútorok kerültek. Visszaemlékezésében Winston Churchill, Henry Dreyfuss és Teller Ede neve is feltűnik ismerősei köréből, legutóbbi azért, mert 1955-ben egy bombabiztos óvóhely tervezésén dolgozott.
Hogyan vált sikeressé Kaliforniában a debreceni születésű tervező?
Paul László bútorgyáros zsidó nagycsaládba született. Már gyermekkorában is többször járt Bécsben, így tanulmányait is ott folytatta, majd Stuttgartban járt egyetemre. Formatervezést és építészetet tanult, aztán Párizsban, Berlinben, Stuttgartban és Bécsben alapozta meg kapcsolati hálóját és karrierjét. Az antiszemitizmus erősödésével érezte, hogy Európából mennie kell; egy chilei tanári állást pályázott meg, de az ismerősei lebeszélték róla, így végül New Yorkba utazott, majd vett egy autót és Beverly Hillsbe ment. Irodája megalapítását követően a legtehetősebb amerikai üzletemberek és hírességek megbízásait teljesítette évtizedeken át. Kesztyűtől és madárkalitkától kezdve bútoron, enteriőrökön és épületeken át bunker tervezéséig minden olyan felkérést elvállalt, ami izgatta a fantáziáját, leginkább azonban az általa tervezett villák, bevásárlóközpontok, bankok, kaszinók enteriőrjeiről vált ismertté.
De miért akartak ennyien vele dolgozni, és ha tehetséges tervező volt, miért maradt ismeretlen itthon?
Annak oka, hogy a designkánonba nem került be, egyrészt az lehet, hogy munkássága kevésbé épült konkrét tervezői hitvallásra, mint például az általa gyakran emlegetett és nagyra becsült Le Corbusier vagy Richard Neutra esetében. Paul László ugyan a modern mozgalomhoz csatlakozott, de nem a Bauhaus vonalát követte – egy lágyabb, elegánsabb vonalú modernizmust képviselt, a bécsi századfordulós szecesszióból, az európai gyökerekből és a napsütötte Kalifornia hangulatából táplálkozott. Leginkább a napjainkban reneszánszát élő mid-century stílusban alkotott, a fast fashion láncok webshopján a lakberendezési szekciót böngészve például könnyen találunk olyan bútorokat, amelyeket Paul László munkái inspirálhattak.
Egy idő után egyre kevésbé vállalt munkát olyan megrendelőknél, akikkel nem érezte, hogy jól tudnának együttműködni, vagy akik nem tudtak az általa kínált nívós tervekkel anyagilag lépést tartani. Márpedig amit csinált, az nem kímélte senki pénztárcáját – minden apró megoldásra kitért a tervezésben és a legminőségibb anyagokkal dolgozott. Gyakran kombinált különböző színeket és anyagokat, ismerte a legjobb beszerzőhelyeket és mesterembereket, akikkel az üvegmunkától kezdve a textilen át a faipari munkákig minden részletre kitérően igényes darabokat tudott kiadni a keze közül.
Sosem akart nagy irodát alapítani; úgy gondolta, ha növekedik, akkor egyre kevesebb tervezői feladatot tud ő maga ellátni, ezért mindig „kicsi” maradt. A megrendelő ízlése és a saját elképzelései közti középutat kereste, és hitt abban, hogy kell lennie egyfajta egymásra hatásnak az ügyfél és a tervező között.
Víziók a jövőről
A milliárdosok luxusmegbízásai és a nívós bevásárlóközpontok enteriőrtervei között kissé szokatlannak hathat Paul László életművében az Atomville terve, amellyel a jövő városát vizionálta. 1950-ben egy magazin felkérésére készítette el a tervet, amelyben a házak a föld alatt vannak, a tetők leszállópályákként funkcionálnak a magánhelikopterek számára: ezek használatáról ekkor még többen azt gondolták, hogy annyira a hétköznapok részévé válhat a jövőben, mint az autóvezetés. Paul László egy másik meglepő tervezési projektje az a bombatámadástól védő földalatti bunker, amelyet 1955-ben John D. Hertz amerikai üzletember kertjébe tervezett. A bunker elkészült ugyan, de Hertz nem volt elégedett vele és perre vitte az ügyet, melyből végül Paul László került ki vesztesen. Később közel hatvan évig a Pinecrest School birtokolta a telekre épült házat és bunkert.
Képek forrása: Alchetron, Modernism, Chairish, The Cary Collection – Paul Laszlo, MidCentArc
Térbeli és érzelmi ellentétek | Richard Yasmine
Játék és felelősség | WAU thecardgame
