Ha van, amit aztán tényleg inkluzívra kell tervezni, az a közvécé – idős, fiatal, egészséges, fogyatékkal élő, a várost járó üzletember és a hajléktalan egyaránt használja. Legalábbis használhatná, ha lenne, de szerte a világban küzdenek a városlakók az ingyenes nyilvános illemhelyek hiányával. Úgy tűnik, hogy a városvezetők, építészek és tervezők számára Tokió mutat utat: sztárépítészek által tervezett, elképesztő közvécék lepték el a Shibuja-negyedet. Vécé állapotok és a design szerepe a Tokyo Toilet Project kapcsán.
Idén nyár végén kicsit óvatosabban tettük le a voksunkat a balatoni csobbanás mellett, miután sorra jelentek meg a közlemények arról, hogy a Balaton foszforterhelése egyre csak nő, ennek pedig köze lehet ahhoz is, hogy a fürdőzők – ingyenes közvécé hiányában – a tavat használják a magukon való könnyítésre. A probléma nemcsak ezen a környéken, hanem a legtöbb nagyvárosban, így a fővárosban is rég felütötte a fejét. A városkép, a közösségi médiában megjelenő panaszkodó kommentek és saját élményeink is igazolják, hogy nincs elég közvécé Budapesten sem. Habár nagyobb volumenű, városvezetői kezdeményezést a probléma orvosolására eddig nem láttunk, alternatív megoldások időről időre megjelennek. Ilyen például a Budipest közösségi mosdókereső alkalmazás, amely térképen jelöli az összes fővárosi nyilvános illemhelyet, illetve olyan középületet és vendéglátóhelyet is, ahová szükség esetén jó eséllyel fordulhatunk. Az alkalmazás használói maguk is szerkeszthetik a térképet, hozzáadhatnak új helyeket, kiegészíthetik fontos információkkal (például, hogy ingyenes-e vagy fizetős a vécé), megoszthatják észrevételeiket. A Budipest habár gyors megoldásnak kiváló, a problémán nem fog javítani.
A közvécéhiány korántsem új, pláne nem egyedi – az Amerikai Egyesült Államoktól Nagy-Britanniáig fennáll a probléma, amely a pandémia során zárva tartó középületek miatt csak még tovább fokozódott.
Alex Brown újságíró szerint „a mosdók hiánya komoly gonddá vált a futárok, taxisok és mindazok számára, akik nem egy irodaépületben dolgoznak, a hajléktalan emberek pedig már a COVID-19 előtt is küzdöttek a problémával.” Brown ugyan Seattle városával kapcsolatban fogalmazza meg észrevételét, a helyzet nem ismeretlen a világ többi nagyvárosában sem.
Több közvécé, pezsgőbb városi élet
De miért olyan fontos, a nyilvános vécé a városokban? Amellett, hogy meggátolják a fertőzések terjedését, van egy másik erős érv is:
„Nyilvános vécékre szükségünk van ahhoz, hogy hozzáférhető, fenntartható és egyenlő városokat teremtsünk. Szükség van rájuk, ha azt akarjuk, hogy az emberek kiszálljanak az autóikból és helyette a sétálást, kerékpározást vagy a tömegközlekedést válasszák. – írja Clara Greed az Inclusive Urban Design: Public Toilets című könyvében, és hozzáteszi, a bevásárlóközpontok már felismerték, hogy ha igényes és jól karbantartott vécéket üzemeltetnek, a vásárlók nem mennek haza otthon elvégezni a dolgukat, így szívesen töltenek el több időt az üzletkomplexumokban.
A középületek nyilvános mosdói ugyanakkor nem oldják meg a gondot, hiszen nem biztosítják a teljes hozzáférhetőséget: nem minden társadalmi csoportot fogadnak be, illetve az intézmények nyitvatartásához van kötve a használati idő. A kevés, valóban nyilvános illemhelyek esetében pedig a karbantartás és a takarítás hiánya miatti áldatlan állapotok, valamint a vécék rossz elhelyezése rontja a köztéri vécék általános megítélését.
A nyilvános vécé nem luxus, hanem létszükséglet, az építészek, formatervezők, ingatlantulajdonosok, üzemeltetők, önkormányzati vezetők és a kormányzati szereplők pedig mind fontos aktorai a hiányhelyzet kezelésének. Clara Greed már 2003-ban úgy vélte, hogy a jövő városáról alkotott víziókban a nyilvános illemhelyeknek legalább olyan kiemelt helyen kellene szerepelnie, mint a modern felhőkarcolóknak, semmint eldugott zugokban, ahol könnyebben esnek vandalizmus áldozatává. Úgy tűnik, Tokió komolyan vette Greed szavait.
