Szerbia helyzete nemcsak a Balkánon, de az európai integráció terén is kérdéses. Interjúnk Igor Bandovićcsal, a Belgrádi Biztonságpolitikai Központ (Belgrade Centre for Security Policy) igazgatójával.
Sokadik szakaszában tart a Balkán európai integrációja. Hogy látja, merre tart ma a folyamat? Mennyire tudnak türelmesek maradni a balkáni társadalmak és politikai vezetők a lassú európai integrációval kapcsolatban?
Az európai integrációs folyamat nem igazán halad előre, részben a kontinens új geopolitikai helyzete miatt. Nem teljesültek a 2003-ban Szalonikiben tett ígéretek, amikor kidolgozták hogyan fog a Balkán az EU részéve válni. A kudarcnak valószínűleg mindkét oldalon sok oka van. Az EU-nak számos súlyos válsággal kellett szembenéznie: ha visszaemlékszünk, volt egy pénzügyi válság, egy migrációs válság, most pedig Ukrajnában háború dúl, ami biztonsági válságot jelent Európa számára. A Balkán országai sok mindent tettek, hogy a régió csatlakozhasson az EU-hoz, de a valódi reformok máig elmaradtak. Elsősorban a jogállamiságról beszélek, szerintem ez a leglényegesebb hiányosság a térségben. Másodszor az egyes országok közötti viták, bilaterális problémák megoldása is kulcsfontosságú a régió integrációja szempontjából. Az Észak-Macedónia és Görögország közötti konfliktus a jelek szerint megoldódott, de az Észak-Macedónia és Bulgária közötti feszült helyzet még mindig fenn áll. Sajnos az EU eddig csak nagyon lassan tudott foglalkozni ezekkel a problémákkal, de tudatosítanunk kell, hogy a saját erőnkből sokkal gyorsabban is tudnánk haladni, mint eddig. A Koszovó és Szerbia közötti új megállapodásnak köszönhetően remélem hamarosan újra megnyílnak az európai integráció kapui.
Magyarország az EU balkáni bővítésének egyik fő támogatója. Hogyan látja Budapest szerepét?
Budapest egy olyan támogató környezetet teremtett, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a szkeptikusabb tagállamok is beleegyezzenek az EU bővítésébe. Továbbá a magyar tapasztalatok általában példát is mutatnak a szükséges reformok sikeres véghezviteléhez. Szerbia máig a délszláv háború súlyos örökségével küzd, és számos probléma terheli Szerbia kapcsolatát a régió országaival és az EU-val egyaránt. Belgrádnak megoldást kell találnia ezekre a problémákra.
Milyen alternatívái vannak az európai integrációnak a Balkánon? Kínai befektetések, orosz befolyás? A Budapest-Belgrád vasútvonal szerb szakaszát a kínaiak az oroszokkal együttműködve építik, és Peking számos másik szerbiai projektben is részt vesz.
Az integráció szempontjából nincs alternatíva, az orosz befektetések eltűntek. A kínai befektetőkkel nekem nincs bajom ameddig tiszteletben tartják az olyan európai értékeket és normákat, mint a jogállamiság, és nem ártanak a szerb állampolgároknak. De a kínaiak nem kínálnak semmiféle politikai programot Szerbiának, ezért nem létezik semmiféle alternatív kínai integrációs folyamat. Ők csak idejönnek, befektetnek, és kiviszik a profitot az országból. Oroszország sajnos egy másik történet: Moszkva Szerbiában különösképpen használja “puha” és “kemény” hatalmi eszközeit egyaránt, nagyon aktívak, és sajnos a szerb kormány nem tesz ez ellen semmit, megengedik az oroszoknak az aktív befolyásolást.
Miért?
