Hogy milyen érzés édesanyának lenni? A nagykönyv szerint a világ legcsodálatosabb dolga, de vajon milyenek lehetnek a valóságban egy anyatej illatú, zsírkrétával dekorált lakás mindennapjai? Hana Knížová fotográfus Mothers sorozata keserédes betekintést enged az anyaság szerepébe a gyermekágyi időszaktól egészen a kiskamaszkorig. Kócos haj, kisebesedett mellbimbók és állandó társaság – de beszéljenek mindezekről a képek!
Honnan jött az inspiráció a Mothers sorozat elindításához? Mi a valódi üzeneted vele?
A projekt nagyon természetesen formálódott, kezdetben nem is úgy gondoltam rá, mint egy sorozatra. Ahogyan ez lenni szokott, egyre több barátom kezdett el gyereket vállalni és szülni. Akkoriban nem igazán kedveltem a terhességet és a szoptatást körüllengő romantikus esztétikát, a túlságosan boldog vagy épp megmagyarázhatatlanul szexualizált pózolást. Úgy döntöttem, hogy a magam nézőpontjából is készítek néhányat, hiszen ez az állapotot hitelesen is megörökíthető a vele járó legjobb és rosszabb oldalával együtt.
Az anya sokrétű szerepet tölt be, hiszen egyszerre édesanya, barátnő, háziasszony, dolgozó nő és még sok minden más. A sorozatban gyakran előbukkan az "új anya" szerepkörének ábrázolása is. Mit nyertél személyesen nőként, alkotóként és barátként a fotózások során? Mit látsz másként ezekben a szerepekben?
Mivel a legtöbb alanyommal közel állunk egymáshoz, és gyakran fotózom őket, látom, ahogyan változnak. Általában az anyaság révén szerzett önbizalom és könnyedség egy különös formáját veszem észre rajtuk. Bizonyos személyiségjegyeik előtérbe kerülnek, máskor pedig teljesen eltűnnek ebben az új anya-gyermek dinamikában. Fontos megemlíteni, hogy az elmúlt években az anyaság ábrázolásában hatalmas elmozdulást vettem észre. A közösségi média ebben jelentős tényező – a nők maguk alakítják ki a platformjukat, és maguk döntenek a megosztani kívánt tartalmakról, nem függenek annyira a médiától és annak kapuőreitől. Azt is észrevettem, hogy az én generációmban a nők a harmincas éveikben vállaltak gyermeket, manapság azonban úgy tűnik, hogy sokszor ismét a húszas éveik elején döntenek emellett.
A fotók olykor vicces pillanatokat, néha pedig intimeket ábrázolnak. Hogyan működik a fotózás a gyakorlatban? Mennyire könnyű a gyerekekkel és az anyukákkal együtt dolgozni?
Egyáltalán nem könnyű, de abszolút megéri! Az anyukák nagyszerűek és lazák, de ha a gyerek úgy dönt, hogy ma nem fotózunk, akkor ott vége is van a történetnek. Ezért szoktam több időt hagyni, többszöri látogatással és nulla elvárással, hiszen a megrendelt fotózással ellentétben ez az a műfaj, amit csak bizonyos mértékig lehet megtervezni. Néha csak megfigyelek, és nincs semmi anyagom, amikor távozom, máskor pedig olyan csodálatos pillanatokat örökítek meg, amelyekre nem is számítottam.
Napjainkban a női test meztelenségét nagyon kettős mérce alapján mérjük. Miközben a nők egyre nagyobb szabadságot és önbizalmat nyernek, hogy megmutassák normális, változó testüket, az Instagram egy mellbimbó látványára tiltással reagál. Te hogyan látod ezt? Mennyire nehéz sorozatot készíteni az anyaságról, miközben még mindig tabunak számít a nyilvános szoptatás, vagy az anyai nehézségek bemutatása?
Ó, ez mindig is nagy probléma volt a munkáimban! Hihetetlenül frusztráló és még egy ideiglenes tiltást is kaptam a szabályok megsértése miatt... Nemcsak azért nehéz felfogni ezt, mert a meztelenség a test legtermészetesebb állapota, hanem azért is, mert a sokkal károsabb tartalmak mindig csak néhány kattintásnyira találhatók. Cenzúráznom kell a képeket a közösségi médiában, Sokszor azon kapom magam, hogy a képkockák összeállításakor tudat alatt ezt veszem figyelembe, és gyűlölöm, hogy ez akadályozza az alkotói szabadságomat. A weboldalam és a Twitter azok az online platformok, ahol nincs szükség ezekre a korrektúrákra.
Ezerarcú történetek | TOP 5
Szovjet korabeli épületek Chișinăuban | TOP5