Vigyázó szemetek Tokióra vessétek!
Hogyan lehet javítani azon a sztereotípián, hogy a vécé csakis koszos, büdös és sötét helyiség lehet? A Nippon Foundation nonprofit alapítvány Sibuja önkormányzatával közösen vágott bele a Tokyo Toilet projektbe, hogy javítsanak a nyilvános vécék renoméján, habár nehéz elképzelni, hogy ezzel sok problémája lenne annak az országnak, amely világvezető pozícióban van a higiénia és a vécékultúra terén. A város mégis úgy döntött, hogy az átlagos nyilvános illemhelyeket helyi építészeti látványosságokká alakítják. A Tokyo Toilet keretein belül a Sibuja-negyedbe tizenhét köztéri vécét terveztek olyan sztárdesignerek segítségével, mint Toyo Ito, Nigo, Marc Newson vagy Sou Fujimoto, aki a Magyar Zene Háza terveiért is felelt. A tizenhét illemhelyből egyelőre tizenkettő készült el. Az összes helyiség akadálymentes, néhányat pedig úgy alakítottak ki, hogy a sztómával élők számára is kényelmesen használható legyen.
Mindegyik vécét ultramodern berendezéssel és egyedi tervezői megoldásokkal ruháztak fel, amelyek nem csupán megjelenésükben, hanem működésükben is különlegesek, olykor megosztóak. A legnagyobb médiaszenzációt talán a Shigeru Ban építész által tervezett színes, áttetsző üvegekkel határolt illemhelyek keltették, melyeknek a falai akkor homályosodnak el, ha valaki bentről bezárja az ajtót. (Az üvegfal egy korábbi Fujimoto-projektet idéz meg, amely során az építész egy fallal elkerített kerthelyiségbe tervezett üvegfalú nyilvános vécét.) Ban szerint ez a megoldás egyértelmű üzenetet ad az arra járónak arról, hogy az illemhely üres és tiszta, így nyugodtan beléphet. Született érintésmentes megoldás is a Disruption Lab Team és Kazoo Sato által, az úgynevezett Hi Toilet, ahol szinte alig kell hozzáérnünk bármihez, a legtöbb dolog hangvezérléssel működik, amely a pandémia során kialakult új higiéniai sztenderdek miatt különösen előnyös. Az illemhelyeket a vécék Toyotájaként emlegetett TOTO márka modelljeivel láttak el.
A férfiak, a nők, a gyerekek, az idősek, és a testi fogyatékkal élők számára más-más megoldások tehetnek használhatóvá és kényelmessé egy illemhelyet, továbbá a gyorsuló globalizációs folyamatok miatt az elmúlt évtizedben a vécéhasználatban jelentkező kulturális különbségek figyelembevétele is szemponttá vált a tervezésben. A Tokyo Toilet vécéinél piktogramok jelzik, hogy az adott illemhely milyen felszereltségű, például mennyire alkalmas időseknek, várandósoknak vagy kisgyerekeseknek. A Tokyo Toilet nem csupán a látványos épületek felhúzásáért felelt, hanem azok fenntartásához is komoly működési modellt talált ki. A vécéket napjában háromszor takarítják, emellett havonta egy nagyobb volumenű tisztításon, évente pedig egy átfogó karbantartáson esnek át. A fenntartásról havonta tartanak tárgyalást, ahol megbeszélik az azzal kapcsolatos észrevételeket és fejlesztési lépéseket.
De vajon átültethető-e a Tokyo Toilet projekt más kulturális közegbe? Nem lenne-e elidegenítő a hipermodern illemhely azok számára, akiknek a leginkább szüksége lenne rá? Tudna-e az amerikai, a magyar vagy akár a mexikói társadalom úgy figyelni egy ilyen illemhely fenntartására, ahogyan azt a japánok teszik? Ha egy az egyben nem is, vagy csak nehezen integrálható a kezdeményezés, a Tokyo Toilet szellemisége – miszerint a design magasiskolája egy szűk réteg helyett a közjót is szolgálhatja – mindenképpen követendő példa lehet a városvezetők, építészek és designerek számára.
Tokyo Toilet | Web | Instagram
The Nippon Foundation | Web | Facebook | Instagram