A szerb kormány egyensúlyozni szeretett volna Nyugat és Kelet között, egyfajta hintapolitikát folytatva, hogy mindkét oldalból hasznot húzzon. Rövid távon ez jó taktikának tűnhet, de hosszabb távon ez nem egy működőképes stratégia, és a kormányunk nem fordított elég figyelmet a geopolitikai változásokra, hogy időben felismerje az Ukrajna elleni orosz támadást. Most hirtelen Európa teljesen megosztott lett, Szerbia pedig valahol középen áll, de kénytelenek leszünk utat választani. Úgy gondolom, ha korábban választottuk volna, nem kerültünk volna ebbe a szorult helyzetbe. Szerbia erősen függ az orosz energiahordozóktól, és nincs is valódi mozgásterünk, nem tudunk hirtelen új energiaforrásokat találni Európa felől. A szerb vezetés nem gondolkozott hosszú távon, nem volt stratégiánk, csak egyensúlyozni próbáltunk a két hatalmi tömb között, így idejutottunk. Most pedig beszorultunk középre.
Szerbia semleges álláspontot képvisel az orosz-ukrán háborúban. Sőt, egyesek szerint Belgrád inkább oroszbarát, és a szerb társadalomban valóban van egyfajta szimpátia az oroszok iránt. Miért van ez? Párhuzamot vonnak Jugoszlávia és a Szovjetunió szétesése között?
Nagyon egyszerű oka van: az Oroszország iránti szeretet alapvetően a Nyugat iránti gyűlöletből fakad. Az oroszbarátság csak a Nyugat-ellenességet fejezi ki. A helyzet azért is érdekes, mert a szerb népnek alapvetően nincs kapcsolata Oroszországgal: nem járunk Oroszországba nyaralni, nem orosz egyetemeken tanulnak a szerb fiatalok, nem Oroszországban végeznek idénymunkát a munkások. Belgrád és Moszkva között jó a diplomáciai kapcsolat, de maximum a legképzetlenebb munkások járnak orosz építkezésekre dolgozni. A Nyugat iránti gyűlölet az 1999-es NATO-bombázásokból ered, amellyel arra kényszerítették Szerbiát, hogy vonja ki a csapatait Koszovóból. Ez egyben a szerb határ megváltozását is jelentette.
A szerb kormány mostanában egyre távolságtartóbban viszonyul a szorosabb európai integráció kérdéséhez. Mi állhat a háttérben? Vučić vagy az egész szerb társadalom távolodik Brüsszeltől?
Szerintem Aleksandar Vučić falnak ütközött. Ahogyan kormányozza az országot, nem felel meg a jogállamiság követelményeinek, nem felel meg az európai uniós jog normáinak. Ezért nehéz helyzetben van. A szerb kormány hozzáállása az EU-hoz gyökeresen megváltozott az elmúlt pár évben. Nem geopolitikai entitásként tekintenek rá, hanem befektetőként, pénzforrásként. A szerb kormány nagyon kedvező és vonzó környezetet teremtett a külföldi befektetők számára, ami természetesen a szerb munkavállalóknak kevésbé előnyös. A szerb munkaerő olcsó, a munkavédelmi szabályok nem túl szigorúak, így a lakosság eléggé kiszolgáltatott helyzetbe került. A külföldi vállalatok viszont jönnek, figyelmen kívül hagyhatják a jogszabályokat különösebb következmények nélkül, az ország szabályozási struktúrája úgy lett kialakítva, hogy Szerbia vonzza a befektetőket. Így tartja Vučić a makrogazdaságot egy sikeres pályán.
Igor Bandović 2019 novemberétől a Belgrádi Biztonságpolitikai Központ (Belgrade Centre for Security Policy; BCSP) igazgatója. A BCSP előtt az Európai Balkán Alap (European Fund for the Balkans) vezető programmenedzsereként dolgozott, ahol a szakpolitikai kutatásokért és az érdekérvényesítő kezdeményezésekért felelt, többek között a Balkán Európában Szakpolitikai Tanácsadó Csoportot (Balkans in Europe Policy Advisory Group) és az agytrösztök támogatási programjait koordinálta.
Fehér kimonóban a figyelemért folyó harcban - ma jelent meg OIEE legújabb videóklipje
Add el a használtat, vegyél újat használtan: a nagy Vinted-sztori
