Az ékszer mint üzenethordozó, kommunikációs eszköz vagy szimbólum: a romániai JULS márka ékszerdarabjaiban a gondolatok viselhető tárgyakká alakulnak. Teodora Rus ékszertervezővel, a márka alapítójával beszélgettünk. Interjú!
Kérlek, mesélj egy kicsit a kezdetekről: hogyan lettél ékszertervező? Mindig ez a szakma érdekelt?
Ez az út 2015-ben kezdődött, amikor polimerből szerettem volna valósághű, sütit formáló fülbevalót készíteni magamnak. Ahogy játszottam az anyaggal, áttetsző színe arra inspirált, hogy nyakláncot is alkossak belőle. Rájöttem, hogy ezt nagyon élvezem, és elkezdtem futurisztikus formavilágú kiegészítők után kutatni. Egy teljesen új univerzum nyílt meg előttem: a művészi ékszerek világa. Igyekeztem minél többet megtudni erről a szakmáról, majd a romániai Assamblage Kortárs Ékszer Iskolában részt vettem egy tanfolyamon, ahol nagyszerű ékszerkészítő közösségre találtam: itt tanultam meg fémmel dolgozni és itt sajátítottam el a szakma alapjait is. Sosem gondoltam, hogy ennyire tudok majd rajongani valamiért!
A tanfolyam mellett terméktervezést tanultam a bukaresti Nemzeti Művészeti Egyetemen: azt hiszem, ez segített engem a műszaki részben és a tervezési folyamatokban, de sokat küzdöttem, mire sikerült minőségi, koncepcionális, de mégis viselhető művészi ékszereket létrehoznom. Ez teljesen új dolog volt számomra.
Mi az, ami a leginkább lenyűgöz az ékszertervezésben?
A legjobb maga az alkotás, a tervezés és a kutatás: amikor elképzeled, milyen legyen a tárgy. Számomra lenyűgöző, ha olyan dolgot tarthatsz a kezedben, amely először csak a képzeletedben élt, majd a saját kezeddel hoztad létre. Azt hiszem, más szakterületeken is sok ember érezhet így.
Ahogy te is említetted, ékszereid a viselhető darabok és a műalkotások között egyensúlyoznak. Mindemellett a minimalista, egyszerű és letisztult formákra is hangsúlyt fektetsz, ezért gyakran különféle geometriai formákat használsz. Mi jellemzi tervezői magatartásod, filozófiád?
Középiskola után építészetet és designt tanultam, az egyéb művészeti formák, mint a rajz, a festészet vagy a szobrászat, kevésbé érdekeltek. Azt hiszem, inkább arra képeztem önmagam, hogy letisztult, előre kiszámított vonalakkal tervezzek, amelyeknek céljuk van. Az ékszertervezés területe ennél sokkal szabadabb, így megtaláltam a módját annak, hogy a tárgytervezést a kortárs művészettel ötvözzem. Nagyon vonzóvá vált számomra, hogy olyan koncepciót, gondolatot, ötletet vagy üzenetet közvetítsek a művészeten keresztül, amely hordhatóvá válik.
Az ékszereim tiszta, geometrikus esztétikája a fő kifejezésmódom. Még nem akarom azt mondani, hogy ez a védjegyem, mert korai lenne: szerintem minél többet kell kísérletezni a különböző technikákkal, megközelítéssekkel, amíg meg nem találjuk a sajátunkat. A márkám tulajdonképpen statement ékszerekről és az új módszerek kereséséről szól.
Ékszereidben nagyon izgalmas, hogy mindig van különleges, szokatlan vagy oda nem illő elemük, meghökkentő tulajdonságuk. Ilyenek például átlátszó zsinóron függő egyszerű, geometrikus medáljaid. Melyek a fő inspirációs forrásaid: hogyan néz ki a tervezés folyamatod?
Minden darabbal vagy kollekcióval az egyediség a célom, amit manapság egyébként nehéz elérni, de igyekszem mindig valami újat, szokatlant hozzáadni. Sok minden inspirál, például egy textúra vagy akár valamilyen szemlélet. Ékszereim letisztult esztétikája mellett mindig igyekszem valamilyen újszerű, innovatív csatolórendszert is kitalálni, amelyek segítségével az ékszerek viselés közben is különlegessé válnak: ha például azt szeretném, hogy egy gyűrű a lebegés hatását keltse, akkor olyan módszerek, technikák után kutatok, amelyekkel ezt meg tudom valósítani – ez a magatartás jellemzi a láthatatlan huzallal ellátott nyakláncaimat is, amelyeket te is említettél.
Hordható, mégis művészi ékszerek mellett munkáid között kimondottan konceptuális darabok is helyet kapnak.
A konceptuális műalkotások vagy ékszerek némelyike legtöbbször szórakozásból, játékból készül, de vannak köztük nagyon egyedi és számomra értékes darabok is. Néhányuk hamarosan a weboldalamon is elérhető és megvásárolható lesz.
Az egyik ilyen, számomra kedves kollekció a Fallen címet viseli. Ezt a Romániai Design Hét keretében szervezett ROOM 40 ékszerkiállítás alkalmából készítettem, koncepciója az első világháborút dolgozza fel. Az elesett katonák emlékére, történeteire és neveire reflektáltam: ők emlékeinkben meg is maradhatnak, de szét is eshetnek, akár a folyékony fémek. Az általam elképzelt alakokat fehér kerámiából hoztam létre: a sziluettek zuhanó testhelyzetet örökítenek meg. A kollekció elemeit brossok, nyakláncok és egy gyűrű formájában alkottam meg. Nagyon szerettem elkészítésük folyamatát, valamint a végeredményt is: kedvenc darabjaimként gondolok rájuk. Az Assamblage Nemzeti Ékszer Szövetség jóvoltából a kollekciót lehetőségem volt kiállítani a barcelonai Joya Kortárs Ékszer Vásáron és New Yorkban is.
Már több jellegzetes kollekciót és önálló ékszerdarabot készítettél: még melyik munkádat emelnéd ki?
A Fallen kollekció érzelmileg nagy hatással volt rám, de további kedvenc darabjaim közé tartoznak még a The Unnecessary Mattifying brush and Brow brush elnevezésű darabok is. A száz évvel ezelőtt használt szépségápolási eszközökön gondolkodtam, és azon, hogy bár megjelenésük kifinomult, mégsem voltak eléggé ergonomikusak vagy igazán praktikusak. Ebből kiindulva hoztam létre ezeket az ujjainkon viselhető vintage tárgyakat, amelyek egy kis táskában is elférnek, de mégsem hasznosak. Ez további körömékszerek megalkotására is inspirált, így létrehoztam egy kollekciót.
Mik a jövőbeli terveid, milyen újdonságokra számíthatunk?
Jelenleg néhány változtatáson dolgozom. Mivel a mostani idők több kihívást jelentenek, a dolgok lassan haladnak, de mégis sikerült két új kollekciót készítenem, amelyek teljesen eltérnek az eddigi, megszokott ékszereimtől. Ezen túl Irina Mihuț tehetséges tervezőgrafikussal is együttműködünk: illusztrációkon és matricákon dolgozunk, amelyek hamarosan a nagyközönség számára is elérhetők lesznek. Nem olyan rég jelent meg a márkámról egy videó is JULS – The Movie címmel, amit a Reverb.44 csapatának köszönhetek. Remélem, hogy ősszel kicsit változik a helyzet a vásárokkal és a kiállításokkal kapcsolatban, mert már nagyon hiányzik ez az élmény.
Menedék a világ elől | Stromhouse
Büfé #4 – Konzervek, pástétomok
