Pasztelles, kifinomult színárnyalatok, egyszerű és őszinte kompozíciók. Nem készült fotóművészeti pályára, de képi világa már most nagyon egyedi és felismerhető. A sokoldalú Cseh Eszter Sára (művész nevén Eszter Sarah) részletekig kidolgozott, gondosan megrendezett portré- és divatfotókat készít, de még nagyon sok területen szeretné kipróbálni magát. Interjú!
Kezdetben közgazdásznak készültél, majd a grafika világába is belekóstoltál, de végül mégis a fotózás mellett maradtál. Minek a hatására döntöttél úgy, hogy belevágsz ebbe a szakmába?
Ez leginkább a férjem, Kiss Miklós érdeme. Ő mindig is támogatott abban, hogy kreatív pályára lépjek, bármi legyen is az. A grafika annyira nem jött be, a fotózás talán mindig is jobban érdekelt, de inkább hobbiként gondoltam rá, mint hivatásra. Az első képeimre már azonnal jó visszajelzéseket kaptam, ez pedig megerősített abban, hogy talán komolyabban kellene foglalkoznom vele. Amúgy az, hogy a környezetem ennyire pozitívan és támogatóan állt az új „hóbortomhoz”, sokat számított.
A fotózáson belül is több mindent kipróbáltál már, de a divatfotó az, ami a leginkább közel áll hozzád. Miért ezen a területen találtad meg önmagad?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert amikor a kezembe vettem a kamerát, két modellügynök barátom is megengedte, hogy a modelljeiken gyakoroljak, pedig nem tudhatták, hogy milyen képeket fogok készíteni. Nekem valahogy már a kezdetektől természetes volt, hogy nem tárgyakat, épületeket vagy rendezvényeket, hanem modelleket fotózom. Bár ennek ellenére szinte minden ágát kipróbáltam már a fotózásnak, mert érdekelt, hogy meg tudom-e csinálni, hogy milyen lesz a végeredmény, illetve, hogy lássam, jobban illik-e esetleg hozzám egy másik irány.
A belsőépítészeti fotóim alapján, amiket a férjem munkáiról készítettem, például elég gyakran kapok hasonló megkereséseket (egyszer még az Airbnb is megtalált egy ajánlattal), de nagyon ritkán vállalom el őket. Azt élvezem a leginkább, ha én rendezhetem meg, mi legyen a képen és befolyásolhatok minden apró részletet.
Fotóid nagyon érzékeny és kifinomult képi világgal rendelkeznek. Mi az, ami a leginkább inspirál egy-egy fotósorozat koncepciójának megalkotásában?
Ez mindig változó, néha csak látok valamit, ami beindítja a fantáziám: egy film, egy utcakép, egy plakát vagy bármi más. Van, amikor könnyen kipattan az ötlet a fejemből, például, hogy akarok egy tavasz inspirálta anyagot. Máskor pedig rengeteget agyalok, mégsem áll össze a fejemben a projekt. Sok időt töltök azzal, hogy megismerjem más fotósok munkásságát, érdekel a fotózás története, szeretem tanulmányozni neves fotósok felvételeit. Ez biztos hatással van a látásmódomra is.
A divatfotózás egy többszereplős műfaj, amely mindig befolyásolhatja a végeredményt: az egyes képek mögött, a fotós mellett van egy sminkes, egy stylist, egy modell, vagyis egy teljes stáb. Ennek ellenére mégis önkifejezőek a képeid. Hogyan zajlik nálad egy-egy munkafolyamat?
Ahogy a fotósnak, úgy egy sminkesnek vagy egy stylistnak is van kialakult stílusa, és ezt mindig figyelembe veszem, amikor összeállítom a csapatot. Fontos, hogy a végeredményt a stáb többi tagja is magáénak érezze. Gyakran együtt ötletelünk, hogy milyen legyen a készülő anyag, de akár fotózás közben is jönnek olyan ötletek, amit ott és akkor dob be valaki, viszont mindig az enyém az utolsó szó, mert fotósként nekem kell látnom a teljes képet.
Az elkészült felvételeken végül mindig a fotós kézjegye érvényesül a leginkább, mert ő készíti és dolgozza fel őket. Az utómunka során nyeri el egy kép a végleges formáját. A stáb csak a nyers képeket látja a fotózás közben, így nem tudhatják, hogy a retusálás során hogyan alakítom a különböző részleteket, beállításokat. Az úszósapkás sorozatomat például sokkal realistább színezéssel képzeltem el eredetileg, de aztán annyira jól állt neki a pasztell tónus, hogy végül azt választottam.
Egy gyorsan fejlődő, autodidakta fotóművész vagy, aki nagyon sok mindent ki szeretne még próbálni. Milyen irányba szeretnél tovább menni?
Inkább portré, mint divatfotósnak tartom magam. Egy igazán jó divatfotósnak ugyanis nagyon kell értenie az aktuális trendekhez és magához a divathoz, engem pedig mindig jobban érdekelt az alany, mint a rajta lévő ruha. Rendelkezem a szükséges alapismeretekkel, de nem követem szenvedélyesen ezt a világot, ami pedig elengedhetetlen lenne a sikerhez. Egyre inkább foglalkoztat az, hogyan tudom az alany karakterét, személyiségét még jobban megragadni az egyes képeken. A jövőben szeretnék még több nem klasszikus értelemben vett modellt fotózni, tovább kísérletezni.
A járványhelyzet milyen hatással van a munkádra, mennyire akadályozza a kreativitásodat?
Nekem a mostani helyzet a tervezésről, a rendszerezésről szól. A korlátozások bevezetésével én is, mint sok más fotós, a négy fal közé kényszerültem, és így nehéz bármit is alkotni. De igyekszem hasznosan tölteni ezt a rengeteg szabadidőt, nem mondanám, hogy unatkozom itthon. Most van időm mindenre, amit eddig halogattam, mint például a weboldalam elkészítése, vagy a képeim leválogatása. A fantáziám most is szárnyal, folyamatosan tervezem a fotózásokat, és ha majd jobbra fordul a helyzet, azonnal bele is vágok a megvalósításukba.
Budapest by Labrosse | Citadella
Élet(tér) a járvány után | Egy környezetpszichológus szemével
